Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 19. szám - Elbirtoklás és tehermentesités

lí). szám. Jogesetek Tára 75. oldal. időben bizonyos szomszédos telkeket szabadkézből milyen áron vásárolt meg s nevezetesen, hogy ezen telkek a szakértők becslésének eredményekép jelentkező négyzetölenkénti egységáron jóval alul adattak el. Az elsöbiróság tehát helyes álláspontra helyezkedett, amikor a kisajátított telkek közvetlen közelében fekvő telkek vétele körülmények és a kisajátítást szenvedettek javara eső méltányossági szempontokat is mérlegelte s a meghallgatott szakértők véleményében kifejezésre jutott értékeléseket csak megfelelő leszállítással fogadta el. (Curia 1911. december 29. 5490. P. sz.) jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Horváth Dezső kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. Harmadik személy javára kötött szerzőtlés. Jogfejlődésünk az optk. 861., 881., 878. és 1039. g-al alapján aként épült ki, hogy szerződést kötni mindenre lehet, ami teljesíthető, ami nem lehetetlen vagy tilos, még akkor is, ha az részben vagy egészben harmadik személy javára szól. LXIX. 1913. G. 109/3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad, a felperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek felülvizsgálati költséget is fizessen ; azonban az elsőfokú bíróság ítéletét hivatalból annak a kijelentésével helyesbiti, hogy [.eres felek között az adásvételi szerződés nem kikötménynyel, hanem azzal a meghagyással jött létre, hogy felperes az ingatlanokat halála után V. V--nak tulajdonjoggal átbocsátani köteles s egyszersmind elrendeli, hogy ez a meghagyás telekkönyvileg bekebeleztessék s egyszersmind az elidegenítési és terhelési tilalom a kiskorú V. V. javára feljegyeztessék s illetve alperest az elsőfokú bíróság ítéletének egyébként megfelelően ilyen értelmű okirat kiállítására és felperesnek átadására kötelezi. Indokok: Felperesnek a tényállás megállapítása ellen eljárási jogszabálysértések miatt emelt felülvizsgálati kérelme alaptalan, mert: a felebbezesi bíróság az 1893 : XVIII. tc. 64. §-nak megfelelően járt el a bizonyítékok mérlegelése közben s amidőn meggyőződése kialakulását tüzetesen megindokolta, indokolásában a kir. Ítélőtábla sem iratellenességet nem talált, sem nem észlelte azt, hogy a íelebbezési bíróság az okszerű gondolkozással ellenkező következtetéseket vont volna le. A mérlegelés mikéntje pedig a felülvizsgálat keretén kívül esik. Az 1893 : X ^ III. tc. 95. §-ra fektetett panasz pedig alaptalan azért, mert a bíróság mindkét peres felet eskü alatt kihallgatta, az az elhatározása pedig, hogy a kihallgatott peres felekközül alperest bocsátotta esküre, alapját az az 1893 : XVIII. tc. 96. § első bekezdésének utolsóelőtti pontjában találja, amely szerint a bíróság arra nézve, hogy peres felek melyikét bocsássa esküre, szintén a birói mérlegelés és meggyőződés körébe esik s következésképpen a felebbezési bíróság, amidőn alperes eskü alatti vallomását fogadta el, szintén nem sértett jogszabályt, hanem jogszabályt alkalmazott. Anyagjogi szabály megsértése miatt felperes szintén alaptalanul panaszol. Jogfejlődésünk az optk. 861., 881., 878. és 1039. §-ai alapjén aként épült ki, hogy szerződést kötni mindenre lehet, ami teljesíthető, ami nem lehetetlen vagy tilos, még akkor is, ha az részben vagy egészben harmadik személy javára szól. Ennek a jogfejlődésnek megfelelőleg az alsófoku bíróságoknak az a jogi álláspontja helyes, hogy alperes felperessel a kiskora V. V. javára is érvényesen szerződhetett s eként algeres ilyen irányú védekezése, felperesnek a peres ingatlan telekkönyvi átírására irányuló keresetéve! szemben, mint az optkv. 1066.. 1052., 1413. §. fektetett kifogás döntő sulylyal bir; vagyis felperes a teljesítést alperes részéről csakis aként követelheti, hogy az a köztük létesült jogügylet tartalmának, annak helyes értelmezése mellett megfeleljen. Következésképen a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított abból a tényállásból, hogy felperes a peres ingatlant azzal a kikötéssel vásárolta meg, hogy halála után annak tulajdonjoga kiskorú V. V.-ra szálljon át ; helyes értelmezés mellett az a jogi következtetés vonható le, hogy a peres felek között létesült jogügyletből felperesre az a kötelezettség hárul, hogy halála esetére a peres ingatlant abban az állapotban, amelyben azt alperesnek átadnia kell, V. V.-nak megtartsa, alperest pedig megilleti a jog, hogy amennyiben a maga részéről a szerződést teljesiti, felperestől is a szerződés teljesítését a V. V. javára is követelje. A szerződés ilyen értelmezése mellett kétségtelen, hogy felperes terhére az, hogy halála után a peres ingatlant kiskora V. V.-nak ál kell bocsátania, az optkv. rendelkezései szerint alperes részéről az átbocsátással egyidejűleg tett meghagyást képez (optkv. 897. és 709. §§), amely, minthogy lehetetlennek nem tekintendő, felperesre kötelező is. Ez a jogi felfogás kizárja természetszerűleg a felülvizsgálati kérelemnek anyagjogi szabálymegsértése miatt emelt összes többi panaszainak az alaposságát. Eszerint a felebbezési bíróság döntése lényegében ugyan helyes, mert a kikötményként megjelölt kötelezettség lényegében, a meghagyás fogalmával, a terhelés és elidegenítés kizárása mellett megfelel: minthogy azonban az Erd. tkvi rts. 63. §-a szerint a kikötmény cs ikls mint feltételek kebeleztethetnek be s a meghagyás az optkv. 709. §-a szerint feloldó feltételt képez, s minthogy a felebbezési bíróság ítélete végrehajthatónak csakis akkor tekinthető, ha a rendelkezés a tlkvi rts. által felállított szabályokat fedi, s végül, minthogy a bíróságnak az ítélet végrehajthatóságára az 1868 : LIV. tc. 256. §-a alapján hivatalból kötelessége figyelnie a felülvizsgálati bíróságnak akkor, amidőn a felülvizsgálati kérelem alapján felhozott panaszokat alaptalanoknak találta, egyszersmind azonban a végrehajthatóságot nélkülöző Ítéleti rendelkezést hivatalból meg kellett igazítania. 1913. április 2. Felén tuli sérelem. A felényen tul való sérelem jogorvoslatát sikeresen nem érvényesítheti az. aki az eladáskor a dolog valódi értékét tudta s az pedig, hogy az értéken nagyfokon alól való eladását nem-e csalás, fortély, tévedés, vagy megtévesztés, esetleg kényszer okozta-e ? LXX. 1913. G. 3/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérvényében nem támadja a felebbezési bíróságnak azt a ténymegállapítását, hogy a per tárgyát képező ingatlan részletet maga felperes is vétel utján szerezte és hogy az ingatlanon lévő házat felperes saját költségén építtette. Ezek a meg nem támadott ténymegállapítások tehát az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében itt is irányadókul szolgálnak. Ezekből az itt is irányadó tényekből pedig helyesen vonta le a felebbezési bíróság azt a következtetést, hogy felperesnek az eladáskor az eladott ingatlanrész értékét ismernie kellett. A fennt vázolt tényekből levont ez a ténybeli kövétkeztetés pedig nem lehet iratellenes akkor, ha az előbb emiitett tények nem lettek iratellenesen megállapítva, amely vonatkozásban felperes nem is panaszolt. Felperesnek az a felülvizsgálati panasza tehát, hogy a felebbezési bíróság iratellenesen állapította meg, hogy az eladáskor az ingatlan értékét ismerte, megállható alappal nem bir. Emellett a tényállás mellett helyesen alkalmazta a felebbezési bíróság az optkv. 835. §-ának azt a rendelkezését, hogy a