Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 19. szám - Elbirtoklás és tehermentesités

76. oldal, Jogesetek Tára 19. szaru. felényin tul való sérelem jogorvoslatát sikeresen nem érvényesítheti az, aki az eladáskor a dolog valódi értékét tudta. Az a kérdés pedig, hogy az értéken nagyfokon alól való eladását nem-c csalás, fortély, tévedés, vagy megtévesztés, esetleg kényszer okozta? e perben kifogás tárgyát nem is képezte, efelett a felebbezési bíróság tehát nem is dönthetett. Ennélfogva anyagjogilag helyes a felebbezési bíróságnak az a döntése, melylyel a bíróság felperest — a kereset tárgyává tett adásvételi szerződés megszüntetésére, valamint az előbbi állapot helyreállítására irányuló keresetével — elutasította. Az a felülvizsgálati támadás pedig, hogy a felebbezési bíróság elutasító Ítéletét a fenti jogorvoslatról történt joglemondásra is jogszabálysértéssel alapította volna, tárgytalan. Mert a felebbezési bíróság a joglemondásra alapított alperesi kifogást maga is bizonyitatlannak fogadta el és ítéletét erre nem alapította. 1913. február 4. Árverési vevő rosszhiszeműsége. Az árverési vevő által indított perben, a birtokbaadásra irányaié keresettel szemben alperesek sikerrel csak akkor védekezhetnének azzal, hoey a telekkönyvi állapot a tényleges állapotnak nem felelt meg, a mennyiben a peres ingatlan alpereseknek a tulajdonát képezte s erre tekintettel, felperes ennek tndatában a peres ingatlant rosszhiszemüleg vette meg az árverésen, ha egyszersmind alperesek azt is bizonyították, hogy felperes az árverés kieszkőzlésénél az alpereseket megkárosító szándékkal közreműködött. LXXI. G. 111/3—1913. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Eljárási jogszabálysértést alperesek abban látnak, hogy ebben a birtokbaadásra irányuló perben a bíróság a peres ingatlanokra vonatkozó telekkönyvi kivonat hivatalos másolatát be nem szerezte. Alpereseknek ez az állítása, jóllehet felperes válasziratában azt adja elő, hogy a vonatkozó telekkönyvi kivonat csatoltatott, a valóságnak ugyan megfelel, a telekkönyvi kivonat hiánya ezútal mégis súlylyal azért nem bir, mert peresfelek között nem vitás az, hogy a peres ingatlan tulajdonjoga árverés folytán felperesre van bekebelezve, az árverést megelőző telekkönyvi állapot pedig szintén nem vitás s különben is a felebbezést bíróság azt a vonatkozó cs.-szt-i 1805. sz. tjkv. rövid úton foganatosított megtekintése által tényként meg is állapította. Az anyagjogi döntést illetően ebben az árverési vevő által indított perben, a birtokbaadásra irányuló keresettel szemben és az árverést megelőző telekkönyvi állapotra tekintettel, a kifejlődött bírói gyakorlatnak megfelelően, alperesek sikerrel csak akkor védekezhetnének azzal, hogy a telekkönyvi állapot a tényleges állapotnak nem felelt meg, a mennyiben a peres ingatlan alpereseknek a tulajdonát képezte s erre tekintettel felperes ennek tudatában a peres ingatlant rosszhiszemüleg vette meg az árverésen, ha egyszersmind alperesek azt is bizonyították volna, hogy felperes az árverés kieszközlésénél az alpereseket megkárosító szándékkal közreműködött. A felebbezési bíróság ténymegállapítása szerint azonban azt, hogy felperes alperesnek megkárosítása céljából közreműködött volna ebban, hogy a peres ingatlan árverésére kerüljön, bizonyítást nem nyert. Ezen a ponton a felebbezési bíróság a bizonyítékokat az 1893. XVIII. t.-c. 64. §-a alapján mérlegelhette s midőn e tekintetben a felhívott törvényszakaszról megfelelően indokait is tüzetesen kifejtette, kétségtelen, hogy egyfelől a mérlegelés mikéntje a felülvizsgálat körén kívül esik s másfelöl a felebbezési bíróság csak törvényes jogával élt s így jogszabályt nem sértett. Következésképen a felülvizsgálati kérelemnek sikere ezen a ponton sem lehet. 1913. évi április hó 2. Az Optk. 1037 §-ához. Az albérlő részéről megrendelt mnnkák árát (értéket) csupán azon alapon, hogy azzal a bérlet tárgya tetemesen emelkedett, a főbérlőtől követelni nem lehet. LXXII. 1913 G. 120/3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság ítélt : A kir. ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok: A sz. i ,Korzó" vendéglő, amelyet az e részben nem vitás tényállás szerint felperes a H. A., K. S. albérlőjével kötött munkabéri szerződés folytán 1911. év folyamán, villanyvilágítással szerelt fel felperes állítása szerint is rt. V.-né tulajdona, aki ezt a vendéglöt 1909. évi április hó 24-től kezdve 1915. év, április hó 24-ig K. S.-nek haszonbérbe adta Ha megállapítható volna is, hogy ennek Korzó vendéglőnek az értéke a felperes által eszközölt még most is meglevő villanyvilágítási felszerelés folytán tetemesen emelkedett, csupán ezen az alapon felperes, ez esetben sem követelheti K. S. alperestől a nem K. S., hanem albéilöje részéről megrendelt munkának hátralékos munkabérét. .Mert az optk. 1037. §-a alapján megtérítésre az esetben is csak T. V.-né, mint a kérdéses vendéglő tulajdonosa volna kötelezhető. Az értékemelkedés t. i. ez esetben is nem a bérlő, hanem a tulajdonos javára esik. De a fennforgó esetben, az optk. 1037. §-a alapján T. V.-né alperes sem tartozik a kérdéses villanyvilágitási felszerelés H. A. megrendelőtől be nem hajtható részének a megtérítésével. Mert a tényállás a részben sem vitás, hogy T. V.-né a villanvilágitás bevezetése után sem kap magasabb bért, mint amennyit bérlője a bérletszerzödés értelmében már a villanyvilágítás bevezetése előtt is fizetett. És mert azt, hogy a bérleti szerződésnek a lejártakor, 1915. évi április hó 24-én meg lesz-e még a villanyvilágitási felszerelés és ha igen, milyen mértékben fogja esetleg a vendéglő értékét emelni, most még a kir. itélötbbla szerint sem lehet megállapítani. Alpereseknek azt a nyilatkozatát, mely szerint hajlandónak nyilatkoztak a T. V.-né által fizetett 322 kor. 33 fillérnek T. V.-né részére leendő visszafizetése ellenében a villanyvilágitási berendezés kiadására, azzal a feltétellel, hogy ha felperes a leszereléssel felmerülő rongálásokat helyreállítja, helyesen minősítette a felebbezési biróság a felperes által el nem fogadott ajánlatnak. Erre vonatkozóan a kir. ítélőtábla a felebbezési bíróságnak itt felhívott vonatkozó indokolását magáévá teszi és ezekből az indokokból felperesnek a másodsorban előterjesztett kereseti kérelmét is alaptalannak találta, arra való tekintet nélkül, váljon a kérdéses vendéglő zárlati kezelés alatt áll-e. A felperest keresetével egészben elutasító felebbezési bírósági ítélet ezeknélfogva anyagjogi szabályt nem sért s ilyen jogi álláspont mellett felperesnek egyébb, eddig külön nem méltatott felülvizsgálati panaszai súlytalanok és ezért külön elbírálást nem is igényelnek. 1913 április 9. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL DEÁK FEREKCZ-C. 43. SZÁM. TFJLEFON SZÁM: 383.