Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 19. szám - Elbirtoklás és tehermentesités

74. oldal. Jogesetek Tára 19. szám Ezt a jogi minősítést pedig oly értelemben, hogy az okiratban foglalt ügylet ellátási szerződést képez, a kir. Ítélőtábla is helyesnek találta, mert az ügylet jogi minősítése nem egyes kifejezések, hanem az okirat egész tartalma alapján s az abban kifejezésre jutó szerződési akaratnak figyelembe vételével történhetik : az okirat teljes tartalmából pedig kétségtelenül kitűnik, hogy a szerződő felek akarata, — az átruházók utáni öröklés kérdésének még életükben való rendezésével kapcsolatosan — az átadott ingatlanokra vonatkozó tulajdonjognak átruházására irányult és pedig az átvevők állal egyidejűleg elvállalt kötelezettségek ellenében, nevezetesen, hogy az átruházók elhalálozásakor (a szerződésben közelebbről is meghatározott esetben) az ingat lanok V« része az átruházók két kiskorú leányának kiadandó lesz s hogy az átvevők az átruházókat aggságukban ápolni, tisztességesen eltemetni tartoznak. A szóbanforgó okirat tehát a tulajdonjog átiuházását magában foglaló érvényes jogügyletet tartalmaz. A 2. pont atlatti panasz azért alaptalan, mert az okiratban a tlkvi rendtartás által megkövetelt clausula intabulandi is meg van s mert, ha állana is felperesnek az a felülvizsgálati előadása, hogy a bekebelezési engedélyei kapcsolatban az „egyelőre" szót azért használták, mert az átruházást csak a szerződésben körülirt feltételektől függően akarták, ez a körülmény a clausula intabulandit határozatlanná nem teszi s mert az erd. tlkvi rendtartás 68. §-a értelmében a feltételes tulajdonjog is bekebelezhető. 1913 április 2. llozomán.y. Ajándékozási ígéret. I. .4 hozomány kötelezés folytán a hozomány tényleg: és valósa ss~.il még nem jön létre, mert a Kötelezés ténye által a hozomány tárgya még nem megy át a férj birtokába s haszonélvezetébe, de a hozománykötelezés által jogot nyer a férj ahhoz, hogy a hozomány átadását követelhesse mihelyt a kikötött feltétel vagy időpont beállott. II. A magyar magánjog területén kialakult állandó birói gyakorlat szerint az ajándékozási ígéretből is bíróilag érvényesíthető kötelem származik, ha az komolyan tétetett és a másik féltől az elfogadtatott. 68. 1912. G. 473/3. szám. A Kolozsvári királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt: A kir. ítélőtábla az alperest felülvizsgálati kérésével elutasítja. Indokok: Az alperes felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértést panaszol és ennek igazolására azt hozta fel, hogy a magyar magánjog hatálya területén hozományadási kötelezettség nem lévén, az alperes által tett hozományadási ígéret csak ajándékozásnak tekinthető s miután ez az igéret írásbeli szerződésbe nem foglaltatott, abból a felperes kereseti jogot nem származtathat annál kevésbbé, mert az alperes a hozományadást csak feltételesen ígérte, 1—2 év múlva, ha az módjában lesz. A panasz alaptalan. A felebbezési bíróság tényként azt állapította meg, hogy a felperes az alperes leányát ezelőtt 5 évvel házastársul vette s a házasság jelenben is fennáll s hogy az eljegyzés alkalmával az alperes hozományul 2 darab tehenet 200 korona értékben és 1200 korona készpénzt ígért és pedig akként, hogy a 2 darab tehenet nyomban a házasság megkötése után adja át, a készpénzt azonban csak egy, esetleg 2 év múlva, mialatt azt meg fogja szerezni. Tényként van megállapítva az is, hogy felperes ezt az ígéretet elfogagta, a 2 drb tehenet és a készpénzből 200 koronát át is vett. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt ügyállásból az tűnik ki, hogy nem volt vitás a felek közt az, hogy a hozományadásra vonatkozó megállapodás a magyar magánjog hatálya területén létesült. E területen is jogszabályt képez az, hogy a hozomány az a vagyon, melyet a nő, vagy helyette, vagy reá való tekintettel más személy, a házassági terhek könnyítése végett a férjnek haszonélvezetre átad. Ebből a fogalommeghatározásból kétségtelen, hogy az átadás céljának a házassági terhekhez való hozzájárulást kell szolgálni s hogy az erre irányuló célzatnak kifejezettnek kell lenni. A fenti ténymegállapítás szerint, mely megtámadás hiányában a felülvizsgálati eljárásban is irányadó (S. E. 197. §.), a felek a jogügylet megkötésénél a 2 drb tehénnek és az 1200 korona készpénznek kifejezetten „hozomány" gyanánt való adásában állapodtak meg és igy ezzel hallgatag az is ki lett fejezve, hogy a szóban forgó vagyont a férj a házassági terhek könynyebbc tétele végett, tehát határozott célból kapja. Az ekként kétségtelenül megállapítható hozomány kötelezés folytán a hozomány tényleg és valósággal még nem jön iétre, mert a kötelezés ténye által a hozomány tárgya még nem megy át a férj birtokába s haszonélvezetébe, de a hozománykötelezés által jogot nyer a férj ahhoz, hogy a hozomány átadását követelhesse, mihelyt a kikötőt1 feltétel vagy időpont beállott. A fenti tényállásból pedig folyik, hogy a kikötött időpont már bekövetkezett, mert az igérettételtől számítva a 2 év már el is telt és mert a jogügyleti akaratnak oly tnódon való kinyilvánításába, hogy az ígéretet tevő adós a meghatározott összeget egy, esetleg két év alatt fizeti, „mialatt azt meg fogja szerezni", nem foglaltatik oly megállapodás, melyből jogilag az következnék, nogy 'tt kötelezett a teljesítést a lehetőség, vagy a tehetőség szerint Ígérte, mert a fenti megállapítás szerint az időpont meg van határozva s a fizetési kötelezettség nem lett valamely feltételtől függővé téve, miután nem az volt a megállapodás, hogy az alperes csak akkor fizet egy, esetleg két év alatt, ha a kikötött összeget megszerezheti, hanem nyilván csak annak adott kifejezést az alperes, hogy legkésőbb 2 év alatt a kikötött összeget meg fogja szerezni; nyilván ezért van az egy, esetleg két év alatti teljesítésre a határidő kitűzve. Az a körülmény, hogy a magyar magánjog hatálya területén hozományadási kötelezettségről, mint ahogy ezt az optkv. szabályozza, nem lehet szó. egymagában nem elegendő annak a megállapítására, hogy a hozományadási igéret és annak elfogadása ajándékozást képez, mert a hozományadásnak fent már ismertetett célja kizárja, hogy az alperes ajándékozási Ígéretet tett és hogy a felperes ezt, mint olyat, fogadta volna el. Egyébiránt, ha a hozományadás iránti ígéret ajándékozási Ígéretnek lenne is tekinthető, annak érvénye vagy az abból eredő kereseti jog különös alakszerűséghez nincs kötve, mert a magyar magánjog területén kialakult állandó birói gyakorlat szerint az ajándékozási ígéretből is bíróilag érvényesíthető kötelem származik, ha az komolyan tétetett és a másik féltől az elfogadtatott. 1913. évi február hó 18. 1SS1 : t.-c. 23., 35. és 51. g-aihoz. A kártalanítási összeg mennyiségének megállapításánál a bíróság a szakértők egyhangú véleményéhez kötve nincs, hanem jogosítva van a szakértők által megállapított becsértéket a kisajátítandó tárgy valódi értékének megrelelőleg leszállítani. 69. Vqyúllás: A kir. törvényszék a kártalanítási összeg megállapításának alapjául a szakértők véleményét nem fogadta el, mert ugy találta, hogy a szakértők téves alapból indultak ki, midőn az érték megállapításánál a kisajátítás alá került ingatlanok szomszédságában levő más ingatlanok kisajátítási árát vették kiindulási ponttul. mert ezen szomszédos ingatlanok sem birnak olyan értékkel, melylyel kisajátítás utján a kir. kincstár tulajdonába mentek át, hanem az érettük fizetett ár magas volta csupán következménye azon értékemelkedésnek, amely a kisajátítási eljárás megindítása folytán az ingatlanokból előáll. A szomszédos telkekért fizetett kártalanítási összeget, mint magasabb összeget azonban a kir. törvényszék is elfogadta a kártalanítási összeg megállapításánál, de csak méltányossági okokból s főleg arra való tekintettel, hogy a kisajátító a szomszédos telkekért ez összeget önként ajánlotta fel. A kolozsvári kir. Ítélőtábla a kártalanítási összeg megállapításánál a szakértők véleményét fogadta el s ez alapon a kártalanítási összegeket felemelte." (144—1912. I. sz.) A m. kir. Kúria a másodbiroság határozatának a kártalanítási összegek megnyiségét megállapító részét megváltoztatta és e tekintetben az első bíróság határozatát hagyta helyben, kimondván, hogy az 1881. évi LXI. tc. 25. §-ában foglaltakhoz képest nem mellőzhető annak figyelembevétele, hogy a kir. kincstár a kisajátított ingatlanok becslési időpontjához közel eső