Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 19. szám - Elbirtoklás és tehermentesités

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ tlATÁROEATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 19. számához. Kolozsvár, 1913. május 11. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. biró. Az 1893. XVIII. t.-c. 64. §-ához. Az ügydöntő körülményre megajánlott minden bizonyítékra sem köteles a bíróság: a bizonyítási felvételt foganatosítani, ba a tárgyalás és bizonyítás egész tartalma alapján arra a meggyőződésre jntott, bogy a további bizonyítás eredményre nem vezethet. 66. 1912. G. 376/2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság Ítélt: A kir. ítélőtábla a felperest felülvizsgálati kérelmével I elutasítja. Indokok : A felperes eljárási jogyszabályok megsértését azért pana- j szolja, mert a V. j., B. L., Gy. J. és F. M. tanuk vallomása 1 alapján felperes szerint bizonyítva van, hogy ő a kereseti pénzköveteléshez való tulajdonjogot megszerezte s így az nem képezi az örökhagyó hagyatékát. De ha a nevezett tanuk vallomásai által a kereseti igény alapjául szolgáló tények valósága bizonyítékot nem is képezhetne, B. Zs. s V. D.-né tanuk kihallgatandók és a felperes eskü alatti kihallgatása is elrendelendő lett volna a felperes szerint. A panaszok alaptalanok. A felperes nem is állította, hogy a felebbezési bíróság a kihallgatott tanuknak iratellenes vallomást tulajdonított volna. A felebbezési bíróság a pernek összes adatait, tehát a tanuk vallomásait is a S. E. 64. §-a értelmében, szabadon mérlegelhette és ezek alapján megalkothatta meggyőződését. Csak indokolni tartozott, hogy meggyőződését mely alapon alkotta meg. Ebbeli kötelességének pedig megfelelően eleget tévén, mérlegelésének az az eredménye, hogy a tanuk vallomásainak mennyiben nem tulajdonított bizonyító erőt és hogy a mérlegelés körébe vont adatokkal mit talált, vagy nem talált bizonyítottnak, a S. E. 64. és 197. §-ai értelmében felülvizsgálat tárgyává nem tehető. Ezekből jogszerűen következik az is, bogy a felülvizsgálati kérelemben a kihallgatott tanuk vallomásaira vonatkozóan valamely eljárási jogszabály sértés tüzetes kimutatása nélkül az iránt felhozottak, hogy a tanuk vallomásai alapján minő tényállás volt volna megállapítandó, figyelembe nem vehetők. Az ügydöntő körülményre megajánlott minden bizonyítékra sem köteles a bíróság a bizonyítás felvételt foganatosítani, ha a tárgyalás és bizonyítás egész tartalma alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a további bizonyítás eredményre nem vezethet. A felebbezési bíróság a helyes gondolkodás szabályainak megfelelően indokolta is, hogy a kért bizonyítást miért nem foganatosította. Ezek szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadóul szolgál az, hogy a felperes nem bizonyította, mikép az örökhagyó a szóban forgó takarékpénztári betétkönyveken alapuló követelését reá visszteher ellenében átruházta s a tulajdon átruházására iiányuló szándékkal a betéti könyveket neki átadta volna. Ily körülmények között nem döntő, hogy a szóban forgó betéti könyvek névre vagy elömutatóra szólók voltak-é, mert a recta papírokra is áll az az elv, hogy a követelés csak a papír alapján érvényesíthető, de a követelés átruházása mellett. Ha pedig a takarékpénztári betétkönyvek az örökhagyó akaratából folyóan jutottak a felperes birtokába, a felperes a követelése tulajdonjogát meg sem szerezhette, annál kevésbbé akkor, ha azok névre szóló betéti könyvek voltak, miután a követelés átruházása a fentiek szerint nincs bizonyítva. 1912. évi december hó 11. Az ügyletek jogi minősítése. (. Az ügylet minősítése nem egyes kifejezések, hanem az okirat egész tartama alapján s az abban kifejezésre jutó szerződési akaratnak figyelembevételével történhetik. II. erd. tlkvi rendtartás 03. §-a értelmében a feltételes tulajdonjog is bekebelezhető. 67. 1913. G. 20/2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felülvizsgálati kérést elutasítja. Indokok: Felperes a S. E. 185. §. a. pontjára alapított felülvizsgálati kérésében lényegileg azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azáltal, hogy: 1. az optkv. 915. §-ának azon rendelkezését alkalmazta, mely szerint kétoldalú szerződéseknél a homályos kifejezés annak kárára magyarázandó, aki azt használta, holott a szóban forgó okiratban homályos kifejezés egyáltalán nincs, továbbá, hogy: 2. a szóbanforgó okiratott bekebelezésre alkalmasnak állapította meg, holott az okirat szerint az átruházók csak „egyelőre," azaz bizonyos feltételektől függően egyeznek bele a tulajdonjog bekebelezésébe, a telekkönyvi rendtartás pedig nem ismeri a feltételes (fentartásos) tlkvi bekebelezési engedélyt. A panaszok alaptalanok. A felebbezési bíróság ítéletében előadott ügyállás szerint felperes maga vitatta, hogy a bekebelezés alapjául szolgáló okirat a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas jogügyletet nem tartalmaz, illetve, hogy az abban foglalt ügyletek legfeljebb halál esetére szóló ajándékozásnak lenne tekinthető, amivel szemben alperes azt vitatta, hogy az okirat életjáradékos szerződést tartalmaz. A felebbezési bíróság ezen jogvitára való tekintettel, kiindulva abból a nem vitás tényből, hogy a néhai M. P. és neje (a jelenlegi felperes) az 1878. évi május 30.-án kelt okirattal a kereseti ingatl >nokat átadták I. rendű alperesnek és nejének, az okirat tartalmát méltatva azt állapította meg, hogy az átruházók és átvevők életjáradéki (helyesen ellátási) szerződést létesítettek, ezzel kapcsolatban az átadók az átvevők részére a tulajdonjogot is átruházták, ezen tulajdonjog átriihávása azonban korlátolt volt, amennyiben az átruházók halála folytán válik perfektté. E szerint a felebbezési bíróság az optkv. 915. §-ának felperes által kiemelt rendelkezését nem alkalmazta, az ,egyelőre" szót homályos kifejezésnek nem tekintette, hanem az okiratot szószerinti szövege szerint méltatta s az abban foglalt ügyletet (a felek megállapodását) jogilag minősítette.