Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 18. szám - A birói szervezet jogköréből. A magyar kir. Curia történeti kifejlődése. Negyedik korszak: 1869-1881

K TÁ A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVl JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI MeHfklet az ErdélvróFzi Jo.ei Közlöny 18. Fzámához. Kolozsvár, 1913. május 4. jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. biró. Váltójog. „Klfogadvány" értelme a keresk. forgalomban. G3. Szám: 3210—1912/1. A kolozsvári kir. Ítélőtábla itélt : Az elsöfoku bíróság ítéletét mogváltoztatja, felperest keresetével azon az alapon, hogy a váltó lényeges kellékhiányban szenvedne, elutasithatónak nem találja, az ítéletet a perköltségre vonatkozó részében hatályon kívül helyezi és a kir. törvényszéket arra utasítja, hogy a kir. tábla ítéletének jogerőre emelkedése után, az esetleg szükséges bizonyítási eljárást foganatosítva, Ítéljen újra. Indokok: Az elsöfoku bíróság alperest azon az alapon utasította el váltókeresetével, mert az 1876 ; XXVII. t.-c. 3. és 5. pontjában irt lényeges kellék a kibocsátói névaláírás a váltón hiányzik; a váltó tehát lényeges kellékhiányban szenved. E megállapítást abból az ítéleti tényállásból vezeti le, hogy ugy a váltón intézvényezeltként megjelölt W. K., mint a felperes által jogellenesen kibocsátóként szerepeltetett dr. K. S. alperes, a váltónak alapjául szolgált köztörvényi megállapodások szerint elfogadói minőségben vállaltak váltói kötelezettséget s ekként a váltónak, annak eredeti tartalmához képest kibocsátója nincs. Az első bíróságnak e ténymegállapítása azonban az ítéletben felhívott 1. alatti adásvevési szerződés 7. pontjában foglalt elfogadvány kitétel nem helyes értelmezésén nyugszik. Való ugyanis az 1. alatti, valamint a 2. alatti okirat szerint, hogy alperesek az 1. alatti adásvételi szerződés 7. pontja értelmében a szerződésben elvállalt kötelezettségük biztosítására 18.000[ koronáról szóló ,elfogadványukkaP ellátott (a 2. alattiban „Önök elfogadványával ellátott1*) jelen kereseti váltót voltak kötelesek átadni s ezt át is adták, de ezen „elfogadvány" kitétel annak a közforqolmi életnek jogi szabatosságra nem néző felfogásához képest nem feltétlenül az 1876 : XXVIi. t.-c. §-a alá eső elfogadói váltói kötelezettség vállalást, hanem általában váltói kötelezettség vállalást jelent. Kifejezett megállapodás tehát arra, hogy mindkét alperes elfogadói minőségben szerepeltethető, az 1. és 2. alattiban nincs, ha tehát felperes az alperesek által kitöltetlenül hagyott intézvény, mint lényeges kellék kitöltésekor a váltó szövege alá aláirt ket alperes közül dr. K. S. alperest, aki nevét a kibocsátói aláírásra rendszerint szolgáló üres helyre oly módon vezette rá, hogy a névírás fölébe további más névírás, a térnek általa történt elfoglalása folytán, közbeszurtnak volna vehető, kibocsátóként szerepeltette s ily minőségben peresítette, ezen ténye által az 1. és 2. alatti okiratokban jelzett megállapodást meg nem sértette. Jogellenes kitöltés (1876. évi XXVII. t.-c. 21. §-a) fenn nem forog s az ehhez fűzött jogi következtetés, hogy a váltónak nincs kibocsátója, meg nem áll s mert továbbá a váltón a fizetési idő is szabatosan meg van határozva (VT. 3. §. 4.) alpereseknek ezen kifogása sem alapos, következőleg az 1876. évi XXVII. t.-c 6. §-a alapján történt keresetelutasitást, helyesen visszautasítást kimondó elsőbirói ítélet fenn nem tartható. Az elsőbiróságot a minden lényeges kellékkel biró váltó alapján alperesek érdemi kifogásának elbírálására kellett utasítani. (1912. évi november hó 6. 3210. sz.) á m. kir. Curia a másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (3/1913. N. 1913. márc. 17.) Szerződés értelmezése. Kártérítés. Hogy az okiraton kívül álló körülményeknél fogva annak kiállításánál mi volt a felek egységes akarat elhatározása, vájjon az-e, mii az okirat szószerinti értelmezéssel tartalmaz, ténykérdés ; éltből folyóan a s. E. 64. §-a szerint a bizonyítékoknak megengedett mérlegelési körébe tartozik s igy a S. E. 197. §-a értelmében érdemileg fölülvizsgálat alá sem vonható. Egymagában az, hogy valaki elnézte, hogy harmadik személy birtokába vegye az ingatlant, kártérítési felelősséget meg nem állapit. 64. 1913. G. 6/2. szám. Á kolozsvári királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla felperest felülvizsgálati kérésével elutasítja. Indokok: A felperes anyagi s eljárási jogszabályok megsértése miatt támadta meg a felebbezési bíróság ítéletét. A panaszok azonban az alább kifejtettek szerint alaptalanok. A felebbezési bíróság a dr. P. R. tan;: vallomása s részben a felperes beismerés alapján azt állapította meg tényként, hogy a felperes 1910 március hó elején felszólította az alperest, hogy a jelen perben is felperes és N. D.-né által W. D. ellen 1910. Sp. 45. sz. a. tulajdonjog elismerése iránt indított pernek tárgyára nézve egyezzék ki, azonban az alperes kijelentette, hogy egyezséget nem köthet, mert erre nem jogosult és a felperestől ajánlott egyezség megkötése végett a néhai W. D. hagyatéka részére kinevezett ügygondnokhoz, dr. P. R.-höz utasította a felperest, aki 1910 március 6-ika táján megjelent dr. P. R.-nél s ennek tudomására hozta a fentieket, valamint azt is, hogy a cs.-i 281. számú telekjegyzőkönyvben 871. hrszámu ingatlan területeként 1 és 9U holdat követel, azonban felperes ezt a követélését IV2 hold területre szállította le. Dr. P. R. azt válaszolt a felperesnek, hogy jóllehet, jogosítva van a néhai \V. D. hagyatéka nevében az egyezséget megkötni, ezt az örökösök hozzájárulása nélkül nem akarja megtenni s bár az IV2 hold területet soknak találja, amennyiben az alperes és a perben nem álló Gy. B.-né sz. W. J. ennek területnek kisajátításához hozzájárul, ugy a harmadik örökös W. A. férj. P. R.-né nem fogja meggátolni az egyezség létrejöttét. Ezek után dr. P. R. utasította a felperest, hogy az alperest felkeresve, együttcsen jelöljék ki a természetben a pertárgyát képező 871. hrszámu ingatlant és amennyiben mind a három előzetesen hozzájárul az egyezség megkötéséhez, ezt dr. P. R. fogja megkötni, amit a nevezett a felperes utján küldött levélben meg is irt az alperesnek. A felperes felülvizsgálati kérelmében panaszolja ugyan, hogy a dr. P. R. tanú vallomását, mint érdekeltet (alperes sógora) nem lehetett volna figyelembe venni, annál kevésbbé, mert szerinte nem fedi a tanú által alpereshez intézett levelének tartalmát és igy P. R.-nek a levél tartalmával ellenkező szóbeli kijelentését az optkv. 887. §-a értelmében figyelembe venni nem lehet. A panasz alaptalan azért, mert a bíróság a rokoni vagy sógorsági viszonyból folyóan érdekeltnek mutatkozó tanú vallomását is elfogadhatja valamely tény megállapításánál s a felebbezési bíróság indokolta, hogy erre a viszonyra is tekintettel, miért fogadta el a nevezett tanúnak vallomást. Az optkv. 887. §-ára alapított panasz pedig nem bir megállható alappal, mert a felperes dr. P. R.-vel Írásba foglalt szerződést nem kötött, hanem csak a W. D. örököseivel netán kötendő szerződésről tárgyalt vele. Az a körülmény, hogy dr. P. R. a felperes előtt szóval esetleg máskép adta elő a megkötendő jogügylet feltételeit, mint