Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 18. szám - A birói szervezet jogköréből. A magyar kir. Curia történeti kifejlődése. Negyedik korszak: 1869-1881

70. oldal. Jogesetek Tára 18. szam. a hogy ezt az alpereshez intézett levélben megírta, legfeljebb csak arra szolgálhatott volna alapul, hogy a felebbezési bíróság ennek a tanúnak vallomására súlyt ne helyezzen, ámde az első bírósági eljárásban a 9. alszám alatti jegyzőkönyvhöz csatolt levélben is azt irta az alperesnek a tanú, hogy sokalja a felperesnek lVa holdra terjedő igényét, de ha az alperes és nővére : J. ebbe beleegyeznek, akkor a tanú felesége sem fog az ellen felszólalni. N. D. tanú kihallgatásának mellőzése miatt előterjesztett panasz pedig azért alaptalan, mert igaz ugyan, hogy a felperes ezzel a tanúval azt akarta igazolni, hogy dr. P. R. a szóbanforgó magántárgyalás alkalmával azt a kijelentést tette, hogyha az alperes és felperes a szóban forgó ingatlanra vonatkozóan egyezséget köt, akkor ahhoz ö is hozzájárul, de a felebbezési biróság indokolta, hogy ha a nevezett lanu a fenti ténynek megfelelő vallomást tenné is, azt a dr. P. R. tanú vallomásával szemben amúgy sem találta volna elfogadhatónál;. A felebbezési biróság jogszabály megsértése nélkül mellőzhette az olyan ténybeli állításra nézve ajánlott bizonyítás felvételét, amelynek ellenkezőjére a biróság a per összes anyagának méltatásával meggyőződését már megalkotta. A jelen esetben a panaszolt bizonyitásmellözést a felperes annál kevésbbé sérelmezheti, mert a biróság az alábbiak szerint azt sem találta megállapíthatónak, hogy a peresfelek egymás között is létesítették volna a célzott egyez éget. A K. D. tanú kihallgatásának mellőzésére vonatkozóan pedig iratszerűen indokolta a felebbezési biróság, hogy az általa bizonyítani kivánt ténykörülmény már a peresfelek összhangzó előadása alapján van tisztázva. Ezek szerint a felebbezési biróság által megállapitt fent kiemelt tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. (S. E. 197. §..^ Az pedig nem vitás tény, hogy a felperes 1910 március hó 7-én a dr. P. R. áltál irt és a fent kiemelt tartalommal biró levéllel megjelenvén az alperesnél, ez utóbbi a levél elolvasása után 1910. Sp. 847/0. számú jegyzőkönyvhez '/. alatt mellékelt okiratot átlttotta ki s magának felperesnek eskü alatti vallomásában az foglaltatik, hogy a felperes által vitatott egyezség ugyanezen alkalommal négyszem között jött állitoan létre a 871. hrsz. ingatlan birtokba adására nézve. Az is megállapított tény, hogy a percsfelek 1910 március 8.-án megjelentek a cs.-i határnak „Pesté ápe" nevü dűlőjében és ott tanuk jelenlétében kimérték körülcövekelték a felperestől követelt lVa hold területet. A felebbezési bíróság abból a tényből, hogy a 871. hrsz számú ingatlan telekkönyvi térmértéke 160 • öl és ennek dacára a felperes ennek az ingatlannak területeként 13A, majd IV2 holdat követelt és a fenébb említett 9 alszámu jegyzőkönyvhöz csatolt okiratnak abból a tartalmából, hogy az alperes a 871 hrszámu ingatlanként nem kavicsos, hanem használható földterületet igért kijelölni, további tényként azt állapította meg, hogy a peres felek között ismeretlen volt a szóban forgó ingatlannak ugy a természetbeni fekvése, valamint annak természetbeni területe is és így szükség volt arra, hogy az ingatlan természetbeni területe és fekvése közös megegyezéssel állapíttassák meg. Ebből folyóan a helyes gongolkodás szabályaira figyelemmel mondotta ki a felebbezési biróság, hogy nem fogadható el felperesnek az az előadása, hogy a vitatott megállapodás a felek között már a természetbeni kijelölés előtt létrejött volna, melynek valószinütlcnségére nézve a felebbezési biróság egyéb okokat is felhozott ítélete indokolásában. A felebbezési biróság a 9. alszámu jegyzőkönyvhöz csatolt okiratnak értelmét nem pusztán annak tartalma, hanem a fent kiemelt tényállásra tekintettel állapította meg. Hogy az okiraton kivül álló körülményeknél fogva annak kiállításánál mi volt a felek egységes akarat elhatározása, vájjon az-e, mit az okirat szószerinti értelmezéssel tartalmaz, ténykérdés ; e tekintetben pedig az, hogv a felebbezési biróság más tényekből való következtetés ulján vagy a tanuk vallomásai alapján, ezeknek bizonyító ereje szempontjából, mit talált vagy mit nem talált és miért látott bizonyítottnak, valószinüsitettnek, vagy támogatottnak a S. E. 64. §-a szerint a bizonyítékoknak megengedett mérlegelési körébe tartozik és mint ilyen, a S. E. 197. §-a értelmében érdemileg felülvizsgálat alá sem vonható. A felebbezési biróság a jelen esetben az alperes abbeli tagadásával szemben, hogy a felperes a szóban forgó ingatlan birtokba adására nézve az alperessel kiegyezett volna, még valószínűséget sem látott fennforogni, ennélfogva az elsőbiróság által mind a két félnek esküvel megerősített vallomásai közül az alperesnek, mint a bizonyító ellenfelének esküvel megerősített vallomását találta elfogadhatónak és ennek folytán állapította meg, hogy az alperes előzetesen csak ahhoz járult hozzá, hogy a megkötendő egyezség által és után a felperes a természetben kijelölt ingatlan birtokához jusson és hogy alperes ez alkalommal kijelentette, hogy az ingatlan kijelöléséről nővéreit és a hagyaték részére kinevezett ügygondnokot értesíteni fogja. E megállapított tényekre vonatkozással a felperes azt panaszolja, hogy a 9. számú jegyzőkönyvhöz csatolt okirattal már bizonyítékot szolgáltatott és az a körülmény, hogy az egyezség négy szem között jött létre, nem menti fel az alperest bizonyítási kötelezettsége alól. Ez a panasz azért alaptalan, mert a felperest terhelte ennek bizonyítása, hogy az általa vitatott egyezség a felek között létrejött és miután az okiratban foglalt alperesi jognyilatkozatnak az okiraton kivül álló körülményeknél fogva megállapítás szerint csak az az értelme, hogy az alperes előzetesen hozzájárul oly tartalmú egyezséghez és ki fog egyezni oly módon, hogy a szóban forgó ingatlanként IV2 hold, de nem kavicsos, hanem használható területet kapjon a felperes, felebbezési biróság helyesen tekintette az aiperest a bizonyító ellenfelének, mert a tanuk vallomásaiból kitetsző azt a tényt, hogy az alperes a helyszínén kijelölt területet számba adta, bizonyíték gyanánt indokoltan nem fogadta el és így a természetbeni kijelölés a jelen esetben a birtokba adás tényének nem tekinthető ; következően nem panaszolhatja a felperes, hogy a kijelölés és számbaadás és ekként a birtokba adás a tanuk vallomásai által bizonyítva van, mert hogy valamely tény bizonyítottnak tekinthető e vagy nem, azt a biróság a S. E. 64. §-a értelmében történt mérlegelésével megállapítván, e ténykörülménynek érdembeni helyes volta felül nem vizsgálható. Ebből az okból alaptalan annak általánosságban való vitatása, hogy az eskü alatt kihallgatott felek közül melyik félnek vallomása tekinthető inkább valószínűnek. Ezek szerint az utóbb kiemelt tényállás is irányadó lévén a felülvizsgálati eljárásban, az anyagi jog helyes alkalmazásával van a kereset elutasítva, mert a felek között létrejöttnek vitatott egyezség nem jővén létre, annál kevésbbé, mert a felperes azt már nem is vitatta, hogy Gy. R.-né, szül. W: J. is hozzájárult volna a tervezett egyezséghez, mely jogilag létrejöttnek csak akkor lett volna tekinthető, ha az örökösök közül a nevezett is hozzájárult volna az alperesi eljáráshoz, igy a felperesnek nem lehet kártérítési igénye az alperessel szemben abból az okbal, hogy ő a szóban forgó ingatlant birtokba vévén, utóbb az alperes és érdektáríainak haszonbérlői őt a birtokból birói uton kimozdíthatták, mert a vitatott egyezség hiányában a felperes nem volt jogosítva a szóban for^ó ingatlant birtokba venni. Ily körülmények között egymagában az, hogy az alperes elnézte, hogy a felperes birtokba vegye az ingatlant, kártérítési felelősséget az 'alperessel szemben meg nem állapit. Ezek után a többi panaszok tárgvtalanok. 1913. márciuslS. Törlési kereset. A Éörlésá ííercseí — ha Közvetlen szerző eilen irányul, — nem 3, hanem 30 év alatt évül ei, ímerr. a 2iárons éves határidő az optKv. 1867. és az erdélyi tlUvi 1 ondtartás 154). §-a értelmében csalt a hai'sn-dik jóhiszemű szerző javára szó!. 65. 1912. G. 506/3. szam. A Kolozsvári királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság végzett: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad és a felebbezési biróság Ítéletét a S. E. 204. §-a alapján feloldja. Utasítja ennélfogva a felebbezési bíróságot, hogy a felek szabályszerű megidézésével kitűzendő tárgyaláson az alább kifejtettek szem előtt tartásával a netán szükséges bizonyítás felvétele mellett állapítson meg uj szabályszerű tényállást és annak alapján hozzon uj — a felülvizsgálati költségek viselésére is kiterjedő — indokolt határozatot. Indokok: A felebbezési biróság ítéletét a S. E. 185. §. a) és c) pontjai alapján felperes támadta meg felülvizsgálati kéréssel és panasza szerint a felebbezési biróság alaki és anyagi jogszabályokat sértett meg, amidőn közte és alperes között osztály fenforgását s a kereseti jog elévülését állapította meg akkor, amidőn felperes nem osztozkodott meg, a pertárgya ingatlan jutalékára vonatkozó azelőtti telekkönyvileg is bekebelezett tulajdonjogáról nem mondott le, az ö jutaléka fiaira (alperes) jogcim