Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 18. szám - Bünsegély és társtettesség

18. szám Erdélyrészi Jogi Közlöny, 183. oldal. nem büntethető a teltei?, ha büntetését kitöltötte (3. §.), csak a politikai jogok elvesztéséül k kimondása miatt indíttatik meg az eljárás. (21. §.) Ugyanígy rendelkezik a linn Btk. is. Ellenben a norvég Btk. nem tartalmaz ilyen rendelkezést, csak a már külföldön kiállóit büntetésnek a lehetőség szerinti beszámítását engedi meg. (13. §. ut. bek.) A román Btk. a külföldön külföldi által elkövetett közönséges, az 5. §. 2. bek. ben nem emiitett cselekményt nem bünteti, a román állampolgár állal külföldön elkövetett cselekmény sem büntethető, „daca inculpatul va dovedi ca pentru acele faple a fost judecat intr'un mod definitív in strainatate, si in caz de, eondanmare, ca a executat pedeapsa, sau ca a fost gratiat.' 4. §. 4. bek. Ugyanígy a szerb Btk. tervezete. 9.. 10. §§. A holland Bp. 10. Art. szerint külföldön elkövetett cselekmény miatt nem ítélhető el a tettes, ha a külföldön már felmenteteti, elitéltetett vagy megbüntettetett. Az orosz Btk. 10. §-a abszoint szabályként mondja ki, hogy a külföldön elkövetett cselekmény miatt nem indítható meg az eljárás, ha a tettes a külföldi bíróság jogerős határozatával felmentetett, avagy büntetését kitöltötte. 2., 3. p. Ezzel szemben a bolgár Btk. 4. §. értelmében a küllöldön elkövetett cselekmény miatt az eljárás akkor is megindítandó, ha a tettes büntetését kitöltötte, csak a már kiállott büntetés számítandó be. A svájci kantonok Btk.-einek vonatkozó rendelkezéseire nézve Meili összeállítására kell utalnom. (Lehrb. des intern. Strafr. 1910. 205.) A Vorentwurf kizárja a külföldön elkövetett cselekmény büntethetőségét, ha a külföldi bíróság jogerős felmentő Ítéletet hozott, vagy ha a külföldön kirótt büntetés végrehajtatott, elévült vagy elengedtetett. 8. Art. 4. p. V. ö. 6. Art. 5. Ha el is fogadjuk a Btk. 11. §-ának azt az értelmezését, amelyet én a fentebbiekben magamévá tettem, hogy t. i. közönséges deliktumok esetében nincs helye bűnvádi eljárásnak, ha a tettes már megbüntettetett: még mindig több vitás kérdés vár megoldásra. így első sorban, hogy a külföldön hozott felmentő Ítéletnek milyen hatás tulajdonítandó ? Megtörténhetik u. i., hogy a külföldi bíróság anélkül, hogy az ügy érdemét, vádlott bűnösségét megvizsgálná, tisztán alaki okokból hoz felmentő Ítéletet. Nézetem szerint,. ha a magyar állam területén kívül elkövetett cselekmény miatt hoz a külföldi bíróság felmentő Ítéletet, ez az ujabb eljárást kizárja. (Természetesen csupán közönséges deliktumok esetében.) Az ellenkező felfogás, amely csupán az érdemi vizsgálaton épült Ítéletnek tulajdonítja ezt a hatást (Meili: id. m. 510. 1.) mivel sem indokolható. Ez azonban csak de lege ferenda van így. De lege lata, a Btk. 11. §-a nem nyújt támpontot arra, hogy a külföldi bíróság felmentő ítéletének ilyen hatás tulajdoníttassák, ez u. i. csak a magyar vagy külföldi „törvényről" beszél, amely az ujabb eljárásnak útját állja s nem , ítéletről". A Bp. 264. §. 1. p., a 326. §. 1. p. s a 352. §. 2. bek. szerint a vádirat elutasítandó, illetve felmentő Ítélet hozandó, ha a vád tárgyává telt cselekmény tárgyában korábban jogerős Ítéletet hoztak. (Ugyanígy a francia Bp. 360, a román Bp. 383. §.) A törvény szószerinti értelmezése szerint minden felmentő Ítéletnek, tekintet nélkül aira, hogy belföldi vagy külföldi bíróság hozta, ugyanazon hatás tulajdonítandó. Szerintem azonban a Bp itt is, miként az ujrafelvételre vonatkozó rendelkezéseknél, csupán a magyar bíróság korábbi ítéleteit tartotta szem előtt. 6. Az elméletben a legkülönbözőbb nézetekkel találkozunk arra nézve, hogy a külföldi büntető Ítéleteknek belföldön milyen hatás tulajdonitassék. (V. ö. Adinolfi: Diritto internazionalc penale. 1913. 166. L, Fiore: Traité de droit pénal international. 1880. I. 128., Effetti estraterritoriali delle sentenze penali. 1877., Lammasch: Wirksamkeit strafger. Urteile des Ausiandes. Gerichtssaal. XLI. 1., Meili: id. m. 495., Tuozzi: Autorita della cosa giudicata. 1900.) Az amerikai államok által 1877—78-ban Limában tartott kongresszus (37. Art.), valamint az Institut de droit international is foglalkozott a kérdéssel. V. ö. Mendelssohn Harthóldy: Vergl. Darst. d. d. und ausl. Strafrechts- 1908. VI. 96. A kérdés megoldásánál, ugy vélem, mindenkor különbséget kell tenni a külföldön elkövetett politikai s közönséges deliktumok között. Az elsőkre nézve a Btk. elveit meghagyandónak tartanám, a közönséges, a Btk. 7. §-ában fel nem sorolt cselekményekre nézve azonban de lege ferenda világosan kimondandó lenne, hogy az eljárás nálunk csak akkor indítandó meg: 1. ha a magyar Btk., vagy az elkövetés helyének törvénye szerint nem forog fenn a bűnvádi eljárás megindítását, a beszámítást kizáró, vagy a büntethetőséget megszüntető ok; 2. a cselekmény mindkét törvény szerint büntetendő; 3. az elkövetési hely bírósága nem hozott felmentő Ítéletet vagy marasztaló ítélet esetén az elitélt nem töltötte ki büntetését; 4. a büntetést az illetékes külföldi hatóság nem engedte el. / Bűnsegély és társísílEsség. Irta: Dr. Irk Albert. Bevezetés. A büntetőjog dogmatikájában alig provokált valami hevesebb vitát, mint a bünsegély és társteltesség elhatárolásának kérdése. A kérdés dogmatörténeti áttekintéséből láthatjuk, hogy abban kivette részét a büntetőjognak ugyszólva valamennyi neves képviselője. És hogy ez igy van, könnyen érthető, mert a kérdés elvont tudományos jelentősége mellett, elsőrangú gyakorlati fontosságú is, Hazai büntetőjogi irodalmunk Wlassics Gyulának a tettesség és részesség tanáról irt s a magyar büntetőjog igaz büszkeségét képező hatalmas monográfiája megjelenése óta a részesség köré csoportosuló vitás kérdésekkel nem foglalkozott részletesebben. Inkább csak a hazai judikatura kritikai megbeszélése során jutottak e kérdések hazai kiváló elméleti és gyakorlati kriminálistáink érdeklődésének központjába. És ezen nincs is mit csodálkozni. Az igazi tudós munkássága hasonló a vihar pusztításához, amint ez letarol mindent arról a területről, melyen végigvonul, aként a tudomány hivatott munkása is learat minden learatni valót arról a területről, amelyen dolgozik. Ezért a nagy irodalmi alkotások nyomán rendesen a tudomány szélcsendje szokott bekövetkezni. Wlassics munkájának megjelenése óta immár két évtized telt el. Azóta pedig a büntetőjog részesség tanának dogmatikája lendületes fejlődésen ment keresztül. De a büntetőjog uj irányok hatása sem maradott és'revétlenül. Egyfelől tehát ez a körülmény volt e tanulmány megírásának indító oka. Másfelöl pedig az, hogy a részesség nagy birodalmából szükségesnek tartottuk a bünsegély és társtettesség legproblematikusabb területét kihasítva, azzal kissé tüzetesebben foglalkozni, mert csak igy remélünk közeledni ama cél felé, mely a részesség helyes törvényhozási szabályozásával is a társadalom hatékonyabb védelmében áll. Életben levő Btk.-ünk immár a gyakorlati éiet szükségleteit nem elégíti ki. S bár a Csemegi-kodex alapos revíziója iránt több, mint két évtizede folyik az irodalmi agitálás, csak a jelenlegi igazságügyininiszter államférfiúi erélyének köszönhető, hogy az ige végül testté lön s az uj magyar Btk. létesítésére hivatott szerkesztő-bizottság megalakult. Oly nagy fontosságú törvényhozási alkotás létesítésénél, mint a milyen egy uj büntetötörvénykönyv, az erők összesítésére van szükség. A nagy munkában a büntetőjog elméleti és j gyakorlati legszerényebb munkásának is ki kell a maga részét vennie, mert csak igy a vélemények kereszttüzében alakulhat ki a kor színvonalán álló, a társadalom védelmét minél hatékonyabban biztosító : uj büntető-kodex. Ezért bár igénytelen tanulmányunk is a nagy cél szolgálatába szegődhetne. I. A bünsegély és társtettesséq fogalmi Halakidásának kezdetleges kora. A római jogban a részesség általános elvi alapon nyugvó szabályozása hiányzik. Bár a római jog rendszerében a részességnek különböző alakjai nem idegenek. (Cuius ope consilio dolo malo id factum erit quive id fieri iusserit faciendumoe curaverit), ezeknek jogi kritériumokon nyugvó elhatárolását hiába keressük.1 Ezért azután az összes részesek: bűnsegéd (ministri, participes, conscii, satellites) és társtettes (rei, rei principales) egyenlően büntettetnek. Kétségtelen azonban annyi, hogy a későbbi római jog a bünsegélyt enyhébben büntette, de anélkül, hogy az enyhébb büntetés alá esö eseteket elvi alapra tudta volna visszavezetni. Ezért a római jog a bünsegély és társtettesség elvi elhatárolása szempontjából alig jut jelentőséghez. Minthogy a kánonjognak „poenae vindicativae"-it szabályzó jogi normái nagyrészt a római jogból vannak kölcsönözve, igy természetesen a római jogi felfogás a részesség tanában is érvényesül Az ellen a felfogás ellen, mintha a későbbi kánonjog sem tenne különbséget a bűnsegéd és társtettes között épen a sokat idézett Kap. 6. X. de homicidio 5, 12 beszél. E helyen a kanterbury érsek meggyilkolásában résztvevők büntetéséről van szó. És különbség van téve azok között, kik a halált okozó hurkot húzták s azok között, kik az áldozatot lefogták vagy 1 Ez uralkodó felfogással szemben Langenbeck azt az álláspontot vitatja, hogy a részesség mai alakzatainak principialis megkülönböztetése már a római jogban megtalálható: A modern jogfejlődés minden uj eredményének a római jogban való felfedezése épen olyan túlzó irány, mint ama másik, mely a jogintézmények történelmi kialakulása iránt nem viseltetik semmi érzékkel.