Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 17. szám - Az 1878: V. t.-c. módositásának előkészületei

17. szám. Jogesetek Tára 67. oldal. 1218. §.a szerint nem a házassági társaság előtti, hanem a házassági társasággal, tehát a házassági tényleges együttélés tartama alatt felmerülő költekezés könnyebbitése végett adatik, vagy igértetik, tekintettel a fenti megállapított tényállásra és el is tekintve attól, hogy a hozomány kifejezetten felperesnek nem igértetvén, neki már ebből folyóan kereseti joga nincs, kétségtelen, hogy akkor, amidőn a házastársak között a házasság tényleg nem, hanem csak jogilag áll fenn, amiuőn a házastársak között, felperes, a férj ténykedése miatt a házassági életközösség nem létezik, a hozomány természetével, céljával és rendeltetéfével nyilván ellenkezik az, hogy a férj alperestől a még ki nem adott hozományt a maga részére kikövetelje, akkor, amikor ezzel a vagyonnal mindaddig, mig a felek tényleges életközösségben nincsenek, nem valósitható meg az a cél, amelynek elérésére, t. i. a házassági társasággal járó költekezések megkönnyítésére az a vagyon a törvény (1218. §.) szerint rendelve van. Következőleg a felebbezési biróság Ítelete anyagi jogszabályi nem sért. 1913. április hó 2. Az 1884: LX t.-c. 13. §-ához. A váltóösszegnek bármelyik kötelezett állal történt kifizetése révén a váltébirtokos követelése s ezzel a sommás végzés hatálya is egészben megszűnik, miből folyóan :« váltóbirtokos kövelelését a marasztalt adósra, ha ez a követelést ki is fizeti, joghatályosan nem engedményezheti. 62. 1131-1913/1. sz. A kolozsvári kir. ítélőtábla végzett: A kir. ítélőtábla az első biróság végzésének megváltoztatása mellett a folytatólagos kielégítési végrehajtási kérést elutasítja s vógrehajtatókat a felfolyamodással felmerült költségnek megfizetésére kötelezi. Indokolás: A váltóbirtokos által beadott keresetre hozott sommás végzés alapján az abban marasztalt váltókötelezettek ellen végrehajtási jogot csak maga a felperesként fellépett váltóbirtokos szerez s annak ez a joga arra a váltókötelezettre, aki mint a fizetésre egyetemlegesen kötelezett adóstárs a váltóösszeget kifizette, át nem száll. Következőleg ez utóbbi a hozott sommás végzés alapján az adóstársai ellen végrehajtást sem kérhet, hanem esetleg az 1876: XXVII. t.-c. 51. §.ában szabályozott jogot érvényesitheti. Ugyanis a váltóösszegnek bármelyik kötelezett által történt kifizetése révén a váltóbirtokos követelése s ezzel a sommás végzés hatálya is egészben megszűnik s a fizető adós és a többi marasztalt adósok közötti jogviszony csak külön per utján bírálható el. Mindezekből önként folyik, hogy a váltóbirtokos követelését a marasztalt adósra, ha ez a követelést ki is fizeti, joghatályosan nem engedményezheti. Minthogy pedig a felterjesztett iratokból, nevezetesen a 2284/1900 p. számú sommás végzésből, valamint a folytatólagos kielégítési végrehajtási kérés II. példényából megállapítható, hogy a jelen iolytatólagos végrehajtás alapjául szolgáló követelés azonos azzal a követeléssel, illetve hátralékos részét képezi annak a követelésnek, melynek egyetemleges megfizetésére a hivatkozott számú sommás végzéssel ugy B. J. és W. M., mint M. J. egyaránt köteleztettek, minthogy továbbá a 13. takarékpénztúr részvénytársaság ezt a követelését az első birói végzésben hivatkozott, 1913. évi március hó 20 án kelt engedményi okirattal B. J-ra és W. M.-ra az előrubocsátott jogszabályra tekintettel joghatályosan át nem ruházhatta s minthogy végül a jelen ügyben a kifejtettek szerint oly okirat, mely az 1881: BX. t.-c. 1. §-a értelméb'm végrehajtható közokiratnak lenne tekinthető, nincs: az első biróság végzését megváltoztatni, a folytatólagos kielégítési végrehajtási kérést elutasítani és végrehajtatókat a sikeres felfolyamodás költségeiben marasztalni kellett. 1913. évi április hó 4. Jogesetek a maros vásárhelyi kür. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Horváth Dezső kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. Közvetítési díj. A birói gyakorlaton alapuló jogszabály hogy a közvetítőt valamt-ly ügylet közvetítéséért közvetítési dij már abban az es»-tbeis is megilleti, ha a közvetítő a feleket egymással összehozta s az ügyletet ennek következtében a felek egymás között megkötötték. BXI. 1913. G. 86/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság végzett: A felebbezési biróság ítéletét feloldja s a felebbezési bíróságot a tényállásnak az alábbiak szerint leendő megállapítására s ezek után az ügy érdemében ujabb és az alább megállapított felülvizsgálati költség viselésére is kiterjedő határozat hozatalára utasítja. Indokok: A birói gyakorlaton alapuló jogszabály, ugyan, hogy a közvetítőt valamely ügylet közvetítéséért közvetítési dij már abban az esetben is megilleti, ha a közvetítő a feleket egymással öszszehozía s az ügyletet ennek következtében a felek egymás között megkötötték. Ez a jogszabály azonban csak abban az esetben szolgál irányadóul, midőn a közvetítő és a fél között ezzel ellenkező megállapodás nem jött létre. A tárgyalási iratok tartalma szerint alperes a kereseti követeléssel szemben azt a védekezést terjesztette elő, hogy ő a felperessel létrejött megállapodás szerint az ingatlan eladásának közvetítése fejében csak arra az esetre ígért felperesnek közvetítési dijat, hogy a vevőt maga felperes hozza el alpereshez, hogy erre való tekintettel a közvetítési dijat is a vételár megállapításánál figyelembe vehesse. Habár a per során kihallgatott tanuk vallomása ugy az alperes által állított megállapodásra, valamint arra vonatkozóan, hogy felperes e megállapodásnak mennyiben tett eleget, bizonyítékul mérlegelhető adatokat tartalmaz, a felebbezési biróság, Ítéletében ezeknek a szerinte lényegesnek nem talált adatoknak mérlegelését teljesen mellőzve, az alperes által vitatott megállapodást illetően semminemű tényállást nem állapított meg. Minthogy azonban a szerződéseknek miként való teljesítésénél az optk. 902. §. értelmében első sorban a felek megállapodása az irányadó; s ebből kifolyóan annak elbírálására, hogy felperest a kereseti követelés megilleti-e vagy nem, az a körülmény, hogy az alperes által vitatott megállapodás létrejött-e s felperes annak megfelelt-e, vagy nem, döntő súllyal bir s minthogy ezeknek megállapítása hiányában a felebbezési biróság Ítélete érdemileg el nem bírálható, arra az 1893 : XVIII. t.-c. 204. §. 2. s következő bekezdéseit kellett alkalmazni. 1913. március 12. Törlési és csődönkivüli megtámadási per. A telekkönyvi rendtartás 148. §.ában meghatározott törlési kereset, melynek célja a bejegyzés érvénytelensége miatt az eredeti telekkönyvi állapot visszaállítása, lényegében a megtámadott bejegyzésnek korlátlan, mindenkire kiterjedő hatálytalanítására iránj ni ; mig a csődön kívüli megtámadási per, a telekkönyvi bejegyzésnek csnpán viszonylagos, vagyis a kielégítésre jogosult hitelezővel szemben való hatálytalanítását célozza. BXII. 1913. G. 4/2. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A tlkvi rendtartás 148. §-ában meghatározott törlési kereset melynek célja a bejegyzés érvénytelensége miatt az eredeti