Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 17. szám - Az 1878: V. t.-c. módositásának előkészületei

6G. oldal. Jogesetek Tára 17. szám. gazolványokért fizetendő dijak, úgyszintén a balesetbiztosítási I járulékok és dijak, mint az ingatlannal összefüggésben nem álló j és tisztán az adós személyes viszonyaiból eredő tartozások, az j ingatlant közvetlenül terhelő tartozásnak egyáltalán nem tekinthetők s minthogy a fent idézett 46. §-ban foglalt abból a további rendelkezésből, hogy a felsorolt tartozások közigazgatási uton a i közadók módjára hajtatnak be, nem vonható következtetés arra, hogy az ily tartozások az adós elárverezett ingatlanának vételára tekintetében törvényes elsőbbséggel bírnának, mert ez a rendel- I kezés, mely csupán a személyes természetű tartozás behajtásának módozatát szabályozza, a tartozás jogi természetére mi befolyással sincs s ekként az előnyös tételként való sorozhatásnak törvényes feltételei hiányoznak: ezért a felfolyamodásnak | helyet adni nem is lehetett. 1913. március hó 17. A tkvi rts. 148. §-ához. A telekkönyvi rendtartás I IN. §-ába:: szabályozott törlési keresetek tulajdonképeni célja csak az, hogy az anyagi jogállásnak meg nem feleEő telclekkönyvi bejegyzések töröltessenek. Ebből folyóm?, ha a bekebelezés alapjául szolgáld okirat alaki hiányokban szenved, de azok utóbb pótoltattak, törlésnek helye nem lehet. 60. 1912. G. 500/3. sz. A kolozsvári királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság ilélt : A felülvizsgálati kérést elutasítja. Indokok: A felebbezési bíróság ítélete ellen felperes adott be a S. E. 185. § a. és c. pontjaira alapított felülvizsgálati kérést. Lényegileg azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság azt a tényállást, hogy a bekeblezés alapjául szolgáló okiratban foglalt ügyletet felperes utóbb jóváhagyta, annak érvényességét elismerte, lényeges eljárási szabály megsértésével állapította meg, azon tényállás alapján, hogy felperes a bckeblezést rendelő végzés ellen jogorvoslattal nem élt, mert felperes a végzés tartalmát nem tudta, annak nyelvét nem ismerte, annak tartalma megmagyarázva nem lett s ennek folytán az emiitett tényből levont következtetés helytelen. A panasz alaptalan, mert a felebbezési biróság a meg támadott tényállást nem csupán a felperes által kiemelt tény alapján, hanem az első biróság elfogadott Ítéleti indokaiban tüzetesen megjelölt és méltatott egyéb tények és bizonyítékok alapján állapította meg s mert azt a tényt, hogy az 1897. évi október hó 7-én kézbesített bekebelező végzés ellen felperes jogorvoslattal nem élt, csak mint további bizonyítékot, támogató adatot, emeli ki s mert különben is, a tárgyalási jegyzőkönyvnek és mellékletcinek tanúsítása szerint, felperes azt, hogy ő a bekebelező végzés tartalmát nem ismerte, az alsó bíróságok előtt fel nem hozta s így ide vonatkozó uj állításai itt figyelembe nem vehetők. (S. E. 197. §). További panaszánál; lényege, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabálysértéssel utasította el a keresetet, mert bizonyítva van, hogy a bekeblezés alapjául szolgált okiratban emiitett ingatlanokat el nem adta, hogy az okiratot sem ö, sem alperes alá nem irták, tehát az ügylet anyagilag érvénytelen lévén, ez alapon, továbbá az okirat alaki hiányai miatt a telekkkönyvi rendtartás 148. §-a szerinti törlési keresetnek helye van. Ez a panasz is alaptalan, mert a felebbezési biróság Ítéletében megállapított s az elörebocsáj'.ottnk folytán a S E. 197. §-a szerint itt is irányadó tényállás szerint való ugyan, hogy a bekeblezés alapjául szolgait okiratot nem a peres felek, hanem felperes nevében és helyett a férje, alperes nevében és helyett az anyja irták alá, illetve kézjegyeitek; de felperes utóbb az apja hagyatéka tárgyalása alkalmával, ezt a szerződést (okiratot) a maga részéről elfogadta, az abba felvett vétclügyletet elismerte s az alperes által (a felperes férje kezéhez) fizetett vételár felett rendelkezett (az apja adósságát fizette vele). Minthogy eszerint a bekebelezés alapjául szolgáló okiratban foglalt adás-vételi ügylet a felperesnek (valamint alperesnek) utólagosan, közvetlenül és kifejezetten megtett megegyező elfogadási, elismerési nyilatkozata folytán joghatályossá vált és így a felek között ma is fennálló érvényes ügyletet képez: a felebbezési biróság az anyagi jognak helyes alkalmazásával utasította el a keresetet, mert a telekkönyvi rendtartás 148 §-ában szabályzóit törlési keresetnek tulajdonképeni célja csak az, hogy az anyagi jogállásnak meg nem felelő telekkönyvi bejegyzések töröltessenek, a jelen esetben azonban a megtámadott bejegyzés a peres felek közötti anyagi jogviszonynak megfelel. Á bekebelezés alapjául szolgáló okirat kiemelt alaki hiányai pedig a jelen esetben annál kevésbbé jöhetnek figyelembe, mert e hiányok pótolva vannak az által, hogy felperes a szerződést (ugy, ahogy a férje megkötötte, illetve kiállította) utóbb elfogadta, elismerte. 1913. évi április hó 1. Hozomány. Akkor, amidőn a házastársak között a házasság tényleg nem. hanem csak jogilag áll fenn, amidőn a házastársak közölt a férj ténykedése miatt a házassági életközösség nem létezik, a hozomány természetével, céljával és rendeltetésével nyilván ellenkezik az, hogy a férj a még ki nem adott hozományt a maga részére kikövetelje. 61. 1913. G. 13/2. szám. A kolozsvári királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság ítélt : A kir. Ítélőtábla felperest felülvizsgálati kérésével elutasítja. Indokok: A felebbezési biróság Ítéletét a S. E. 185. §-ára való hivatkozás nélkül, de lényegében anyagi jogszabálysértés miatt támadta meg felperes felülvizsgálati kéréssel. A felebbezési biróság ítéletében megállapított, a felülvizsgálati kérésben meg nem támadott és igy a S. E. 197. §-a értelmében e helyen is irányadó tényállás az: 1. hogy felperes és az alperes leánya 1912 június 2-án házasságot kötöttek; 2. hogy a házasfelek alig egy néhány napig éltek együtt és hogy a felperes hagyta el az alperes leányát és felperes távozott el az alperes házától, ahol neki joga lett volna a nejével 10 évig ingyen lakni; 3. hogy a felperes a házassági bontó perben alperes leányának azt a kereseti állításait, hogy a felperes a házassági kötelességet nem teljesítette s vele el sem hált, hogy ő jelenleg is. • mint 16 éves leány orvosilag igazoltan szűz, a felperes a házas! sági perben elismerte és ama kereset elutasítását nem kívánta; 4. hogy alperes az 1912 június 1-én kiállított nyilatkozatában kötelezte magát B. A. leányának — mihelyt neki sikerül az ökreit eladni — 1000 korona hozományt adni; 5. hogy a jelen kereset beadása idején felperes és neje : között jogilag megkötött, de nem consumált házassági életí közösség nem létezett és végül 6. hogy felperes nem is állította azt, hogy az ő helyzete ! az által, hogy ő néhány napig a nejével együtt volt, terhesebbé vált volna, mint ahogy az a házasság megkötése előtt volt. A felebbezési biróság ezen tényállás alapján felperest az alperestől 1000 korona hozomány kiadását igénylő keresetével azért utasította el, mert figyelemmel az optkv. 1218. §-ára. melyszerint a hozomány rendeltetése a házassági társasággal járó költekezés megkönnyítése, ugy találta, hogy ez a feltétel, t. i. házassági-társasági, melyben a hozományadás, illetve annak ígérete kötve van, a keresetbeadáskor tényleg megszűnt, nem létezett. Felpeies szerint a felebbezési biróság jogi megállapítása és ítéleti rendelkezése az anvagi jogszabályt sérti, mert figyelemmel az optkv. 1218., 1227., 1264. és 1266 §-ok rendelkezéseire és ebben a férjnek biztosított jogaira, ha a házasság tényleg létre jött, akkor az ígért hozományt a férjnek minden szín alatt át kell adni, tekintet nélkül arra, hogy a házassági együttélés rövid vagy hosszú ideig tartott, mert a hozomány célja a házassági életközösségnek az elősegítése, már pedig a házassági társasággal járó költekezések legnagyobbak a házasság kezdetén és az azt megelőző hetekben, amidőn mindenről, tehát ruha. élelem, lakás, berendezés stb.-röl kell gondoskodni. A panasz nem alapos. Mert figyelemmel arra is, hogy felperes és neje között a házasság csak jogilag létesült, (matrimonium ratum, sed non consumatum) és figyelemmel arra is, hogy a hozomány az optkv.