Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 17. szám - Az 1878: V. t.-c. módositásának előkészületei

176. oldal. Erdíl.yrészi Jogi Közlöny 17. szám. cát, attól erőszakkal visszavenni és igy a felperes volt feleségének ezen általa kierőszakolt jelenet után tizenegyedik napon bekövetkezett eltávozása, a férj jogtalan viselkedése következtében — tehát jogos indokból — történt. A férj által benyújtott felebbezes folytán a kir. törvényszék, mint másodfokú sommás bíróság első tárgyalásán, alperes férj helyhatósági bizonyítvánnyal Mázolta, hogy nej.; okleveles tanítónő, aki rövid idővel férje emagyása után állandó alkalmazást is nyert, a miből kifolyólag havi 70 korona fizetést, teljes élelmezést, lakást és kiszolgálást kap ellenértékül. Felperes ezt természetesen tagadásba vette és a következő tárgyaláson becsatolt egy bizonyítványt, melyben alkalmazója a ,mellékeltének jelzett, de tényleg be nem mutatott orvosi bizonyítványra való tekintettel, felperesnek egészségi okokból a nevelőnői állásról történt lemondását elfogadja. A most említett és a szolgálatadó részéről sajútkezőleg kiállított bizonyítvány keltezése után a lö-ik napon kelt orvosi bizonyítványban pedig a felperes volt háziorvosa a 15. nappal előbb kiállított magánjellegű bizonyítványra való tekintettel kijelenti, hogy felperest tüzetesen megvizsgálta és ugy találta, hogy az tüdőcsucshurutban és nagyfokú idegességben (neurasthénia) szenved, minek folytán a tanítást egészségének „nagyfokú" háboritása nélkül nem folytathatja. Felperes feleség tartva attól, hogy az esetre, ha az alperes részéről becsatolt bizonyítvány tartalmát meg nem gyengíti — jogalap hiányában — a felebbezési bíróság keresetével feltétlenül el fogja utasítani, a most említett kétféle keltezésű bizonyítványt, alperes tényállításainak lerontása végett, a következő tárgyaláson becsatolta. Alperes előtt ugyan gyanúsnak tünt fel a bizonyítványok keltezése között a tartalommal, illetve hivatkozással is ellenkező 15 napi különbség, de azt akkor inkább tollhibának, sőt minden másnak, mint szándékos cselekménynek tekintette. A sommás felebbezési bíróság a felperes részéről becsatolt és valóságára nézve alperes által a tárgyaláson nem kifogásolt két bizonyítvány tartalmának egybevetéséből — figyelmen kivül hagyva azok keltezését — megállapította, hogy felperes nevelönői állásáról történt lemondása folytán nincs ugyan alkalmazásban, de részben keresetképcs és könnyebb nevelönői állásokat elvállalhat, erre való tekintettel a bizonyítékok tüzetes mérlegelése után — a felebbezési bíróság alperes férjét havi 30 koronányi ideiglenes nötartási díjban marasztalta. — Egyben a percsomót a fenforogni látszó bűncselekmény megtorlása végett az illetékes kir. ügyészséghez „áttenni rendelte". Alperes a felebbezési bíróság tenymegállapításait jogszabályok sértése miatt felülvizsgálati kérelemmel támadta meg. A m. kir. Curia azonban ezen panaszokat az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-ára való hivatkozással elutasította s igy a felebbezési bíróság ítélete alperes ellenében nem csupán végrehajthatóvá lett, hanem az jogerőre is emelkedett. Felperes feleség a felebbezési biróság Ítéletének meghozatala után a harmadik napon visszament ugyan oda, a hol előző hónapban az állásáról való lemondását (színleg) elfogadták s a tanítónői teendőket hat hónapig kifogástalanul ellátta. Ez a tényállás. Nem szorul az L-lőzmények után bővebb fejtegetésre azon körülmény, hogy felperesnél; a megrendelésre készült bizonyítványokkal való műveletei nemcsak meg nem engedhetők, de egyenesen a jóizlésbe, a becsületességbe, illetve a tisztességbe ütköznek és félre lett vezetve azok által az itélötanács. Nyilvánvaló továbbá, hogy a vázolt esetben felperes egyedüli célja csakis az lehetett, hogy magának akkor, amikor képzettségének megfelelő egyéni tevékenysége által magát tisztességes uton szerzett jövedelméből is fenn tudja tartani — tehát jogalap nélkül — tartásdijat szerzett férje anyagi kárára olykepen, hogy végeredményben a férje megmaradt jövedelmének kétszeres összege jutott felperesnek. Minthogy pedig az ideiglenes nötartási perben hozott Ítéletek az 1893. évi XVIII. t.-c. 117. §-ának 5-ik pontja alapján a teljesítési határidő lejárta után — perorvoslatra való tekintet nélkül — végrehajthatók és alperes két esztendőn keresztül fizette ezen 30 koronás összegeket, kétségfelen tény, hogy felperes magának íérje anyagi hátrányára vagyoni előnyöket szerzett. Kétségtelen módon tévedésbe ejtette az említett két bizonyitványnyal felperes a felebbezési biróság tagjain kivül elsősorban az alperes férjet, mert az a becsatolt két bizonyítványnak tartalmi valóságát a kiállítók egyéniségére és társadalmi szereplésére való tekintettel kétségbe sem vonhatta s igy azt a körülményeknek, illetve a teljes valóságnak megfelelő gyanánt kellett elfogadnia. A két bizunyitvány tartalmi valótlansága csakis akkor tünt ki, amikor alperes az illető községi elöljáróságnál arról értesült, hogy volt neje csak színlegesen mondott le állásáról és a tartásdíjnak a felebbezési biróság által történt megítélése után, a legközelebbi napokban, az előbb viselt állását (rövid megszakítás után) újból elfoglalta, ekkor azonban már a felebbezési biróság kihirdetett Ítéletében foglalt ténymegállapításokon változtatni ugy sem lehetett. A vázolt okfejtések nyomán, a jogerős Ítéletek szerint, a biróság felperesnek a csalás kísérletében való bűnösségét állapította meg. nézetem szerint tévesen. Érdeklődéssel várom pályatársaim ellenirányú álláspontjának meggyőző indokait. Xflz 1878:11. t.-c. mádositásánofí eiífóészüleíei. Lapunk mult számában említést tettünk, hogy az igazságügyi kormány a btkv. revíziójára állandó bizottságot szervezett, mely bizottságnak szervezeti szabályzat a királyi jóváhagyásban részesült és hogy a kinevezett szerkesztötagok működésüket már meg is kezdték. A részükről megállapított és megbeszélt elvi kérdéseket alább mi is közöljük és felkérjük lapunk olvasóit, hogy a kérdésekhez szóljanak hozzá minél többen, mert felette fontos, hogy a gyakorlat embereinek véleménye is ismeretessé váljék ós hogy az ö kívánalmaik is meghallgatásra találjanak. I. A tervezet kerete. I. Általánosságban kívánatos, hogy a tervezet a büntető jogtudomány ellentétes irányainak küzdelmében ne foglaljon állást. A megtorlási elv alól minő kivételeket kell tenni? Kiterjeszkedjék-e a tervezet megelőző természetű rendszábályokra is? 2 A Btk. általános részének szerkezeti beosztását kivánatos-e fentartani? Ha nem, helyes volna-e a tervezetben a büntetőjog logikai rendjét érvényre emelni ? 3. A törvény szóhasználatát kivánatos-e általános rendelkezésben szabályozni (mint a németalföldi, norvég Btk., osztrák javaslat, német ellenjavaslat teszi)? Minő fogalmakra terjedjen ki a szabályozás? 4. A törvény hatályára (terület és személyek tekintetében) vonatkozó részletes szabályokat (kiadatási jog, mentelmi jog, stb.) kell-e a törvénybe felvenni ? 5. Az u. n. melléktörvényekben foglalt büntetőjogi rendelkezéseket fel kell-e venni a tervezetbe? 6. Hogvan osztályoztassanak a büncselemények ? 7. A tényálladékok szerkezete miképpen volna egyszerűsíthető ? II. Beszámithatósúg. 8. A beszámithatóságot pozitív alakban körül kell-e irni ? 9. A bcszámithalóság feltételeinek, vagy a beszámithatóságot kizáró okoknak megállapításában az élettani, lélektani vagy a vegyes módszert kövesse-e a tervezet? i.0. „A beszámítást kizáró okok" helyett mennyiben kívánatos a beszámithatóhágot, a cselekmény jogtalanságát, a büntethetőségét kizáró és a büntethetőséget megszüntethető okok közt különböztetni ? II. A korlátozott beszámithatóság milyen következményekkel járjon a büntetőjogi felelősség megállapításában ? 12. A jogos védelem fogalmát mennyiben kell megszorítani (relativitás) ? A végszükség fogalmát mennyiben kell kiterjeszteni (dologi végszükség) ? 13. Szabályozni kell-e a tervezetben egyéb okokat (beleegyezés, önbíráskodás, hivatásból eredó jog és kötelesség gyakorlása stb.), amelyek a cselekmény jogellenességét kizárják? III. Szándék. Gondatlanság. 14. A bűnösség minő alakjait (szándék, tudatosság, gondatlanság) fogadja el a tervezet? 1-5. A szándék és a gondatlanság fogalmait ki kell-e fejteni ? A kifejtés alapjául a tudati, akarati, vagy az u. n. motívumelmélet szolgáljon-e? 16. A tévedés hatásának szabályozása helyett célszerübb-e a rendszert a tényálladéki elemek tudatára, vagy e tudat hiányára építeni ? 17. A büntetőjogi és a nem büntetőjogi tévedés között a megkülönböztetést mai alakjában fenn keli-e tartani? 18. A jogellenesség tudata mennyiben legyen a bűnösség feltétele? Vagy a menthető büntetőjogi tévedésnek a felelősség megállapítására minő befolyása legyen? 19. A szándékon túlmenő eredményért megállapítható-e a felelősség? Minő feltétellel?