Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 16. szám - A tömeggondnoki kirendelések

62. oldal. 16. szám s szerelési munkákat a szerződésben irt időben, vagyis 1910. június 2-án teljesítette s a gépeket M.-re, az alperes lakóhelyére szállította, amikor a kikötött 1260 korona munkadíjból felperes szerint is ö megkapott 600 koronát, habár nincsen ténymegállapítás arra nézve, hogy alperes a felperes munkálatait e perben 1910. október 20-án tartott tárgyaláson tett nyilatkozatait megelőzően kifogásolta volna, mindazonáltal egymagában az a tény, hogy az alperes az átvételtől számított 4 hónapot meghaladó idő alatt a végzett munka elleni kifogásait nem hozta a felperes tudomására, a jelen esetben nem vonhatja inaga után azt a jogi következtetést, hogy az alperes e részben kifogási jogáról lemondott volna, mert a felebbezési bíróság irányadó tényként megállapította, hogy alperes a cséplőgépet csak 1910. augusztus hó első napján vetle használatba s hogy a hiányok a gépnek üzembe való vételét nem akadályozták. Ezek mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az utóbbiak szerint a felperesnek az alperessel szemben fenulló követelése 311 koronát s ezzel szemben a hiányok kijavítási ériéke csak 74 koronát tesz ki az irányadó megállapítás szerint Ezekre tekintettel az alperes hallgatásából és abból, hogy a cséplőgépet használatba vette, nem lehet kétséget kizáróan következtetést vonni arra, hogy ö a kifogásolási jogáról lemondott és hogy ennek folytán e perben ne lett volna joga arra, hogy a hiányokra vonatkozó kifogásait előterjeszthesse. Az alperesnek fent kiemelt magatartása csak azt eredményezhette, hogy neki kellett bizonyítania azt, hogy a hiányok az átadáskor már fennforogtak. A felebbezési bírósági ítélet indokolásában foglaltak alapján ez megállapítottnak tekinthető s minthogy ez a ténymegállapítás megtámadva nincsen, a S. E. 197 §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Ezek szerint az alperes az oplkv. 1153 §-a értelmében a munkabér aránylagos részét visszatarthatván, a szóban forgó 74 koronát a felperes nem igényelheti. 2. A szerződés szerint a felperes nemcsak a gép kijavítására, hanem arra is vállalkozott, hogy a na</i/ szíj és kézi szerszámok kivételéről szükséges összes kellékekot és eszközöket ugy az apró szíjakat, fürészszijat, az nr,:tó géphez szintén minden kelléket, szóval az összes gépekhez szükséges minden kelléket is sajátjából szcr/.i be. Az okiratba foglalt szerződésnek ily szövegezés mellettbár abban az is kifejezésre van juttatva, hogy a gép üzemképességéhez szükséges minden kelléket a felperesnek kellelt volna beszereznie, nem lehet feltétlenül azt az értelmet tulajdonítani, hogy a szóban forgó kulcsokat a felperesnek kell szolgáltatnia, de a P. S. tanú vallomása alapján a felebbezési bíróság azt állapította meg tényként, hogy a gépkezeléshez legalább 10 kulcsra van szükség és hogy a szükséges kulcsokat a felperesnek kellett adnia, amiből az 1910. Sp. 639 9 számú jegyzőkönyv szerint a szerződés Írásba foglalásánál jelen volt tanú vallomása alapján lényegileg az a tény tekinthető megállapítottnak, hogy a szerződő felek akarata az volt, hogy a szóbanforgó kulcsokat a felperesnek kell szolgáltatnia. Az, hogy valamely okirat kiállításánál, avagy ügyleti kijeentésnél az okirat tartalmán kivül eső körülményeknél fogva az illető feleknek mi volt a valódi egységes ügyleti akaratelhatározása, ténykérdés, melyre nézve a felebbezési bíróság ténybeli meggyőződését a per anyagából, a S. E. 64 §-a szerint az indító okok előadása mellett belátáshoz képest alkothatta meg, melyet a S. E. 197 § a szerint érdemileg felülvizsgálat alá venni nem lehetett. Minthogy a fentiek szerint megállapított szóbeli megállapodásnak jogi jelentősége van, mert a valódi akarat felismerésére szolgál, de különben is az okirattal nem áll ollontétb n a fenti szóbeli megállapodás, (optkv. 887. §.), ennélfogva a felebbezési bíróság helyesen vette számításba az alperes javára ezt a 20 koronát. Ezekből folyóan tárgytalan az okiratba foglalt szerződésnek állilóan tévesen történt értelmezése miatt előterjesztett panasz, mert az okirat magyarázatából folyó jogkérdésről csak akkor lehetne szólani, ha a felek akarata csak a jogügyletet szabályozó okirat tartalma alapján lelt volna megállapítva. 3. Az nem vitás, hogy az alperes egy rosta árában 80 koronát fizetett a felperesnek, melyet azonban ez nem szállított. A felebbezési bíróság ítéleti indokolása szerint az alperes két év múlva nem hajlandó elfogadni ezt a szállítást, melyre vonatkozó készségét a felperes csak 1911. november 22-én terjesztette elő. Minthogy az Ítéletben nincsen ténymegállapítás arra nézve, hogy az érintett két éven felül bármelyik szerződő fél is szor! galmazta volna a másiknál e részben a teljesítést, holott az optkv. 904. §-a értelmében, ha a szerződés teljesítésére bizonyos ' időt nem állapítottak meg a felek, az azonnal, azaz szükségtelen haladék nélkül követelheti., a vétel tárgyát képuzö rosta kisebb j értékére is figyelemmel, nem lehet kétség aziránt, hogy az ali peres a vételi ügylettől hallgatólag elállott és a felperes hoszszabb hallgatásából az elálláshoz való hozzájárulás szintén következtethető. A szerződési jogviszony megszűnése rendszerint az illető felek egységes akaratán és akaratnyilvánításán alapszik, de az akaratnyilvánítás nemcsak kifejezett kijelentésről, hanem az akaratelhatározás felismerésére alkalmas valamely ténykörülményből is jogszerűen megállapítható s megállapítandó (optkv. 863. §.) Alaptalan tehát a felperesnek az a panasza, hogy a rosta vételére vonatkozóan nem lehetvén szó kereskedelmi ügyletről, hanem az általános magánjog szabályozása alá eső adásvételi ügyletről, a felebbezési bíróság az optkv. 919. §-át sértette meg. Ez a panasz azért alaptalan, mert az optkv. idézett § a alapján a szerződés teljesítése nyilván csak akkor kívánható, ha a szerződő felek közötti jogügylet még hatályában lenn áll, de ha azt már a felek hallgatólag hatálytalanították, miként a fentiek szerint meg van állapítva, teljesítést követelni mar nem lehet. 4. A felebbezési bíróság további ténymegállapítása szerint az alperes a felperes által beismert 600 koronán felül a gépnek M.-re való szállítása alkalmával 130 koronát fizetett a felperesnek, aki ezt a megállapítást felülvizsgálati kérelmében azért panaszolja, mert a fizetés nincsen megnyugtatóan igazolva. Ez nem lévén tüzetes panasz, figyelembe nem jöhet, mert hogy a törvényes bizonyítási szabályoktól eltekintve valamely | tényt a bíróság mely adatok alapján lát bizonyítottnak, a szabad, mérlegelés körébe esik. mely érdemes felülvizsgálat alá nem eshetik. Ennek folytán a fenti tényállás is irányadó a felülvizsgálati eljárásban. (S. E. 197. §.) Ezek szerint a felperesnek 620 koronára leszáliitott követelésével szemben levonásba jön összesen 309 korona. Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy ő P. S. és K. M. tanuk vallomásai által azt bizonyította, hogy felperes előttük bíróságon kivül beismerte, hogy az alperessel szemben csak 200 korona követelése áll fenn, de legalább is valószínűség forog fenn az ö tényállása mellett és így ő lett volna eskü alatt kihallgatandó és esküre bocsátandó. Ez a panasz alaptalan, mert a felebbezési bíróság az észszerűség és helyes gondolkodás szabályainak is megfelelően indokolta, hogy miért nem fogadta el a nevezett tanuknak vonatkozó vallomását, még valószínűsítő adatként sem. A tanuk vallomásainak mérlegelése s ez alapon az, hogy a bíróság valamelyik félnek a vallomását valószinüsilettnek és esküvel megerősítendőnek lehet-e tekintetni, vagy nem, fclülí vizsgálati panasz tárgyává tenni nem lehet. Minthogy pedig a felebbezési bíróság még valószinüsilettnek sem találta azt, hogy a felperes bíróságon kívül beismerést tett arra nézve, hogy az alperes neki csak 200 koronával adósa, helyesen mondotta ki, hogy a további fizetés tényét az alperesnek bizonyítania kell és a felperesnek, mint a bizonyító fél ellenfelének, eskü alatti vallomása alapján megállapíthatta azt. hogy az alperes 320 koronát, tehát oly összeget sem fizetett meg, hogy csak 200 korona állana fenn. Hogy az alperes által is fennállónak beismert 200 koronára vonatkozóan miért utasittassék el a felperes kercstével, ami a felülvizsgálati kérelemben is kifejezésre van juttatva, arra nézve tüzetes panaszt nem terjesztett elő az a'peres: A fentiek egybevetése után tehát a 620 koronára leszállított kereseti összegből csak 309 korona lévén levonandó, az I alperes az anyagi jog helyes alkalmazásával van 311 korona i töke s ennek a keresettől járó 5°/o-os kamatai megfizetésére kötelezve. — 1912. évi december hó 30. A vétel. A vevő JI vételárnak visszafizetését, ha az aanak eüeaírtékét Képező tagat!::II jutaléüot li.irm ><tik személy tőle kiperelte, teljes egészében követelheti. 55. 1912. G. 352/3. szám. A kolozsvári királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság ilélt : Az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja.