Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 15. szám - A terhelési tilalomról - Zárgondnoki utasitás, számadás, feloldás, árverés kérdéséhez

58. oldai. Jogesetek Tára 15. szám. ajtót készített és ezeknek értékét a szakértő véleménye alapján I állapította meg 100 koronába, tehát többe, mint a mennyire az j alperes a fentiek szerint azokat értékelte. Az pedig nem vitás, hogy az alperes kötelezte magát az 1908. évi március 11-én kelt munkabéri szerződés értelmében az általa épitett iskolaházon, az átadástól számított 3 éven belül, mutatkozó hiányok és rosszabodások pótlására, illetően kijavítására. Az sem vitás, hogy a felperes az alperest javítási munkálatok teljesítésére felhívta. A felebbezési bíróság továbbá megállapította, hogy az alperes terhére eső s a felperes által mással végeztetett helyre- j állítási munkálatok értéke kitesz 178 kor. 35 fillért. Minthogy a tényállás e tekintetben megtámadva nincsen, ez a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. A fent már kiemeltek szerint pedig a vállalati munkálatokon felül alperes által végzett külön munkálatok árában 100 korona levonásba lett helyezve s így az anyagi jog helyes alkalmazásával van az alperes a fenmaradó 78 korona 35 fillér töke s ennek a kereset beadásától járó 5°/o-os kamatok megfizetésére kötelezve. A perköltségeknek az alperes terhére való megállapítása miatt az alperes azért élt felülvizsgálati kérelemmel, mert a S. E. 100. §-a értelmében az elsöbiróság előtti eljárásban felmerült perköltségek is kölcsönösen megszüntetendők lettek volna, miután a felperes csak csekély részben lett pernyertes. A panasz alapos. A S. E. 110. §-a értelmében, ha a fél részben nyertes, részben vesztes, a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők. Igaz ugyan, hogy ugyanezen §. további rendelkezése szerint a bíróság az eset minősége szerint az egyik felet az ellenfel összes költségeiben, vagy ennek egy részében is elmarasztalhatja, de a főszabálytól való eltérését a felebbezési bíróságnál; kétségtelenül indokolnia kellett volna, mert az a kérdés, j hogy az eset minősége zerint fennforognak-e oly körülmények, melyeknél fogva részbeni pernyertesség esetében az egyik fél | az ellenfél összes költségeiben, vagy annak egy részében elmarasztaltassák, a bíróság belátására bízott ténykérdést képez és j így a perköltségben minden indokolás nélkül való marasztalás | jogszabályt sért akkor, amikor a fél részben nyertes, részben j vesztes volt. A felülvizsgálati jogorvoslat természetéből és céljából következik ugyan, hogy a bizonyítás mérlegelése alapján a felülvizsgálati bíróság nem állapíthat meg tényeket, de annak nincsen, akadálya, hogy a felülvizsgálati bíróság ne állapithasson meg az iratok alapján olyan kétségtelen tényeket, amelyek megáll? pithatásához mérlegelés nem kell. Minthogy pedig a felperes 446 korona 70 fillér megfizetése iránt lépett fel keresettel és ebből 78 korona 35 fillér lett csak i megállapítva, azért, mert bár jogosítva volt a felperes a kése- ! deimeskedő alperes vállalkozó terhére a munkálatokat mással elvégeztetni, de a felperes nem fejtett ki gondosságot arra nézve, hogy a munkák munkabére ne haladja felül azt az össze- ! get. melyet a rendes kereseti s általános értékviszonyok megindokolnak és miután az alperes védelme a beszámítás tekintetében is sikerre vezetett: ezek a körülmények, ellenkező tények megállapítása hiányában, elegendők annak a főszabálynak alkalmazhatóságára, hogy a félrészben nyertes, részben vesztes, a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők. A felülvizsgálati kérelem csak részben vezetvén sikerre, a felülvizsgálati eljárás költségét is kölcsönösen meg kellett szüntetni. (S. E. 204., 168., 110. §-ok). Az ügyvédi dijak megállapítása a prts. 252. §-án alapszik. 1912. évi december hó 2. Vétel. I. A vételtől való elállás érvényesithetísének törvényes előfeltételét az képezi, hogy az áru a H. T. 3 te. §. értei- ' mében az eladó rendelkezésére bocsáttassék. II. A hatósági eljárás eredményeként jelentkező elkobzás tényével szemben a K. T. 3SO. §-a alapján kialakalt birói gyakorlat szerint siiterrel nem érvényesíthető az a kifogás, hogy a vevő az elkobzott sört kellő Időben nem kifogásolta és azt a felperes rendelkezésire nem bocsátotta, mert az oly áru vételárát, melynek eliírnsitását a hatóság meg nem engedi s illetve melyet forgalomból kivonva, megsemmisít, az eladó törvényes alapon nem igényelheti. 52. 1912. G. 441/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla az alperes felülvizsgálati kérését és a felperes csatlakozási kérését elutasítja és a felülvizsgálati eljárásban leimerült költségeket a felek közt kölcsönösen megszünteti. Indokok: A felebbezési birós ig Ítéletét felülvizsgálati kéréssel az alperes támadta meg, melyhez válasziratban a felperes is csatlakozott s mindketten kérelmeiket a S. E. 185. §. a) és c) pontjára alapítva, az alperes azt sérelmezi, hogy 71 kor. 0b fillér töke s ennek kamatai megfizetésében elmarasztaltatott, felperes pedig azt, hogy keresetének a fenti összeget meghaladó részével elutasittatott s hogy per és felebbezési költségek kölcsönösen megszüntettettek. A kir. ítélőtábla mindkét peres fél panaszát az alább kifejtettek szerint alaptalannak találta. Alperes felülvizsgálati kérésében első sorban alaki jogszabálysértésként panaszolja azt, hogy a felebbezési bíróság iratellenesen állapitolta meg azt a tényt, hogy tőle 300 (helyesen 323) üveg sört a kihágási eljárás során nem koboztak el. Ez a panasz alaptalan, mert a felebbezési biróság meg nem támadott s ekként a felülvizsgálati eljárásban is irányadó (S. E. 197. §.) tényként állapította meg azt. hogy felperes az alperes részére ennek rendelése folytán 1911. évi április hó 26-án 40 láda palackozott sört küldött és hogy azt alperes 1911. évi április hó 28-án átvette, továbbá, hogy egy láda 50 üveget tartalmazott. Minthogy pedig a felebbezési eljárás során beszerzett s a m-i járás föszolgabirája által alperes ellen közegészségügyi kihágás miatt lejártatott ügyben hozott 325/911. kih. sz. ítélet szerint alperestől két Ízben 1677 üveg sört koboztatott el s minthogy a 40 láda összesen 2000 üveg sört tartalmazott, nyilvánvaló, hogy a felebbezési biróság helyesen s az iratokbnn foglalt adatoknak megfelelően állapította meg azt a tényt, hogy a pertárgyát képező 40 láda sörből 323 üveg sör nem képezte elkobzás tárgyát. De nem alapos az alperesnek az anyagi jog megsértésére alapított az a további panasza sem, hogy amennyiben helyesen is állapíttatott meg ténykent, hogy 323 üveg sör elkobzás tárgyát nem képezte, ez esetben sem lehetett öt ezen 323 üveg sör árának megfizetésére kötelezni, mert az áru a közigazgatási eljárás során beigazolt tényállás szerint, a kikötött kellékeknek nem felelt meg s ekként neki a K. T. 348. §-a alapján joga nyilt az ügylettől egészben elállani. Nem alapos pedig ezen panasz azért, mert a vételtől való elállás érvényesithetésének törvényes előfeltételét az képezi, hogy az áru a K. T. 346. §. értelmében az eladó rendelkezésére bocsáttassék, már pedig a perben nincs elfogadható adat arra nézve, hogy alperes a neki küldött árut a K. T. 346. §. értelmében haladéktalanul megvizsgálta volna és az erre alapított minőségi kifogását felperessel tudatta volna, vagy a mennyiben a hiányok később mutatkoztak, az értesítést a felfedezés után azonnal eszközölte volna s igy az elkobzás tárgyát nem képezett 353 üveg sör tekintetében alkalmazást kell nyerjen a K. T. 346. §-ának ama rendelkelkezése, mely szerint az áru alperes részéről nem kifogásoltnak tekintendő s igy alperes részéről az ügylettől valő elállás joga ki lévén zárva: nem lehet szó a K. T. 348. §-ában foglalt anyagi jogszabály megsértéséről. Felperes csatlakozási kérelmében az anyagi jogszabálysértést lényegileg abban látja, hogy miután alperes a neki küldött és által átvett 40 láda sört meg nem vizsgálta s ennek folvtán esetleges minőségi kifogásairól a felperest nem értesítette, részéről az áru nem kifogásoltnak tekintendő s ennek folytán az anyagi jog helyes alkalmazásával alperes a nem vitás 40 láda sör 440 korona vételárában marasztalandó lett volna. Ez a panasz azért alaptalan, mert a felebbezési biróság a fentebb felhívott közigazgatási iratok alapján irányadó tényként állapította meg azt, hogy a 40 lada sörküldemény legnagyobb része (1677 üveg) a sör romlott és egészségre ártalmas volta miatt az alperes birtokából az 1912. évi május hó 12-én és 16-án hatóságilag elkoboztatott és azután megsemmisíttetett, alperes pedig a kihágás vádja alól azon okból, mert nem nyert beigazolast, hogy a sör romlott voltában neki valami része lett volna, felmentetelt. Ilyen tényállás mellett, tekintettél arra, hogy a hatósági eljárás eredményeként jelentkező elkobzás tényével szemben a K. T. 350. §-a alapján kialakult birói gyakorlat szerint, sikerrel nem érvényesíthető az a kifogás, hogy a vevő a sört kellő időben nem kifogásolta és azt a felperes rendelkezésére nem bocsátotta, mert az oly áru vételárát, melynek elárusitását a hatóság meg nem engedi s illetve melyet forgalomból kivonva, megsemmisít, az eladó törvényes alapon r.em igényelheti s ekként a felebbezési bíróság a keresetnek azon részét, mely a ható-