Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 15. szám - A terhelési tilalomról - Zárgondnoki utasitás, számadás, feloldás, árverés kérdéséhez

15. szám. Jogesetek Tára 59. oldal. ságilag elkobzott 1677 üveg sör vételárának megfizetásére irányult, helyesen utasította el. Ezen kérdés elbírálásánál figyelembe nem vehető s így az ez irányban felhozott az a további felperesi panasz, hogy a közigazgatási eijárás szabálytalanul s nevezetesen az ő értesítése és tudta nélkül egyoldalúan lett lejáratva, megállható alappal nem bír, mert az a kérdés, hogy a m-i járás főszolgabírója által meghozott elkobzási határozat helyes-e és liogy ez a törvényes eljárási szabályok betartása mellett hozatott-e meg, birói uton felülvizsgálat tárgyává nem tehető. A perköltségek, nemkülönben a felebbezési eljárás során felmerült költségek kölcsönös megszüntetése miatt mindkét fél részéről előterjesztett panasz azért alaptalan, mert annak folytán, hogy felperes a per során részben nyertes s részben vesztes lett, s hogy az alperesi felebbezés csak részben vezetett sikerre, a felebbezési biróság a S. E. 110. és 168. §-ai alapján a per és felebbezési költségek kölcsönös megszüntetését törvényes alapon mondotta ki. 1913. évi február hó 3. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla syakorlatáhől. Rovatvezető: Horváth Dezső kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. Szülők tartása. A gyermek szüleit, ha ezek vagyontalanságnk és keresőképtelenségük miatt erre rászorulnak, csak akkor és annyiban tartozik eltartani, ha és amennyiben ezt egyéb kötelezettségeinek számbavételére! a saját illő nnegélhetésének veszélyeztetése nélkül ruegteheti, LIV. 1913. G. 96/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokol;: Felperesek felülvizsgálati kérelmükben az optkv. 1324. §-ában irt anyagjogi szabálynak megsértését vitatva, amiatt panaszolnak, hogy az alperes által megölt fiuknak elvesztése által mezei gazdálkodásukra nézve egy havi 20 K értékű munkaerőt veszítettek el, minek következtében erre vonatkozóan is káruk pótlandó; érvelésük szerint oly módon, hogy ez a havi 20 K reájuk nézve elveszett munkaérték akár tartásdíj címén, akár megölt gyermekük munkásságának értéke címén életfogytig járó járadék alakjában részükre megítéltessék. A gyilkosság, vagy szándékos emberölés folyományaként előálló kártérítési kötelem mérvére nézve első sorban az 1878. evi V. t.-c. 292. §-ának az a rendelkezése irányadó, mely szerint az, aki ellen a kártérítést érvényesitik, csak annyiban tartozik kártérítést adni, amennyiben az elhalt a felpereseket a törvénynél, vagy törvényes gyakorlatnál fogva eltartani köteles lett volna. A törvényes gyakorlat értelmében a gyermek szüleit, ha ezek vagyontalanságuk és keresőképtelenségük miatt erre reászorulnak, csak akkor és annyiban tartozik eltartani, ha és amennyiben ezt egyéb kötelezettségeinek számbavételével a saját illő megélhetésének veszélyeztetése nélkül megteheti. Felperesek a per során jogalapjukat nem erre fektették, hanem arra, hogy megölt fiuk munkaerejét és munkabírását az ő gazdálkodásukba fektette, vagyis munkaerejét arra való kötelezettség nélkül önként szolgáltatta át felpereseknek; ilyen önkéntes akár készpénzbeli, akár természetbeni adományok elmaradását pedig alperes a felpereseket kárpótolni a felhívott és elsü sorban irányadó anyagi jogszabály értelmében nem tartozik. Ez a jogszabály az optkv. 1324. §-ának alkalmazását ki nem zárja ugyan, felperesek tehát az alperestől kimutatott egyéb kárukat követelhetnék, de ez irányban nincsen megtámadva, tehát az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében e helyütt is irányadó az a tényállás, hogy felperesek elhalt fiuk után oly értékű ingatlan vagyont örököltek, melynek jövedelme felér egy gazdasági munkaerő felfogadásával járó kiadással; tehát felperesek tényleges kárt nem is szenvedtek, mert már 27 éves fiuk bármikor önállósíthatta volna magát s felperesek elvesztették volna a most pótolni kivánt munkaerőt. Beigazolt tényleges kár hiányában a felebbezési biróság anyagjogi döntése ezek szerint helyes. A temetési költségre vonatkozóan pedig figyelemmel az 1896: XXXIII. t.-c. 491. §-ára, a felebbezési biróság döntése e helyütt azért nem kerülhet felülvizsgálat alá, mert a ténymegállapitó biróság részérül indokoltan kiderített, szükséges temetési költség ténykérdés; de egyébként felperesek utóbbi irányban jogszabály sértésre nem is utalnak. Az alaptalan támadásokon nyugvó felülvizsgálati kérelem tehát teljesíthető nem volt. 1913. évi március hó 19. Hatálytalan jogelismerés. Érvénytelen megállapodásból származott jognak az elismerése joghatályos szintén nem lehet. LV. 1912. G. 532/2. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság, itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Felperes és alperes, — a felebbezési bíróságnak nem vitás megállapítása szerint — 1912. évi június hó 8-ika óta különváltan élő házastársak, a kiknek a házassága — ezidő szerint — bíróilag felbontva nincsen. A felebbenzési biróság továbbá tényként állapította meg azt is: hogy felperes az általa igényelt állatok megszerzésének módját illetőleg arra a ténykörülményre néze, hogy azok megszerzésére felperesnek külön vagyonát vagy a férj kezelése alól elvont külön jövedelmét is fordították volna, a bizonyítást megtagadta. Ennélfogva a felebbezési biróság fennt kiemelt ténymegállapítása, — magától értetődően — magában foglalja azt a további ténymegállapítást is, hogy a keresetileg igényelt állatok megszerzéséhez felperes külön vagyona vagy fentartott külön jövedelme fordítva nem lett; miért is az optkv. 1237. §-ának utolsó mondatában megállapított az a vélelem, hogy a házasság alatt szerzett vagyont alperes (mint férj) szerezte : a per tárgyára vonatkoztatva is megáll. A mi pedig felperesnek azt az állítását illeti, hogy a peres j felek között az a megállapodás jött volna létre, hogy a megszerzendő (vásárlandó) állatokat — a házassági életközösség megszüntetése esetére — egymás közt felfogják osztani: az jogi hatálylyal nem bír. Mert felperos maga sem állítja, hogy erről az állítólagos ügyletről, felperessel (mint férjével) közjegyzői okiratot vétettek i volna fel; már pedig — az 1886. évi VII. t.-c. 22. §. a. pontja I értelmében — házastársak között létesített ilyen megállapodás | érvényességéhez, közjegyzői okirat kell. Ugyancsak a fennti okból nélkülözi a jogi hatályt az alperesnek tulajdonított és a felebbezési biróság Ítéletében felhozott jogelismerés sem. Mert érvénytelen megállapodásból származott jognak az elismerése joghatályos szintén nem lehet. A felebbezési bíróságnak — az állítólag közös tulajdont képező állatok feleré-zének átadására vagy ezek értékének megfizetésére irányuló, keresetet elutasító döntése tehát az optkv. 1237., 1237. és 1239. §§ ira való tekintettel anyagjogilag helyes. 1913. évi február hó 4. Csere. I Az optkv. 1015. S-a értelmében a csereszerződés létesüléséhez ngyan nem szükséges a valóságos átadás, azonbnn a csereszerződés teljesedésbe jutásához és a tu!ajdon megsértéséhez a valóságos átadás is mellőzhetetlen és az optkv. 1047. és 1053. §§-ai értelmében az egyik szerződő fél, ha a maga részéről még nem is teljesített, de teljesíteni kész és képes, jogosult a cserélt dolog átadását követelni, mely átadás ingatlanoknál, tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okirat kiállításában, valamint a phisikaí birtokbavezetésben is áll. LVI. ; 1913. G. 93/3. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság végzett: A felebbezési biróság a felebbezési biróság ítéletét feloldja és utasítja a felebbezési bíróságot, hogy az alább kifejtett irány-