Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 15. szám - A terhelési tilalomról - Zárgondnoki utasitás, számadás, feloldás, árverés kérdéséhez

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIK. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVl JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 15. számához. Kolozsvár, 1913. április 13. Jogesetek a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Költő Gábor. kir. törvsz. biró. Az Optk. 1293. és 1295. §-ához. Mosyha jogellenes c\clekm'.'ny ís toros fenn de tényleg líárt nem eredményezett az, kártéritési igény nera szár* macbatlk. 50. 1912. G. 345/2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A felperes eljárási s anyagi jogszabályok megsértése miatt támadta meg a felebbezési bíróság Ítéletét. A panaszok azonban az alább kifejtettek szerint alaptalonok. A felebbezési bíróság tényként azt állapitotia meg, hogy az alperesek több juha tényleg legelt a felperes földjein, de mert a vetés szépen kiújult és a termés az aratás idején is megfelelő volt és az egyes mutatkozó gyengébb eredmény a talaj gyengeségével áll összefüggésben, végeredményiben a felperesek legsltetés folytán kár nem származott. A felebbezési bíróság az ítéletben megnyilvánult bírói meggyőződésénél nem hagyta figyelmen kívül a felülvizsgálati kérelemben érintett azt a tényt, hogy az első biróság által a helyszínén kihallgatott szakértőknek az volt a vélen.ényük, hogy a legeltetés által tényleg okoztathatott kár és annak csak mennyiségét nem tudták meghatározni, mert a felebbezési biróság, mielőtt bírói meggyőződésének kifejezést adott volna, az első biróság által a helyszínén kihallgatott szakértők véleményét is méltatta s habár az itéleletben kifejezetten nincsen is szó arról, hogy ezek a szakértők kár eshetőségét konstatálták a vetésben, de nem szükséges, hogy a szakértői vélemény a maga egészében az ítéletben kiemeltessék; elég, ha kilünik az ítéletből, hogy a biróság annak teljes tartalmára figyelemmel volt. Ez pedig kitűnik az Ítéletből. Azért mondja* a felebbezési biróság, hogy végeredményében a felperesnek kára nem származott, mert ha kár származhatott volna az által, hogy a vetésekben a juhok járásának nyomai látszottak, a szépen kiújult termésre tekintettel az el az elenyészett. Egyébiránt a felülvizsgálati kérelemben foglalt árverésre tekintettel kiemeli a kir. ítélőtábla, hogy az elsőbiróság előtti eljárásban is csak azt mondották a kihallgatott szakértők, hogy a legeltetés által okoztatott (és nem okozott) kár az által, hogy a juhok járásának nyomait megáliapitani lehetett. (Sp. 782/3. sz. a. jegyzőkönyv.) Az ujabban kihallgatott szakértők véleményének iratellenességére alapitolt panasz is alaptalan, mert a felebbezési biróság ítéletének indokaiból kétségtelenül kivehető, hogy a bizonyítékok mérlegelésénél figyelembe volt véve az, hogy ezek a szakértők a kifejtett okokból csak valószínűnek tartották azt, hogy a legeltetés által kár nem okoztatott. Alaptalan a bizonyítási teherre vonatkozó érvelése is felperesnek, mert téves az a kiindulási pont, melyre a felperes utal, mert az nincs megállapítva, hogy az ö vetésének értéke a legeltetés alkalmából a kereseti összeggel vagy bármily mérvben csökkent volna. Ennek folytán tárgytalan lett az a kérdés, vájjon alperes volt-e köteles bizonyítani azt, hogy a természeti viszonyoknak kedvező alakulása oly hatással volt a vetésekre, hogy a legeltetés következményei teljesen elenyésztek. Ezek szerint a S. E. 64. §-a értelmében történt mérlegeléssel megállapított tényt képez az, hogy a felperesnek nem származott kára abból, hogy az alperes mennyiségileg meg sem határozott juhai a kérdéses időben (1910. januárius hóban) a felperes vetéseiben legeltek és azokat taposták. Ez a tényállás irányadó a felülvizsgálati eljárásban is. (S. E. 197. §.) Ebből pedig jogilag az következik, hogy habár jogellenes cselekmény forog is fann, de ha tényleg kárt nem eredményezett az, kártérítési igény nem származhatik. (Optkv. 1293., 1295. §-ok.) De nem állapit meg kártérítési kötelezettséget az 1910. március 24-én kelt levél sem, melyben az alperes lényegileg arról értesiti a felperes ügyvédet, hogy ujabbi becslés eredményéhez képest hajlangó lesz az egyezségre s a kár megtérítésére, mert a levél elküldése után teljesített ujabbi becslés eredményében a becslók, akik az első becslést az ítéletben foglaltak szerint amúgy is csak ideiglenesnek tekintették, kárt meg sem állapítottak. Ha tehát ennek a levélnek tartalmát nem is vette figyelembe a felebbezési biróság, ezzel egymagában jogszabályt a jelen esetben nem sértett. Alaptalan tehát az anyagi jog helytelen alkalmazását áltaban vitató panasz is. 1912. évi november hó 19. Az 1893: XVIII. t.-c. 197. §-ához. A felülvizsgálati josrorTOsJat tcrcBíészeíébfil és c£3jából kovetkezik agyán, hogy .1 bizonyítás mérlegelése alapján a felülvizsgálati biróság nem állapíthat meg tényeket, de a::nak nincsen akadálya, hogy a felülvizsgálati biróság niállapíthasson meg az iratok alapján olyan kétségtelen tényeket, amelyek megállapithatásához mérlegelés nem keli. 51. 1912. G. 3G4/2. szám. A kolozsvári királyi Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság itélt . A kir. Ítélőtábla az alperes felülvizsgálati kérelmének, a mennyiben az arra irányul, hogy felperes keresetének 78 kor. 35 fillér tőke s kamatai iránti igényével elutasittassék, helvét nem ad; a per és felebbezési költségekről rendelkező részében megváltoztatja akként, hogy a peres felek között az elsőbiróság előtti eljárásban felmerült költségeket is megszünteti kölcsönösen. A felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeket is kölcsönösen megszünteti. Indokok : Az alperes anyagi jogszabálysértést azért panaszol, mert szerinte a felperest egészben el kellett volna utasítani keresetével. Ezt csupán azzal indokolja az alperes, hogy az általa, mint vállalkozó által, elkészített többlet munkának vagyis a két kéménynek s dupla ajtónak, a fal meghosszabbítása jóval meghaladja a 360 koronát. A panasz alaptalan, mert az alperes az 1912. évi február hó 8-án tartott felebbezési tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint maga is csak 95 koronát kívánt beszámíttatni az őt megillető pótmunkadij fejében a felperes javára netán megállapítandó összegből. A felebbezési biróság ítéletének indokolása szerint a peres felek egyező előadása alapján lett megállapítva az, hogy az alperes a vállalati munkálatokon kívül csak egy kéményt és egy