Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 15. szám - A Pp. életbeléptetésénak nehézségei - Elbirtoklás és tehermentesités

156. oldal. JErdélyrészi Jogi B4Sz!5»i.y 15. szánig Az első tárgyaláson megjelenik az I. alperes (a férj) és ,elismeri'', hogy az ingatlant részben ő, részben felperesek bírják. Arra, amit ök, t. i. felperesek birnak, kész okiratot adni, de nem az ingatlan SA részére, mert amit birnak, ennél kevesebb. Felperesek arra, hogy ök az ingatlan 3U részét birják, helyszíni szakértői szemlét kérnek. A bíróság kitűzi a helyszíni szemlét. A helyszínén bizonyítást nyer, hogy felperesek az ingatlan 3A részét birják. Alperesek hajlandók okiratot adni felpereseknek, de csak annak ellenében, ha felperesek a 3/4 rész adóját, amit alperesek fizetnek, nekik visszatérítik. Elsóbirósági ítélet: Alperesek az ingatlan s/t részének felperesek nevére leendő átírására alkalmas okirat adására kötelesek. A tehermentesítés iránti kereseti kérelemmel felperesek elutasittatnak, mert e. lapot nem xsatoltak s az esetleges jelzálogos hitelezőket perbe nem vonták. A felebbezési bíróság ezt az ítéletet helybenhagyja. Az ítélet eképen jogerőre emelkedik. Ezt követően 1910. október 22-én felperesek alperesek ellen kizárólag tehermentesítés iránt új keresetet adnak be. S ebben előadják, hogy a fenti számú tjkvben felvett ingatlant elbirtoklás utján megszerezték s az most az előbb emiitett Ítélet következtében reájuk is íratott át. Csakhogy az alperesek nevéről reájuk került ingatlan meg van terhelve és pedig az alperesek részéről. Nevezetesen 1896. évben : C 1. alatt K. és Vidéke javára 260 K töke és járulékai erejéig a zálogjog, C 2. alatt ugyanezen behajtása céljából a végrehajtási jog; 1905. évben C. 3. alatt az A. bank javára 500 K és jár. erejéig szintén zálogjog jegyeztetett be a pertárgyára. Kereseti kérelmük tehát az, hogy alperesek vagy tehermentesítsék az ingatlant (3/4-edét), vagy pedig tegyenek 10Ü0 koronát bírói letétbe. Alperesek a tárgyaláson azzal védekeznek, hogy „ők nem kötelesek az ingatlant tehermentesíteni.' Egyebet nem szólnak. Az elsöbirósóg: felpereseket keresetükkel elutasította, mert nem igazolták, hogy az ingatlant a megterhelés idejében már elbirtokolták, alperesek tehát rosszhiszemüeknek nem tekinthetők. A felebbezési bíróság: az elsőbirósák ítéletét megváltoztatta, a keresetnek helyt adott s alpereseket a tehermentesítésre kötelezte. A felülzizsgálati bíróság: a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatta és felpereseket keresetükkel elutasította. Kimondta, hogy téves a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy alperesek szavatossággal tartoznak s hogy felperesek ez alapon követelhetnék, mint jelenlegi tulajdonosok az akaratuk ellenére bekeblezett zálogjogok törlését (az ingatlan tehermentesítését), mert szavatosságnak csak akkor van helye, ha a dologszerzés (jogszerzés) visszterhes ügyleten alapul. Felperesek az ingatlant azonban nem visszterhes ügylet alapján szerezték meg. Minthogy a szóban forgó ingatlannak előzőleg, vagyis a felperesek javára történt tulajdonjog bekebelezése előtt, alperesek voltak a telekkönyvi tulajdonosai; minthogy ennek folytán mindaddig, mig telekkönyvi tulajdonosok voltak s arról tudomást nem szereztek, hogy a felperesek az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot telekkönyvön kivül és elbirtoklás útján megszerezték, az ingatlannal szabadon rendelkezhettek, tehát jogszerint meg is terhelhették, felperesnek azt kellett volna állítani és igazolni, hogy elbirtoklás útján szerzett tulajdonjoguk telekkönyvön kivül mar akkor fennállott, mikor a szóban forgó jelzálogok bekebeleztettek s hogy alpereseknek már ebben az időben tudomásuk volt arról, hogy felperesek a tulajdonjogot elbirtoklás útján és telekkönyvön kívül már megszerezték. Mert csak ez esetben lehetne az alpereseknek a jelzálogok engedélyezése körüli magatartását rosszhiszeműnek, a felperesek jogait sértőnek, tehát jogellenesnek minősíteni s ez alapon a jelzálogok löröltetésére vouatkozó felelősségüket megállapítani. Felperesek azonban ilyen tényállást nem igazoltak. Részletesen s kelleténél talán részletesebben is, ismertettem az ügy állasát és az ítélkező bíróságok elfoglalt jogi álláspontját. De szükségesnek tartottam, mert az ügyállás részletes ismerete mellett lehetséges a kérdést abból a szempontból vizsgálat tárgyává tenni, hogy melyik bíróság találta el az igazságot. Mert ebből a szempontból minden adat ügydöntő lehet, akár az egyik, akár a másik vonatkozásban. Az elbirtoklás befejeztével az elbirtoklónak tényleges hatalma jogi hatalommá növi ki magát. A birtok tulajdonná válik. De mit ér az elbirtoklónak az elbirtokolt ingatlan, ha az túlterheltetett. A telekkönyvben szereplő ugyanis abban a helyzetben van, hogy úgy az elbirtoklás folyama alatt, mint annak befejezte után az ingatlant megterhelheti. Ezen jogával élve, az elbirtoklóra oly helyzetet teremthet, hogy az elbirtokolt ingatlan reá nézve teljesen értéktelenné válhatik. És a végén a helyzet az lesz, hogy az elbirtokló az ingatlant annak dacára, hogy elbirtokolta, az mégis a telekkönyvi névleges tulajdonosé, mert ennek a tartozása kiegyenlítésére fog az értéke fordíttatni. Két kérdé6 vetődik tehát itt fel, nevezetesen, hogy ha a telekkönyvben szereplő tulajdonos: 1. az elbirtoklás folyama alatt vagy pedig 2. annak befejeztével, az ingatlant megterhelte, kötelezhető-e vagy sem arra, hogy az elbirtokolt ingatlant tehermentesítse ? Nincs itt szó usucapio libertatisról, amely harmadik személyek ellenében történhetik, hanem csak arról, hogy felelős-e vagy sem az elbirtoklónak az elbirtoklást szenvedő? Harmadik személyekkel szemben áll az optkv. 1500. §-ának azon rendelkezése, hogy az elbirtoklás által szerzett jog annak, aki valamely dolgot vagy jogot jóhiszeműen szerzett meg, kárára nem válhatik. Azzal szemben pedig, akinek joga elbirtokoltatott, akivel szemben foly tehát az elbirtoklás, az optkv 1498. §-ának rendelkezése nyer alkalmazást. Ha az elbirtoklás befejeztett. ö — a telekkönyvben szerepelt tulajdonos — többé már jog szerint az ingatlannal nem rendelkezhetik. Következőleg azt megterhelni sem jogosult. Ha pedig mégis megterhelte, felelős ezért az elbirtoklónak. És pedig tekintet nélkül arra, hogy tudomással birt-e az elbirtoklásról vagy sem. Helytelenül kívánja meg tehát a tehermentesítés előfeltételéül a felülvizsgálati bíróság azt, hogy a telekkönyvben szereplő névleges tulajdonos az elbirtoklás befejezéséről a megterhelés alkalmával tudomással kell birjon. Hiszen, ha ellene bebizonyíttatván az elbirtoklás, ö tekintet nélkül arra, hogy tudott-e az elbirtoklás befejezéséről vagy sem, telekkönyvbeli helyét át kell adnia az elbirtoklónak, amiből okszerűen csak az következhetik, hogy ö az elbirtoklás befejeztével jogát elveszítvén, nem létező tulajdonát az elbirtoklóra való kihatással meg nem terhelte ugy, hogy ö azért ne feleljen. Reá nézve az optkv. 1500. §-a nem vonatkozik. Ő — az ellene jog szerint érvényesíthető elbirtoklással szemben, a megterhelést illetően -- jóhiszemre nem hivatkozhatik. Mert ez annyit jelentene, hogy ő olyan joggal élhet, mely az azzal élés alkalmával reá nézve már nem létezett. Ami a telekkönyvben szereplő felelősségének jogi constructióját illeti, az kétséget nem szenvedhet, hogy nem a szavatnss ig. Ez a visszterhes kétoldalú ügyletek sajátosságaként jelentkező jogintézmény. Az elbirtoklás pedig nyilvánvalóan nem visszterhes szerzés. A felelősség alapja tehát más nem lehet, mint az elbirtoklást szenvedőnek kártérítésbe sodró jogellenes eljárása. Kártérítéssel tartozik, ha tudta az elbirtoklást (optkv. 1295. §.), ha nem tudta, felel gazdagodása erejéig (optkv. 1447. §-a). (Menyhárth : Az elbirtoklás). A fentiekkel a 2-ik kérdésre a felelet megadatott, hogy t. i. amennyiben az elbirtoklás befejeztével az, akinek joga elbirtokoltatott. az ingatlant megterhelte, ezért kártérítéssel tartozik az elbirtoklónak, más szóval, az elbirtokolt ingatlant tehermentesítenie kell. Sokkal nehezebb azonban felelni az első kérdésre, ahol még be nem fejezett elbirtoklással állunk szemben. Nehéz a kérdésre felelni, azonban csupán a telelet jogi megkonstruálását illetően, mert a feleletnek megadása egyébként kézenfekvőnek és világosnak látszik. Csak vegyük elő az esetet, hogy az elbirtokló nyugodtan folytatja a birtoklást, mint a legelöl körülirt concrét esetben a jogelődök idejét is beleszámítva, 50 éve, a szemfüles telekkönyvi névleges, hagyja békében, azonban megterheli az ingatlant s a mikor az elbirtokló bejut a telekkönyvbe, kap egy diót, amely azonban belül üres. Igazságos-e most már az, hogy a jog éppen akkor hagyja cserben az elbirtoklót, amikor a telekkönyvben szereplőt arra