Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 14. szám - Ügyvédjelöltek mozgalma és nagyülése

14. szám. Jogesetek Tára 55. olfol. elfogadta tudott-e arról, hogy a közadós a fizetésmegszüntetési állapotban volt, a jelen esetben azért nem döntő, mert a fentiek szerint nem állapithaló meg, hogy a fizetések megszüntetésének állapota fenn nem állott akkor, mikor alperes a fizetést elfogadta. Nem sértett tehát anyagi jogszabályt a febbezési bíróság akkor, mikor a közadós által teljesített fizetést hatálytalannak mondntta ki, de önként értetik, hogy ez a hatálytalanság csak a csődhitelezőkkei szemben foroghat fenn. (Csőd. törv. 26. §. 27. §. 2. pont). — 1912. évi október hó 30. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Horváth Dezső Jcir. ítélőtáblai tanácsjegyző. Községi elöljáróság által megtartott árverés. I. A községi elöljáróság által kimutatható megbízás nélkül megtartott árverésből jog és kötelezettség nem származik. II. A 917/1898. sz. I. M. E. rendelet 8. §-a szerint törlési keresetnek itat hónap alatt való megindítása csak a bekebelezésről szóló végzést vett félre nézve harmadik személy ellenébea kötelező; mig a 31367/1893. I. M. sz. rendelet 89. §-ának 1. pontjában megszabott hat hónapi határidő az 1886. XXIX. t.-c. 18. §-a alapján eszközölt bejegyzések törlése iránt indított keresetekre nem vonatkozik. L. 1912. G. 523/3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad. Indokolás '• A felebbezési bíróság Ítéletének indokolásában alperesek elismerése alapján állapította meg azt a családi értesítővel is kimutatott körülményt, hogy felperes a leszármazók nélkül elhalt ifj. S. G.-nak oldalágon törvényes örököse; ezzel szemben most már a felülvizsgálati kérelemben kifejezett tagadás figyelembe annál kevésbbé vehető, mert alperesek nem is állítják, hogy a kereseti ingatlanok sorában id. S. G., mint utóbb elhalt szülő öröklése valamely végintézkedés folytán változást idézett volna elö. eszerint annak sincs jelentősége, ha felperes közvetlenül nem ifj., hanem id. S. G örököse. Alperesek felperes keresetével szemben a kereseti ingatlanoknak árverésen és szabad kézből történt vétel utján való szerzését vitatták. E szerzésekre nézve téves a felülvizsgálattal élő alpereseknek az az állítása, hogy a felebbezési bíróság a Sz. L. tanú vallomását nem vette figyelembe. Ellenkezően a bíróság a nevezett tanú vallomását mindkét kereseti ingatlanra vonatkozó alperesi ellenállítás megbirálásánál mérlegelte és a szerzési tékyeket meg is állapította; csakhogy azoknak, helyes jogi indokból, jogi hatályt nem tulajdonított. Helyes ugyanis a felebbezési bíróságnak az a jogi felfogása, hogy a P. J.. mint gyám által eszközölt eladás érvénytelen, mert az ügylet az érdekelt kiskorúak részéről gyámhatósági jóváhagyást nem nyert s ily jóváhagyást alperesek nem is állítottak. A községi elöljáróság által kimutatható megbízás nélkül megtartott árverésből jog és kötelezettség szintén nem származhatott. Ezekkel szemben alperesek most már a felülvizsgálati kérelemben azt állítják, hogy a kereseti ingatlanokra vonatkozóan az ifj. S. G. örököseivel, ezek között félperes atyjával, S. J.-sal is abban egyeztek meg, hogy a peres ingatlanok az ö tulajdonukba jussanak, amit a b-i kir. adóhivatalhoz küldött és onnan vissza nem juttatott iratokkal fognának bizonyítani. Ez alperesi előadás olyan uj tényt foglal magában, —• minthogy az nem valamely eljárási szabály nem alkalmazása vagy nem helyes alkalmazására vonatkozik — az 1893. XVIII. t.-c. 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban sikerrel fel nem hozható; mi mellett ki kell emelni, hogy a felebbezési bíróságnak az a tényállapitása, amely szerint az ifj. S. G. hagyatékát nem tárgyalták, iratellenességet nem tartalmaz; mert a b-i kir. járásbíróságnak II. 1890/1207. irattári jegyű iratai között található 4194/1891. szám alá iktatott közjegyzői jelentésből kitűnik, hogy az örökösök a hagyatékot tárgyalni nem kívánták, az 1910. Ö. 112. számú iratok szerint pedig a bíróság az örökösödési eljárást vagyon hiánya miatt megszüntette, végül az is megállapítható, hogy a 10-562/1890. szám alatt megküldött iratokat a b-i kir. adóhivatal 11267/1892. szám alá iktatott átirat mellett visszajuttatta. Az a panasz, mely szerint alperesek eskü alatti kihallgatását helytelenül mellőzték, már azért alaptalan, mert sem a felebbezési bíróság ítéleti tényállása, sem pedig a tárgyalási jegyzőkönyvek szerint nincs nyoma annak, hogy ilyen kihallgatást, kértek volna. Alpereseknek a tényleges birtoklás alapján való bejegyzés közeli eljárásra és annak eredményére való hivatkozása sikertelen. E részben az elsöfoku bíróság előtt elévülés cimén emelt kifogás, amelylyel sem az elsöfoku, sem pedig a felebbezési bíróság ítélete indokolásában nem foglalkozott, helyet nem foghat, mert az alperesek által hivatkozott 1886. XXIX. t.-c. 56. §-ának 2. pontja hat hónap lejárta után csak az ellenmondást zárja ki, a 947/1888. sz. I. M. E. rendelet 8. §-a szerint pedig a törlési keresetnek hat hónap alatt való megindítása csak a bekebelezésről szóló végzést vett félre nézve harmadik személy ellenében kötelező; mig a 24366/1893. I. M. sz. rendelet 89. j §-ában 1. pontjában megszabott hat hónapi határidő az 1886. I XXIX. t.-c. 18. §-a alapján eszközölt bejegyzések törlése iránt indított keresetekre nem vonatkozik. Végül alaptalan alpereseknek az a kifgása is, hogy a felebbezési bíróság Ítélete a kereseti kérelemtől eltér, amelynek valósága esetén az 1868. LIV. t.-c. 245. §-a volna megsértve; mert az első és a felebbezési bíróság ítélete szerint felperes igénye kisebb terjedelemben van elismerve, mint arailyent a kereset céloz, a kértnél kevesebbnek megítélése pedig eljárási szabályba nem ütközik. Eként a felülvizsgálati kérelem minden ponton alaptalannak bizonyulván, annak helyet adni nem lehetett. 1913. évi január hó 28. A követelés esedékessége. A követelés esedékességének kérdése jogkérdés. LI. 1912. G. 522. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság ítélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad ; Indokolás. Alperes eljárási és anyagjogi szabály megsértése miatt emelt panaszt. Eljárási szabály megsértését egyrészt abban látja, hogy a felebbezési bíróság a kereseti követeles esedékességét megállapította. A követelés esedékességének kérdése azonban jogkérdés, mely az annak megállapítására alkalmas tényekből vonható le. Másrészt alperes az 1893. XVIII. t.-c. 106 §-ának megsértését vitatja. Ebben a kérdésben az alperes felfogása helytelen. Mert a felebbezési bíróság e tekintetben meg nem támadott 1 tényállásban azt állapította meg, hogy a perben kérdéses adás' vételi jogügylet minden feltétel nélkül jött létre, a vételárnak | felperesek vagy jogelődük valamely tartozásába való beszámítása kikötve nem volt. Minthogy pedig alperes szerint az ö ellenkövetelése felperesi logelöd és alperes által közösen folytatott faüzletböl származik : kétségtelen, hogy a két követelés egymással tárgyi összefüggésben nincs s összefüggés a felek megállapodása alapján sem létesült. Minthogy továbbá az ellenkövetelés eldöntése a tárgyalás elhalasztását tette volna szükségessé: a felebbezési bíróság alperest az idézett (106. §.) helyes alkalmazásával utasította ellenkövetelésével külön per utjára. A mi alperesnek anyagjogi szabály megsértése miatt emelt panaszait illeti, érvelései e tekintetben sem állanak meg. Mert nyilván téves az az állítása, hogy az itt kérdéses adásvételi ügylet az 1888. VII. 8. és 154. §-aira tekintettel érvénytelen, vagy legalább is abból kereseti jog nem származók (turpis - causa). Mert eltekintve attól, hogy ez a kifogás az ügyletben szereplő szekérre nem vonatkozhatik, az állategészségügyi és állatforgalmi célból tett rendelkezés be nem tartása az adásvételi szerződés jogi hatályára befolyással nincsen ; s arról szó sem lehet, hogy maga a szerződés ebből az okból tilos ügyletet képezne.