Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 14. szám - Ügyvédjelöltek mozgalma és nagyülése

56. oldal. Jogesetek Tára 14. szám. Az ekként érvényes és joghatályos ügyletből eredő kötelezettség teljesítésének esedékességét pedig a felebbezési bíróság helyesen állapította meg. Mert midőn a felebbezési biróság az elsőfokú ítélet indokolását részben elfogadta, magáévá tette, ennek azt a tényállását is, mely szerint alperes beismerte, hogy a kamat számításának kezdőnapján kellett fizetnie ; a beismerés megtörténtére vonatkozó tényállás megállapításánál pedig valamely eljárási szabály megsértése panaszolva nincs ; mert továbbá amaz alperesi ellenvetés kérdésében, mely szerint alperes a vele szerződő fél ellenszolgáltatása alatt teljesitni nem tartozik, a felebbezési biróság döntése anyagjogi szabályt szintén nem sért. A felebbezési biróság ítéletében nincs tényállás s ennek hiánya kifejezetten megtámadva sincs, hogy szerződő felek közül előbb az eladónak lett volna kötelessége teljesíteni, tehát a marhaleveleket is vétclárfizetés előtt kiadni. így e kérdés megoldására az optkv. 1052 §-a nyújtja a jogszabályt. Nincs vita a felöl, hogy felperesek a teljesítésre készek ne lennének és ne lettek volna, viszont tehát alperes is köteles teljesíteni s ez a teljesítés a vételár fizetésében áll. Végre azt a panaszt, hogy alperes noha özv. V. M.-néval kötötte a szerződést, mégis ennek keresete folytán a W. M. hagyatéka javára letétbe helyezésre lett kötelezve abból az okból, hogy az eladott ingóságok utóbb nevezettnek tulajdonát képezték, alperes sikerrel nem érvényesítheti. Mert ha az ügyletet nem is felperesek jogelődével kötötte reá nézve a döntés sérelemmel nem járhat. Mindezek alapján a felülvizsgálati panasz minden pontját alaptalannak kellelt ítélni. — 1913 január 27. Csődön kívüli megtámadás. I. A felülvizsgálati kéretem külön álló eljárásnak az alapja, amelynek elbírálásánál iratokra való hivatkozásnak helye nem lehet. II. Az állandósult bírót joggyakorlat szerint, a csődön kívüli megtámadás, a hitelezők kijátszására irányuló jogügyletek hatáEytalanitására különálló jogalapot alkot. III. A rendes elévülés alá eső csődön kívüli megtámadási igény, mint önálló magánjogi alap, nem kártérítési igény. LII. G. 518/3. 1912. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint felülvizsgálati biróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad. Indokok: Előrebocsátásával annak, hogy a felülvizsgálati kérelemnek olyan értelmű panasza, amely szerint alperesek az első biróság ítélete ellen beadott felebbezésük tartalmára hivatkoznak, súlytalan és perrend ellenes, mert a felülvizsgálati kérelem különálló eljárásnak az alapja, amelynek elbírálásánál iratokra való hivatkozásnak helye nem lehet, a felülvizsgálati biróság alpereseknek a továbbiakban panaszolt eljárási szabálysértését alapnélkülinek találta. Ugyanis, amidőn a ténymegállapitó biróság valamelyik tanúnak hitelt ad. vagy csak részben ad, az 1893. XVIII. t.-c. 64. §-ában irt jogosultságával él és a bizonyítékok súlyának mérlegelése a felhívott törvény 197. §-a értelmében e helyütt felül nem bírálható, ha a ténymegállapitó biróság meggyőződésének indokait okszerűen és iratszerűen előadta, amely utóbbi irányban a kir. Ítélőtábla jogszabálysértést fenforogni nem Ját. A felülvizsgálati kérelemnek többi panaszai lényegében arra irányulnak, hogy a csődön kívüli megtámadásnak anyagjogi elemei nem forognának fenn, illetőleg, hogy alperesek akkor, a midőn 1909. évi február hó 10-é*n ifj. K. L. ingatlan illetményeit 7000 kor. vételárban megvásárolták, jóhiszemben jártak el. Ennek a jó- vagy rosszhiszeműségnek elbírálása c helyütt felülvizsgálat alá eső jogkérdés. A ténymegállapitó biróság ítéletében erre vonatkozóan részletesen megállapított tényállást és ténybeli adatokat alperesek nem is támadván, az 1893. XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében e helyütt is irányadók, ezek alapján pedig a kir. ítélőtábla alperesek rosszhiszeműségét az elsőfokú biróság ítéletében kifejtett indokok alapján annál is inkább megállapította, mert az 1909. Sp. 69. sz. per folyamatban léte alatt is ifj. K. L. alperesekkel közös háztartásban élt és a felhívott perben szereplő egyenes adósok ugy alperesekkel, mint ifj. K. L-sal unokatestvéri rokonságban állottak. Az állandósult birói joggyakorlat szerint a csődön kivüli megtámadás, a hitelezők kijátszására irányuló jogügyletek hatálytalanítására különálló jogalapot alkotván, alkalmazásba nem is került 1908. évi LXII. t.-cikkben foglalt anyagjogi szabályoknak megsértéséről szó sem lehet. Az alperesek részéről újólag panaszolt elévülési kifogás figyelmen kivül hagyására vonatkozóan a kir. ítélőtábla a felebbezési bíróságnak az elsőfokú biróság Ítéletéből átvett indokolásaira utal oly megjegyzéssel, hogy a rendes elévülés alá eső csődön kivüli megtámadási igény, mint önálló magánjogi alap, nem kártérítési igény. 1913. évi január hó 22-ik napján. A visszavásárlási jogról. A visszavásárlási jogot — személyhez kötött jellegénél fogva — a jogosított életében kell, hogy gyakorolja. LIII. 1912. G. 490/2. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy peres felek jogelődei, akik vadházasságban éltek együtt, az 1901. évi június hó 10-ik napján kelt szerződésbe fogla t tulajdonjog átruházást adás-vétel címén kötötték és foganatosították és hogy a vevőnek kitüntetett B. J. Gy. felperesi jogelőd, az eladóként szereplő M. B. M. alperesi jogelőd adósságainak a kifizetésére magát kötelezte, aki szerződési kötelezettségének azáltal, hogy az adósságok átvállalása által magát fizetésre kötelezte és azokból fizetett is, részben már eleget is tett. Tényként fogadta el továbbá, hogy ugyanekkor peres felek emiitett szerződő jogelődei egy másik adás-vevési szerződési űrlapot is aláirtak és pedig felperesi jogelőd, mint eladó és alperesi jogelőd, mint vevő, aláírták abból a célból, hogy alperesi jogelőd 10 éven belül az átruházott ingatlanokat nevére visszakebelcztethesse. Ténykényt fogadta el továbbá azt is, hogy az ingatlanait átruházó alperesi jogelőd feltételkép kikötötte, hogy a vele vadházasságban élö felperesi jogelőd öt gondozza, tartsa és vele jól bánjon, esetleg házastársává tegye és hogy épen ezeknek a kikötött feltételeknek a biztosítására irta alá felperesi jogelőd a reá átruházott ingatlanok visszaruházására alkalmas adás-vevési szerződési űrlapot. A felebbezési bíróságnak ezeket a ténymegállapításait alperes felülvizsgálati kérésében meg nem támadja, igy tehát azok az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében itt is irányadók. Ezeknek a ténymegállapításoknak figyelembevétele mellett, helyesnek jelentkezik a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy peres felek jogelődei között egyfelől adás-vevési szerződés, másfelől visszavásárlási mellékszerződés jött létre, (optkv. 1053., 1068. §-ai) és pedig annál is inkább, mert tényként állapította meg, hogy alperesi jogelőd — e visszavásárlási jogának a gyakorolhatása végett — a szükséges költséget előteremteni igyekezett, de nem tudta. Ennélfogva teljesen alaptalan alperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy a felebbezési biróság az optk. 699. §-át sértette volna meg a fenti jogi álláspontjának elfoglalásával. Nincs megsértve az alperes által felhívott optkv. 916. §-a sem, mert a felebbezési bíróságnak fenti, itt is irányadó ténymegállapításából arra, hogy az adás-vételi és visszavásárlási szerződés csak színlegesen jött volna létre, következtetni nem lehet. Visszavásárlási jogot — személyhez kötött jellegénél fogva — a jogosított életében kell, hogy gyakorolja, mire nézve a kir. Ítélőtábla a felebbezési biróság indokolását elfogadja. Az pedig felek között sem vitás, hogy alperesi jogelőd ezt a jogát életében tényleg nem gyakorolta, sőt — a telebbezési bíróságnak ténymegállapítása szerint — ezt komolvan nem is kívánta gyakorolni. Ennélfogva alperes a jogelődének biztosított visszavásárlási jogot azáltal, hogy a jogelődének adott szerződési űrlapot kitöltötte és a tlkvi hatósághoz beadta, érvényesen nem gyakorolhatta, miért is a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy felperest a kereseti ingatlanok tulajdonjogának az Ítélet alapján való bekebelezésére feljogosította, anyagjogilag is helyes. 1913. évi január hó 15.