Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 14. szám - Ügyvédjelöltek mozgalma és nagyülése

54. oldal. Jogesetek Tára 14. szám. m. kir. Curiának a jogegység érdekében hozott XVII. számú dönt- I vényében foglalt jogelvek szerint csak a könyvkivonati és számlakövetelésekre és ezek közül is csak oly követelésekre van szo- | ritva, amelyekben a kereskedelmi könvvekben való bizonyítás (az 1875. XXXViI. t.-c. 31. és köv. §., 1868. LIV. t.-c. 174. §-a) ered- , ményre vezethet. Habár tehát a törvény (1875. XXXVII. t.-c. 25. §-ának) határozott rendelkezései, de a helyes könyvvezetési szabályok a ! kereskedőnek kötelességévé is teszik azt, hogy ügyleteit és f vagyoni állását teljesen feltüetetö könyveket vezessen és e követelményre való tekintettel felperesnek kétségtelen joga és kötelessége volt is arra, hogy a vagyoni viszonyait érintő azt a i tényt, amelyből keresete kiindul s amely szerint alperesnél a történt rendezés dacára öt darab váltója még mindig fedezet- i ként fenmaradt, könyveibe esetleg bejegyezze, de mert a fenn- j forgó esetben a könyvbe való bevezetés tényével felperes azt a távolabbi jogi következtetést akarja megoldani, hogy alperes a váltókat jogos alap nélkül tartja birtokában, kétségtelen, hogy az ily jellegű bevezetésekből eredő követelések a könyvek veze- | tése helye által biztositolt kivételes birói illetőség megállapitá- : sára kellő okul nem szolgálhatnak. Ennélfogva az első bíróság döntése, amellyel alperes per- ' gátló kifogását azon indokból utasította el, mert felperes d i bejegyzett kereskedő és a kiadatni kért váltók kereskedelmi ügy- | létből keletkeztek, felperes üzletkörebe esnek — fenn nem tartható. 1913. évi március hó 10. Nőtartás. Az optkv. 91. §-ának rendelkezése szerint a nőtaríásra csak a férj van kötelezve és nincsen törvényes rendelkezés arra, hogy ez a kötelezettség: a férj vagyoutalanságra okából az apósra szállna át. 48. 1912. G. 306/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A felperes anyagi jogszabálysértés miatt azért támadta meg felebbezési bíróság ítéletét, mert tényként meg lévén állapítva az. hogy az önálló vagyonnal nem bíró I. rendű alperes (férj) a II. rendű alperessel, mint a férj atyjával közös háztar- ! tásban élt. munkásságát a szülői vagyon megmunkálásában érvé- I nyesiti s igy a szülői vugyon gyarapítására fordítja, ennélfogva a felperes álláspontja szerint a II. alperes a felperes apósa, mint akinek beleegyezésével vette fia feleségül a felperest, nötartáss;;l tartozik. Álláspontja helyességének igazolására a perben utalt a kir. Curia joggyakorlatára. Á panasz alaptalan. A kir. Guria több ízben hozott határozatában kifejezést adolt ugyan annak a jogi felfogásnak, hogy oly esetben, midőn az önálló vagyonnal nem biró fiu az apai házhoz az apai v;igyonba az apa beleegyezésével viszi nejét férjhez és a fiu tevékenységét az apai vagyon megmunkálásában érvényesiti, másfelöl pedig az önhibáján kívül külön élésre kényszeritett nő vagyontalan és keresetképtelen, a férj apját is terheli a fia nejének eltartása iránt kötelezettség, de ez a szabály nem érvényesülhet az optkv. hatálya területén, mert az optkv. 91 § ának rendelkezése szerint a nőtartásra csak a férj van kötelezve és nincsen törvényes rendelkezés arra, hogy ez a kötelezettség a férj vagyontalansága okából az apósra szállna át. Eltekintve tehát attól a meg nem támadott ténymegállapítástól, mikép nincs kimutatva, hogy a felperesnö keresetképtelen lenne, a fenti jogszabályokra való utalás figyelembe nem jöhetett. Ennek folytán tárgytalanná vált az eljárási jogszabálysértésre alapított az a panasz, hogy a felperesnek eskü alatti kihallgatása mellőztetett arra a tényre vonatkozóan, hogy a férj szülőinek durva bánásmódja miatt volt kénytelen a felperes a közös lakásból távozni, mert ez a körülmény csak a férj tartási kötelezettségére bírhat befolyással. A férj pedig már jogerősen van tartásra kötelezve. A felebbezési biróság helyesen utasította el a keresetet a j II. r. alperessel szemben, a gyermek tartására vonatkozó igény tekintetében is, mert az 1877. XX. t.-c. 11. §-a értelmében a j nagyszülők a vagyontalan kiskorúakat csak akkor tartoznak eltar- ! tani s neveltetni, ha a szülök tartásra képtelenek, ami azonban megállapítva nincsen, mert a vagyontalanság nem egy jelentőségű a keresetképtelenséggel. 1912. évi október hó 29. Csődmegtámadás. Amikor a fizetési zavarokkal küzdő kereskedő hitelezőivel egyezkedik, ez mindenesetre a fizetés megszüntetése külső tényének tekintendő. 49. 1912. G. 308. szám. A kolozsvári királyi Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A kir. Ítélőtábla alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az alperes anyagi és eljárási jogszabályok megsértése miatt támadta meg a felebbezési biróság ítéletét. A panaszok azonban az alább kifejtettek szerint alaptalanok. A felebbezési biróság tényként megállapította, hogy a közadós cég. mely ellen a csőd 1911. januárius 27-én lett elrendelve, 1910. év nyarán az összes hitelezőket, köztük alperest is körlevélben értesítette az ö belső vagyoni viszonyát feltüntető fizetésképtelenségéről. " Ez a megállapítás megtámadva nem lévén, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. (S. E. 197. §.). Amikor a fizetési zavarokkal küzdő kereskedő hitelezőivel egyezkedik, ez mindenesetre a fizetés megszüntetése külső tényének tekintendő. Annak az adys kereskedőnek, ki hitelezőivel egyezkedik, fizetés megszüntetési állapotát csak az olyan egyezség szünteti meg, melyet ő valamennyi hitelezőjével megkötött. Ez a ténykörülmény a felebbezési biróság által megállapítva nincs. Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt mondja ugyan, hogy a közadós a kérdéses időben minden hitelezőjével kiegyezett, de e tény megállapításának hiánya miatt az ítélet tüzetes panasszal megtámadva nincsen. Ha pedig az adós a hitelezőknek csak egy részével kötött egyezséget, ilyen esetben a megtámadott fizetést felvevő hitelezőnek kell kimutatni azt, hogy az utóbb csődbe jutott fél a hitelező által elfogadott szolgáltatás (fizetés) idejében (1910. december 28-án) nem volt már a küisö jelekből megállapított fizetés megszüntetése állapotában. A felebbezési bíróság ítélete e vonatkozásban nem tartalmaz ténymegállapítást, mert a felebbezési biróság e részben csak azt állapította meg, hogy az alperes a fizetés elfogadása alkalmával tudomással birt arról, hogy a közadós cég fizetéseit hónapokkal ezelőtt már megszüntette. De a fentebb kifejtettekre tekintettel ez nem döntő, mert a fizetéseknek az egyezkedés idejében való megszüntetéséről az alperes már az egyezkedés idejében tudomást szerzett. A felebbezési biróság Ítélete abból az okból, hogy nincs tényállás megállapítva arra nézve, hogy a fizetés idejében a fizetésmegszüntetési állapot már megszűnt, annyiban megtámadottnak tekinthető, hogy a felülvizsgálati kérelemben fel van hozva és a perben is vitatva lett az a körülmény, hogy az egyezség megkötése után a közadós 150.000 koronát fizetett a hitelezőknek, de ez egymagában nem elegendő annak megállapítására, hogy a fizetés elfogadása idejében az előző fizetés megszüntetési állapot megszűnt. A fent kifejtettekből folyik, mikép nem alapos az a panasz, hogy az egyezség megtörténte utáni ujabb fizetésképtelenséget helyesen a fizetés megszüntetési állapotot a felperesnek kell igazolni, mert ha már az alperes tudott az egyezkadés idejében fennálló t fizetésmegszüntetési állapotról, akkor már kifogásként jelentkezik az a perbeli nyilatkozat, hogy az utóbb történt fizetés alkalmával a fizetésmegszüntetési állapot már nem állott fenn és igy megtámadhatatlanul felvehette a kereseti összeget. Hogy a fizetésmegszüntetési állapot a fizetés elfogadása idejében már nem állott fenn. erre nézve tények megállapítva nincsenek. Ezek után tárgytalanok azok a panaszok, hogy az alperes a végrehajtást az egyezség megkötése előtt kérte ugyan, de a kereseti összeget csak akkor fogadta el, mikor az egyezség már létrejött és mikor szerinte a fizetésképtelenség már megszűnt. Hogy dr. B. S. ügyvéd, ki az alperes nevében a fizetést