Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 14. szám - Az 1881 : LX. t.-c. 168. §-a és végrehajtató jóhiszemüsége

148. olaal. f>d<;lyrészi Jogi Közlöny. 14. szám. V. Örökjog. Az optkv. 547. §-a értelmében az örökséget elfogadó örökös — harmadik személy irányában — az örök­örökhagyóval egy személynek tekintendő; a hagyaték maraszta­lására irányuló kérelmében ennélfogva benfoglaltatik az öröksé­get időközben elfogadó, a hagyaték helyébe lépett és perbe bocsátkozott örökösök elmarasztalására vonatkozó kérelem is. (Kv. Ítélőtábla 1911. G. 315. J. T. 8. —n. —il. X flz 1B8I: LX. t.-c. 168. §-a és végrehajtató jóhiszeműsége. Irta: dr. Trif Szerafin algyógyi ügyvéd. Ha a hitelező nem fizető adósa ellen végrehajtást vezet, az ezen végrehajtási eljárás során harmadik személyek által szen­vedett sérelmek orvoslására az igénypor és az ingatlan végre­hajtás alá vonásának megszüntetése iránti per szolgál. Az első akkor, ha a sérelem ingó, az utóbbi pedig, ha ingatlan dologra vonatkozik. Mindkét per uz 1881 : LX. t.-cikkbcn nyer szabályo­zást. Tekintettel arra, hogy mindkét per ugyanazon célt szolgálja, t. i. a harmadik személyek állal szenvedett sérelmek orvaslását, kérdés, vájjon a két per között a cél azonosságán kívül van-e valami más rokonság, közös vonás ? És ha van, vájjon a sérelem megszüntetése azonos szabályok szerint történjék-e mindkét per­ben'? És ha azonos szabályok alkalmazását elfogadjuk, vájjon végrehajtató jóhiszeműségének tulajdonitsunk-e valamely befo­lyást a harmadik személy által szenvedett sérelem megszünte­tésénél? Hogy az ingók a bírói zár alól feloldandók, ha az igény bebizonyíttatott, tekintet nélkül végrehajtató jó vagy rosszhisze­műségére, az kétségtelen. Emellett szól a végrehajtási törvény 98. §-a, mely szerint a jó vagy rosszhiszeműségnek csak épen a perköltségekre van kihatása, de soha és semmi körülmenyek között az ingóknak' a birói zár alul leendő feloldására. De vájjon hogy állunk e vonatkozásban a végrehajtási törvény 168. §-ával? E §. szerint: „Harmadik személy, aki vala­mely ingatlanra vezetett végrehajtás által magát az ingatlanra.... vonatkozó dologi jogaiban sértve érzi.... az ingatlan végre­hajtás alá vonásának.... megszüntetése iránt.... keresetet indíthat. Ennyi az egész, a mit a törvény az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetésére vonatkozólag mond. És ez épen elég is ahhoz, hogy végrehajtató jóhiszeműségét ne tekintsük oly akadálynak, mely a végrehajtás alá vonás megszüntetésének útjába állana. A törvény ugyanis csak annyit mond, hogy mindenki, a ki magát az ingatlanra vezetett végrehajtás által dologi jogaiban sértve érzi, megindíthatja a 168. §. szerinti keresetet, de azt nem teszi hozzá, hogy amennyiben végrehajtató a telekkönyvbe izva, tehát jóhiszemüleg szerzett nem a végrehajtást szenvedőt illető valamely ingatlanra végrehajtási zálogjogot, hát akkor a jogaiban sérelmet szenvedő harmadik az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetését eredménnyel nem kérheti. Világosan kitűnik ebből, hogy a törvény intenciója csak az lehel, hogy a 168. §. szerinti kereset és az igénykereset azonos szabályok szerint döntessék el. Azaz, ha az igényperben nem akadályozza meg végrehajtató jóhiszeműsége az ingóknak a birói zár alóli feloldását, az ingatlan végrehajtás alá vonásának meg­szüntetése iránti perben sem szabad végrehajtató jó vagy rossz­hiszeműségére tekintettel lenni. Hiszen a két per közötti különb­ség épen csak az, hogy az egyik az ingókra, a másik az ingat­lanokra vezetett végrehajtásból eredő sérelmek orvoslását célozza. Dacára ennek a birói gyakorlat oda fejlődött ki, hogy megkívánja az 1881 : LX. t.-c. Ib8. §-a szerinti keresettel fel­lépő felperestől végrehajtató rosszhiszeműségének bizonyítását és csak ez esetben szünteti meg a végrehajtást. Hogy mennyire helytelen e gyakorlat és mennyire rokon a 168. §. szerinti per az igényperrel kitűnik, ha a végrehajtási zálogjog rendszerinti keletkezését tekintetbe. A végrehajtási zálogjog rendszerint hitelügyletekből ered. A hitelező nem fizető adósát beperli, ellene végrehajtást vezet, ingóit lefoglalja, ingatlanaira a végrehajtási zálogjogot bekebe­lezted. És ha ezen ingatlanok nem az adóst — a végrehajtást szenvedőt — illetik tulajdonjogilag, a hitelező nem védekezhe­tik jóhiszeműségével az 1881: LX. t.-c. 168. §-a alapján fel­lépő harmadik személy ellen, épen mert végrehajtási zálogjogról van szó, mert a mikor hitelezett — kölcsön adott — személyi hitelt nyújtott. Az adós személyére, de nem tkvileg javára beke­belezett ingatlanokra való tekintettel. Ha a hitelnyújtás alapja az adós javára tkvileg bekebelezett ingatlanok lettek volna, tehát ha dologi hitelről volna szó, a hitelező a jelzálogjog megszerzé­séről is gondoskodott volna s ekkor joggal vethetné ellen, hogy ő a tkvbe bizva hitelezett, kockáztatott. Ekkor igen, tekintettel kell lenni a hitelező jóhiszeműségére. Csakhogy ekkor nem is a végrehajtási törvénnyel operálunk, hanem az általános magán­jogi elvekkel. Hiszen a jelzálogjog szerzése a végrehajtási tör­vény sphéráján kivül esik és ezen mit sem változtat az. hogy a már szerzett jelzálogjogra a végrehajtási jog feljegyeztetik. Már most, ha a végrehajtási zálogjogot nyert hitelező sze­mélyi hitelt nyújtott, ha ő nem tartotta szükségesnek a hitel­nyújtáskor meggyőződni adósa vagyoni viszonyairól, ha nem sze­rezte meg a jelzálogjogot és ez állal a jóhiszeműség által nyúj­tott oltalomról bmondott, miért vállalná magára a törvény ezt a szerepet?! Hiszen a törvénynek nem lehet feladata a hitelező részérc kedvezőbb helyzetet teremteni, mint aminőt maga a hitelező teremtett magának. A végrehajtási zálogot nyert hitelező kedvezőbb helyzetbe jutna — birói gyakorlatunk értelmében — annál a hitelezőnél is, a ki jelzálogjogot szerzett, a ki tehát dologi hitelt nyújtott, a telekkönyvbe bizva hitelezett. Ugyanis a jelzálogjogot nyert jóhiszemű hitelező ellen a jogaiban sérelmet szenvedő harmadik személy a tkv rdtts 150. §-a és az 1868. evi 947. sz. I. M. E. rendelet értelmében 3 év, illetve 6 hónap alatt törlési perrel léphet fel és pedig sikeresen. Ellenben a végrehajtási zálogjogot nyert hitelező ellen az 1881: LX. t.-c. 168. §-a alapján fellépő harmadik személy a végrehajtás megszüntetését csak akkor remélheti, ha végrehajtató rosszhiszeműségét l.ebizonyitja. Ez a körülmény is eléggé a mellett szól, hogy a végrehajtási törvény 168. §-a esetében nem kell végrehajtató rosszhiszeműségétől függővé tenni a kereset sikerét. Hogy végrehajtató jóhiszeműsége nem vehető figyelemba az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránti per­ben, bizonyítja az is, hogy a jogaiban sértett harmadik személy — birói gyakorlatunk szerint — igen helyesen törlési perrel is felléphet. Már most, ha törlési perrel kellő időben fellép, a zálogjog lörlése el fog rendeltetni, habár végrehajtató jóhiszemű is, ellenben ha ugyanazon időben az 1881: LX. t.-c. 168. §-a szerint perrel lép fel, e per eredményre csak ugy fog vezetni, ha végrehajtató rosszhiszemű és felperes ezt be is bizonyítja. Hát lehet­séges-e, hogy az anyagi igazság ilyen vitus-táncot járjon, asze­rint, hogy a jogászok minek keresztelték el azt a keresetet, melylyel felperes fellépett ? ! Hogy végrehajtató jóhiszeműsége indiferens a végrehajtási törvény 168. §-a esetében, amellett szól az is, hogy ha a hite­lező az adós ellen vezetett végrehajtás során harmadik személy­nek tulajdonát képező ingóságokat foglal le az adósnál, az ezen harmadik személy által folyamatba tett igényper következtében az ingóságok a birói zár alól fel lesznek oldva, tekintet nélkül végrehajtató jóhiszeműségére. De ha ugyanazon végrehajtató jóhiszemüleg végrehajtási zálogjogot szerez ugyanazon harmadik személy tulajdonát képező, de tkvileg végrehajtást szenvedő nevén álló ingatlanokra, akkor ezen harmadik személy az 1881: LV. t.-c. 168. §-a alapján megindított keresetétől sikert nem várhat; ingatlanai el fognak árvereztetni. Hát van-e abban rátió. hogy a törvény kisebb .védelemben részesítse a harmadik személy ingatlanait, mint a minőben ingóit részesiti?! Határo­zottan nincs, nem is lehet. A rosszhiszeműség bebizonyításának megkövetelése mellett az 1881: LX. t.-c. 168. §-a által nyújtott védelem nagyon illuzoriussá válik. Gondoljunk csak a névrokonságból származ­ható zavarokra. Vájjon igazságos volna-e, hogy valaki elveszítse ingatlanát csak azért, mert egy másikkal rokon nevű és nem tudja bebizonyítani végrehajtató rosszhiszeműségét? llluzorius volna a törvény által nyújtott védelem azért is, mert a végre­hajtatok a legtöbb esetben tényleg jóhiszeműek, a fennmaradó esetek 99u/o-ában meg lehetetlen rosszhiszeműségüket bebizo­nyítani. Végül a mellett, hogy végrehajtató jóhiszeműsége az ügy eldöntésénél súllyal nem birhat, szól azon körülmény is, hogy ha csak végrehajtató rosszhiszeműsége esetén volna hely adható, végrehajtási törvény 168. §-a szerinti keresetnek, akkor ezen törvényes intézkedésre nem lett volna szükség, mert a rossz­hiszemű szerző ellen a magánjog is védelmet nyújtott és nyújt. A végrehajtási törvény csak ismételné azt, a mi a magánjogban már benne van. Helytelen tehát — legalább végrehajtató zálogjog esetében — az 1881: LX. t.-c. 168. §-a szerinti keresettel fellépő felpe­restől azt követelni, hogy végrehajtató rosszhiszeműségét bebi­zonyítsa, mert ez a per és az igényper szorosan összefügg: egy a céljuk, azonosak előzményeik, minek folytán következményeik­ben is azonosaknak kell lenrűok.

Next

/
Thumbnails
Contents