Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 10. szám - Az országos ügyvédszövetség kolozsvári osztályának felterjesztése a jegxzői magánmunkálatok megszüntetése tárgyában - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. Folytatás

10. szám. Jogesetek Tára 39. oldal. Az a körülmény egymagában, hogy ez évi bérösszeg 800 koronában megállapittatott, nem elegendő annak a megállapítására, hogy a bérleti idő hallgatagon egy évi időtartamra határoztatott volna meg, mert ez a megállapodás csak az ellenszolgáltatás miségének meghatározására, de nem egyúttal a bérleti időtartamra is vonatkozik. Ily körülmények között alaptalannak kell tekinteni azt a felülvizsgálati panaszt, hogy a felperes nem adta elő a bérleti szerződés minden feltételét és hogy e tekintetben tényállás megállapítva nem lett, mert alperes nem is állította, hogy a bérleti szerződés létesítése alkalmával, vagy azután a felek között valamely oly megállapodás jött. volna létre, mely a bérleti szerződés t rtamának meg nem határozása mellett is kizárná a felperesnek azt a jogát, hogy a bérleti szerződést felmondhassa. Minthogy tehát a felülvizsgálati eljárásban is irányadó 'tényt képez (S. E. 197. §.) az, hogy a bérleti szerződés határozatlan időtartamra jött létre, az optkv. 1117. §-á:iak rendelkezésére tekintettel az anyagi jog helyes alkalmazásával mondotta ki a felebbezési bíróság, hogy a felperesnek joga volt I arra, hogy a bérleti szerződést 1912. évi július hó 1-én felmondja ugyanazon év október 1-ére. 1913. január 28. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Horváth Dezső kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. Erdei munkások biztosítási kötelezettsége. A.7. 190~: X2X. t.-cikkben szabályozóit betegség esetérc való munkásbiztositás kényszerfoiztositás jellegével bír s Kétségtelen ugyan, hogy a munkásoknak, kik, mint az ipari erdei munkások is biztosítási kötelezettség alá es- i nek, betegsegélyezési igén.TR s a pénztároknak segélyuyuj. j tási kötelezettsége a törvény erejéből a foglal Iiozásha belépéstől a kilépésig fennáEl. (60. §.) A pénztár tehát a törvényből kifolyólag vállalja azt a kötelezettséget, hogy , tagjainak betegség esetére legalább az 50. §-baa szabályozott segélyt fogja nyújtani. XXXV. 1912. G. 447/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek a kir. Ítélőtábla helyt nem ad. Indokok: Felperes az 1911. évi február hó 18-án indított keresettel az alperes cégnél alkalmazásban állottt erdei munkások után 1907. évi június hó 5-től 1909. október 31-éig terjedő időre 1910. december 5-én utólagosan és egy összegben kirótt betegsegélyezési járulékokat követeli. A megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a kerületi pénztár az alperes cégnek nála bejelentett erdei munkásait csupán baleset ellen biztositandóknak és biztosítottaknak tekintvén, a dijakat is csupán ezen a cimén vetette ki és szedte be, ellenben az erdei munkásokat egészen 1909. évi november 1-éig betegség esetére való biztosítás kötelezettsége alá nem esőknek tartotta, tagjaiul sem tekintette, utánuk a járulékokat ki nem rótta, beszedésük iránt annak idején semmi intézkedést nem tett, sem pedig olyan intézkedést, mely szerint következtethető volna, hogy alperes erdei munkásait betegség esetére utóbb mégis biztositandóknak tekintette s végül, a szóban lévő időköz alatt betegség esetén a munkásoknak segélyt nem nyújtott, ily esetben alperes cég segélyt igénybe sem vett, hanem a munkásai betegségi költségeit ő maga viselte. Mindennek alapja az volt, hogy az 190/. XIX. t.-c. életbeléptének időszakában egész 1909. november 1-éig a törvénynek épen a biztosító szervek és kerületi pénztárak részéről irány- 1 adóul vett magyarázata az volt, hogy az erdei munkások betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá nem esnek s ezt az j álláspontot közölték alperes céggel a kerületi pénztár tisztviselői | a bejelentés alkalmával. I A pénztár tehát ezzel már előre jelezte, hogy az alperes cégnél alkalmazott erdei munkások a törvény szerint betegség esetére való biztosításra nem kötelezettek, azokat betegségi járulékokkal sem megterhelni nem fogja, sem a pénztár betegsegélyezési kötelezettségben nem fog állani, vagyis szolgáltatás és ellenszolgáltatás iránt egyiküknek is igénye és kötelezettsége nincs; a betegsegélyezési ügyet tehát alperes cég a szóban lévő évek alatt a munkásainál maga intézte. Ezzel az akkoriban általános törvényértelmezéssel alperes céget a munkásainak biztosítási és segélyezési jogállapota felöl maga a pénztár megtévesztette s a biztosítási kötelezettsége teljesítését maga gátolta meg. Az pedig, hogy ez a törvénymagyarázat az utóbb, 1909. november 1-étől elfoglalt ellenkező álláspont szerint téves s a pénztár eljárása is törvényellenes volt, alperesnek kötelezettsége kérdésében irányadó az alábbiaknál fogva nem lehet. A fenntebb felhívott törvénycikkben szabályozott betegség esetére való munkásbiztositás kényszerbiztositás jellegével bir s kétségtelen ugyan, hogy a munkásoknak, kik, mint az ipari erdei munkások is biztosítási kötelezettség alá esnek, betegsegélyezési igénye s a pénztároknak segélynyújtási kötelezet sége a törvény erejéből a foglalkozásba belépéstől a kilépésig fennáll. (60. §.) A pénztár tehát a törvényből kilolyólag vállalja azt a kötelezettséget, hogy tagjainak betegség esetére legalább az 50. §-ban szabályozott segélyt fogja nyújtani. S igaz ugyan, hogy a 60. §. szerint a munkások bejelentésének elmulasztása a munkaadónak hanyagsága vagy más mulasztása esetén is, a biztosításra kötelezetteknél a betegsegélyezésre való igény tekintetében befolyással nincs, mindebből azonban nem következik, hogy felperesnek a járulékok utólagos behatása iránt most érvényesített követelése jogos. Nem pedig azért, mert a járulékok ellenében a pénztárnak a betegsegélyezésben álló ellenszolgáltatást kell nyújtania, vagyis a betegségek esetén kötelezettségét e részben teljesítenie. Eltekintve azonban attól, hogy a munkásoknak betegsegélyezési igénye a táppénz és temetési segélyekre nézve a 62. §. szerint az esedékességtől számított egy év alatt elévül, ami ezeknek a segélyeknek 1909. október 31-ikét megelőző, az egy évnél jóval régebbi időre való követelhetését törvény szerint kizárná, az előfordult betegségi eseteknek orvosi kezeltetése és gyógyszerek kiszolgáltatása iránti kötelezettségnek utólagos feljelentése pedig elmúlt betegségekre vonatkozólag lehetetlen, a törvényben nincs alap arra, hogy avégett, miszerint a pénztár az eltelt évekre a bntegsegélyezési járulékot jogosan behajthassa, a pénztár betegsegélyezési s illetve alperes cégnek való megtérítési kötelezettségének mértéke, bizonyítása utján utólagosan most állapíttassák meg s a járulékok ellenében a pénztár az alperes cég részéről viselt betegsegélyezési költség megtérítésére köteleztessék. Enélkül azonban a pénztár minden viszonos kötelezettség nélkül jutna a járulékok utólagos szolgáltatása esetén a kereseti öszszeghez, amire pedig jogos alapja az 1907. XIX. t.-c. szerint is hiányozván, az öt keresetével elutasító, megtámadott ítélet anyagjogilag helyes és fenntartandó. 1912. évi december hó 24-ik napján. Szülő választási joga természetbeni tartás esetén. Akkor, amikor a tényállás szerint vitán felül eltartásra rászoruló felperesnek, mint nyomorúságra jutott szülőnek az ő eltartására egyaránt köteles Két gyermeke van s midőn a természetben való tartás csak egy helyen szolgáltatható ki. felperesnek a szülőtől meg nem tagadható választási joga áll fenn arra nézve, hogy a két gyermek közül a természetben való tartást melyiknél veszi igénybe. XXXVI. 1912. G. 474/2. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A felebbezési bíróságnak az I. rendű alperesre vonatkozó rendelkezését részben és olyképen változtatja meg, hogy V. Mártonná alperest a felebbezési biróság részéről megítélt havi 10 korona tartásdíjnak, az ott megszabott módon való megfizetésére, 1912. évi július hó 2-án innen eső időre is feltétlenül kötelezi, következésképen a most nevezett alperestől felperesnek természetben való eltartására s az ehhez fűzött további jog-