Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 8. szám - A kolozsvári ügyvédi kamarának 1907. évi működéséről szóló jelentése. Melléklet az Erdélyrészi jogi közlöny 8. számához

8. szám. Erdély részi Jogi Közlöny 69. magán-érdek kárára ós hátrányára továbbra is stagnálni fog. A modern jogszolgáltatás pedig ilyent meg nem tűrhet. Itt az ideje tehát elkövetni mindent, hogy: az elhagyott közigazgatási jogszolgáltatás is a fejlődés és rendezés útjára tereitessék s kérjük is Nagyméltóságodat, hogy a fentebb vázoltak alapján ez irányban törvényhozási uton intézkedni kegyeskedjék. A mi mármost az igazságügyi törvényhozást általában illeti, ujabban is szükségesnek tartjuk kifejezni azon óhajtásunkat, hogy az általános polgári törvénykönyv mielőbb megalkottassék. Felette méltányoljuk azon mélyreható, alapos munkát, melyet e törvénykönyv előkészítésére szervezett bizottság már eddig elvégzett s örömmel látjuk, hogy azon — már a mult évi jelentésünkben kifejezett óhajtásunk — hogy ezen bizottság működése állandósittassék, a lehetőség szerint megvalósítást nyert, s ez okok alapján reményünket fejezzük ki az iránt, hogy ezen inár oly régóta várt s valóban a jogszolgáltatás létalapját képező törvényjavaslat, mielőbb parlamenti tárgyalás alá fog kerülni. Különösen sürgősnek tartjuk ezen törvényjavaslatnak a parlament elé való mielőbbi beterjesztését azért is, mert ettől a lépéstől várjuk azon régóta általánosan panaszolt visszás törvényhozási gyakorlat önként való megszűnését, hogy szerves egységes törvények helyett parczialis, novelláris törvényhozási intézkedéseink vannak; s közigazgatási törvényekben, még pedig elrejtve régi jogi elveket képező magánjogi törvényes rendelkezésekkel ellentétes magánjogi intézkedések foglaltatnak s általában rendszeres törvényhozás helyett, az igazságügyi törvényhozás terén a kapkodás jellegével biró s a napi szükség által felvetett kérdésekre vonatkozó intézkedéseket látunk. Soha sem tartottuk czélravezetőnek azt, hogy a polgári törvénykönyv munkálataiból — bár a sürgős szükség követelményeképen — egyes részek kiszakittatnak, mielőtt a bizottság az egész gyűjteményre vonatkozó elvi kérdések felett döntött volna, mert alapos aggodalmaink vannak az iránt, hogy az ily módon létesített törvényrészek az általános kódexbe egységesen nehezen lesznek beilleszthetők. A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvénytervezetnek a parlamenthez való sürgős beterjesztését szintén elsőrangú fontos feladatnak ismerjük. E törvényjavaslatban az ingatlanokra vonatkozólag arra kell törekedni, hogy a telekkönyv és a lényleges birtokállapot közötti — ma alig-alig létező — összhang helyreállítása és állandó fenntartása biztosittassék. Ennek az összhangnak a létesítése s állandó fenntartása azonban szerintünk csak ugy lehetséges, ha a telekkönyvi ügyekre nézve az ügyvédi kényszer intézményesen biztosíttatik s a községi jegyzőknek ezen fontos intézményt oly sokszor zavaró — ma államilag biztosított s propagált — munkálkodása elé gát emeltetik. A telekkönyveknek ezen szempontok szerint való s megbízható vezetése érdekében azonban szükségesnek tartjuk azt is, hogy a telekkönyvvezetök minősítése működési körüknek megfelelő színvonalra emeltessék s ezzel együtt természetesen az anvagiakban való emelkedésük is lehetővé létessék. E célból teljesen magunkévá tesszük a telekkönyvvezetök országos egyesületének nagyméltóságod elé terjesztett memorandumában foglalt azon javaslatot, hogy 1. A budapesti és kolozsvári egyetemeken, valamint a jogakadémiákon telekkönyvi szaktanfolyamok állitanclók fel, ezen tanfolyamokra csak érettségi vizsgával vagy egyenrangú képesítéssel vehetők fel a hallgatók. 2. A szaktanfolyamot végzett egyének mint telekkönyvi gyakornokok — a számgyakornokoknak megfelő javadalmazással — egy évi gyakorlati időre a kir. ítélőtáblák elnökei által az egyes telekkönyvi hatóságokhoz kineveztetnek. A gyakornokok kötelesek a gyakorlati idő elteltével valamelyik Ítélőtábla előtt a gyakorlati telekkönyvvezetö vizsgát lelenni. Ennek sikeres letétele esetén a XI. fiz. osztályba telekkönyvi tisztekké, majd fokozatosan segédtelekkönyvvezctökké és telekkönyvvezetökké neveztetnek ki. A gyakorlati telekkönyvi vizsgára, vizsgálóbizottsági tagul egy telekkönyvvezetö is behívandó. Elismeréssel adózunk azonban Nagyméltóságodnak azon felette nagy törvényhozási munkálkodásért, melyet annyi fontos és sürgős törvényjavaslatnak előkészítésével fejtett ki. Ezen törvényjavaslatok legfontosabbjaira nézve, melyek közül egy pár már törvényként szentesítve is van, röviden a következőkben van szerencsénk lényegesebb észrevételeinket megtenni. A bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló 1907. évi XVIII. t.-cz. 3. §-ával biztosítva látjuk a büntető judicaturánk egységét azáltal, hogy ezen törvényszakasz a Curia büntető tanácsai által hozott teljes ülési határozatoknak törvényes alapot biztosit. A büntető törvénykönyv módosításáról szóló - aképvisalői ház igazságügyi bizottsága által már letárgyalt feltétlenül üdvös jogi és sociális elveket tartalmazó törvényjavaslatnak, mielőbbi törvényerőre emelését őszintén óhajtjuk és sürgetjük, mert ugy látjuk, hogy e törvényjavaslat alkalmat nyújt a törvényt alkalmazó bírónak arra, hogy mikor Ítélkezik, paragrafust alkalmaz, individualizáljon, s figyelemmel lehessen arra, hogy a konkrét esetben a büntetésnek minő eredménye lehet s egyben [ehetővé teszi a megtévedtek számára a megbocsátást. A feltételes elitélésnek más államokban régóta törvényesített, nálunk azonban csak rég óhajtott intézménye az, melytől a fentvázoll üdvös eredményeket várjuk: miután a javaslat szerint az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogházbüntetés végrehajtását a bíróság különös méltánylást érdemlő okokból csak az esetben függesztheti föl, ha ettől az elitéit magaviseletéte — egyéniségének, életviszonyainak stb. figyelembevételével — kedvező hatást vár. Mindenesetre helyeselnünk kell a törvényjavaslatnak azon rendelkezését is, hogy a fiatalkorúak részére külön fogház felállítását rendeli el, hogy így a contagium veszélye elkerültessék. Különös elismeréssel adózunk a törvényjavaslat azon intézkedéseiért is, melylyel a lopás bűntettével kapcsolatban oly sokszor panaszolt igazságtalan régi törvényszakaszokat megváltoztatja. Sajnosán észleljük azonban e törvényjavaslatnál azt, hogy a büntető törvénykönyvnek csupán egyes részeit módosítja s igy annak sok régi, elavult és hiányos rendelkezése továbbra hatályában fenn tárta Lik. Különösen óhajtottuk volna, hogy ezen novellában a becsületnek az eddiginél hathatósabb védelem uyujtassék, s óhajtdttuk volna azt is, hogy Franciaország mintájára nálunk is gondoskodás történjék az iránt, hogy a ki büntetését már kiáltotta s évek hosszú során át a legkifogástalanabb módon élt, rehabilitdltassék, becsületébe visszahelyeztessék. Ez észrevételeink tekintetében azonban megnyugvással vettük tudomásul, Nagyméltóságodnak a novellának az igazsápügyi bizottság előtti tárgyalása alkalmával tett azon sok reményi nyújtó kijelentését, hogy a maga részéről igazságügyminiszteii tevékenységét csak akkor véli befejezettnek, hogyha a büntetőtörvénykönyv minden részletére kiterjedő novelláját fogja beterjeszteni. A büntető novellával kapcsolatban kell megemlékeznünk az uj uzsoratörvényjavaslatról is, melyet Nagyméltóságod már szintén a törvényhozás elé terjesztett. E törvényjavaslatra nézve leglényegesebb észrevételünk az, hogy a javaslat 5. §-ában foglalt azon rendelkezést, mely szerint: uzsora miatt büntetésnek helye nincsen, ha a tettes a följelentés megtétele előtt a szerződés semmiségét elismeri s sértettet kártalanítja, igen veszedelmesnek tartjuk: Mert ez a rendelkezés a hivatásszerű uzsorást csak bátorítani alkalmas arra, hogy uzsoráskodását minél szélesebb körben űzze, mert hiszen nem minden uzsora eset jut nyilvánosságra s ha följelentés fenyegeti, módjában áll egyoldalii cselekményeivel a büntetést kikerülni, mig a föl nem jelentett esetek ! busás haszna még is csak megmarad neki. Az uzsora vétségének s bűntettének fogalommeghatározását is igen tágnak tartjuk s aggodalmaink vannak aziránt, hogy ezen labilis meghatározás a gyakorlatban nagy anomáliákra fog vezetni. Évek óta követelték kereskedőink s az ügyvédi kamarák is jelentéseikben az üzletátruházások törvényes szabályozását, mely által a hitelezők most mindennapos kijátszása megakadályozható legyen, ürömmel fogadjuk tehát Nagyméltóságodnak ez irányú, valóban nagy hiányt pótló törvényjavaslatát, a ehequeról szóló szintén jelentős törvényjavaslattal együtt. Epen ugy fokozott figyelemmel kisértük a kereskedelemügyi minisztériumban az év folyamán szintén a tisztességes kereskedelem védelme érdekében ^tisztességtelen verseny elleni védekezés'laigyában tartott szaktanácskozmány tárgyalásait, melynek során igen érdekes s figyelemre méltó ideák hangzottak el, ezen nem csekély jelentőségű ügy alapos megoldására vonatkozólag. E tanácskozás eredménye remélhetőleg rövid időn belül, törvényjavaslat alakjában is elénk kerül, s akkor majd módunkban fog állani esetleges észrevételeinket arra megtenni, de már most hangsúlyozni kívánjuk, azon a gyakorlati tapasztalataink által indokolt kívánságunkat, hogy ezen törvényjavaslat keretei közt, törvényhozási uton kell gátat vetni annak a sok ügynöki visszaélésnek, megtévesztésnek stb., melyeknek kárát épen a csekélvebb intelligenciájú kisiparosok és kisgazdák kell ma elszenvedjék. A végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-czikk módosítására és kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslatra 'nézve engedje meg Xagyméltóságod, hogy nagybecsű figyelmét kikérjük a törvényhozásnak már évek óta tapasztalt azon irányzata ellen