Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 8. szám - A kolozsvári ügyvédi kamarának 1907. évi működéséről szóló jelentése. Melléklet az Erdélyrészi jogi közlöny 8. számához

70. Erdélyrészi Jogi Közlöaay 8. szám. mely mindig csak egyoldalii érdekvédelemeek állott szolgálatába ; mindig csak arra törekedett első sorban, hogy az adóst védje. Véleményünk szerint a végrehajtási eljárásban is, mint az érdekek bármely más harczában, két ellentétes érdek küzd egymással, az adós és hitelező érdeke. A perekben hol szintén e két érdek harezol, az állam nem pártoskodik s józan felfogással nem is pártoskodhatik, hanem csupán arra visel gondot, hogy a szigorn igazság győzzön. Miért, mialapon pártoskodhatik tehát a törvényhozás a hitelező és adós további harczában, a végrehajtási eljárásnál ? Hiszen a hitelező is ez államnak polgára s a hitelforgalom is jelentékeny szereppel bir egy állam háztartásában. Nem azt akarjuk e kitérésünkkel elérni, hogy az adós összekötött kezekkel kiszolgáltattassék hitelezőjének, de mindenesetre igen azt, hogy amikor a hitelező adósától azt követeli vissza, amit neki magáéból adott, akkor a törvényhozás ne azt. védje túlságos aggodalommal, ki kötelezettségének nem tett eleget, hanem szigorú pártatlansággal maradjon az igazságosság mellett s őrizze meg elfogulatlan álláspontját. Ám állapítsuk meg a létminimumot, terjesszük egy bizonyos fokig a foglalás alól való mentességeket, (mindezekre szükség van) de ne menjünk túlzásba ez intézkedésekkel, mert ennek következménye az lesz, hogy a kis embereknek, kis hivatalnokoknak hitele elvész, ennek nehézségeit aztán ismét csak ők szenvedik meg; a forgalom pedig egészen megbénul, annak hátrányait pedig már az egész államháztartás fogja érezni, Sokkal fontosabbnak és az adósok érdekeinek is megfelelőbbnek azt a törvényhozási intézkedést ismernők. mely a végrehajtási eljárást olcsóbbitaná. E tekintetben pedig egyetlen üdvös intézkedést tartunk czélravezetőnek: a bírósági végrehajtók államosítását. Ez intézmény végrehajtási eljárásunkba minden nagyobb nehézség, s minden érdeksérelem nélkül beállítható lenne, mert hiszen az államkincstár a végrehajtási kérvényen lerovandó csekélyebb illetékben fedezetet találna s a végrehajtást szenvedő nem terheltetnék oly horribilis napidíj, kiszállási, közbenjárási, igényfelhivási, letiltási rendelvényezési s főleg ezekkel járó kézbesítési költségekkel, ugy hogy ma nem ritka eset midőn egy 50 koronás ügyben 40—50 kor. a végrehajtás foganalositási költség s egy eladósodott alperesnél, a sok kézbesítési díj folytán 20—30 kor. egy egyszerű árverés kitűzés költsége. Ugyancsak a végrehajtási eljárás reformálásánál szükségesnek tartjuk azt, hogy nagyobb városokban állami árverési csarnokok létesittesenek, melyekben a nagyközönség is árverezhet, s ez által a nagyobb verseny folytán a lefoglalt s elárverezett ingókból nagyobb vételár folyván be, az adós és hitelező érdeke is hathatósabb védelemben részesül. Törvényhozási uton megakadályozandónak tartjuk azon ma divó visszaélést, hogy a bírósági végrehajtó által lefoglalt ingóságokat a községi bíróságok az előző foglaltatok értesítése nélkül — sokszor színleges követelések alapján — elárvereztetik, a mikor is a zárt ajtók mellett megtartott árverésen vételár alig foly be, s ez is azonnal kiutaltatik, mig az előző foglaltatok követelésükhöz nem juthatnak. Hasonló esetek merülnek fel az adóárverések következtében is. E visszaélés s illetve az adóárverésekkel okozható károsodás megakadályozása czéljából szükségesnek tartjuk azt, hogy a községi bírósági és adó-árverésekről, a bíróságoknál zálogjogot szerzett végrehajtatok is értesitteítesscnek. A perendtartásról szóló törvényjavaslat egyes intézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó észrevételeink évi jelentésünk szük kereteiben helyet nem foglalhatnak ugyan, de e helyen is hangsúlyozni óhajtjuk azon aggodalmunkat, hogy ha a váltóból, a kereskedelmi utalványokból és közraktári jegyekből felmerülő perekben tekintet nélkül az összegre, nem mondatik ki a kötelező ügyvédi képviselet, ez csak a zugirászat növekedésére s ezzel kapcsolatban a felek károsodására fog vezetni. Hiszen elképzelhetetlen az, hogy a szigorú alakiságokhoz kötött ezen ügyekben a fél személyesen eljárhasson, ha pedig ezt teszi csak önmagát teszi ki perjogi veszélyeknek s közvetve károsodásoknak, a bíróságoknak pedig temérdek felesleges munkát fog okozni. E törvényjavaslatnak mielőbbi törvényerőre emelését felette kívánatosnak és sürgősnek tartjuk. Úgyszintén sürgetjük a csődtörvénykezés reformját is s különösen a jogcselekvények csődön kívüli megtámadására és a csődön kívüli egyezség szabályozására vonatkozó törvényjavaslatok mielőbbi elkészítését és beterjesztését. Szükségesnek s sürgősnek tartjuk a hitbizományi intézmény modern s soczialis szempontok figyelembevételével leendő reformálását s különösen a kisipar érdekében az 1884. évi XVií. t.-ez. (ipartörvény) módosítását. A pénzügyminisztérium által beterjesztett adó-reform törvényjavaslat tekintetében szintén nehéz aggodalmaink vannak. Ugy látjuk, hogy a sors amúgy is mostoha keze által felette sújtott ügyvédi kar, ezen törvényjavaslat törvénnyé válása esetén, az eddiginél is elviselhetetlenebb s aránytalanabb adózással lesz megterhelve. Ez ügyben arra kérjük Nagyméltóságodat, az igazságszolgáltatás fontos és nélkülözhetetlen szerve, az ügyvédi kar érdekében, nyújtasson alkalmat Magyarország ügyvédi karának, hogy arra hivatott szervei által ezen törvényjavaslatra vonatkozó észrevételeit illetékes helyen és formában előterjeszthesse s ez észrevételek részesittessenek kellő figyelem ben, hátha ily módon sikerülne megelőzni azt, hogy az amúgy is nehéz anyagi gondokkal küzdő ügyvédi kar ujabb elviselhetetlen terhek reáhalmozása következtében végkép az anyagi elzüllés útjára űzessék. Végül a törvényhozási intézkedéseket illetően örömmel üdvözöljük a Nagyméltóságod által beterjesztett bányatörvényjavaslatot is, melynek fontossága, különösen az ország erdélyi részeiben nálunk szembetűnő s melytől reméljük, hogy a régi bányatörvény elavult rendszertelen szabályuit, uj modern intézkedésekkel pótolva ezen a téren is üdvös haladásnak nyitja meg az útját. Áttérünk most már az igazságszolgáltatás szerveinek a bíráknak, birósági jegyzőknek, közjegyzőknek s ügyvédeknek ez évben tartott congressusaira. Valamenyi congressus tárgyalásait élénk figyelemmel kisértük s az ügyvédek congressusán pedig cselekvőleg is részt vettünk. A birók, ügyészek s birósági jegyzők kongressusa főleg a birói s ügyészi szervezet reformálásának s javadalmazásuk rendezéseinek felette fontos kérdéseivel foglalkozott. Kétségtelen dolog, hogy a birói s ügyészi szervezetet reformálni kell és pedig sürgősén és alaposan. A birói hatalom gyakorlása s általában az igazságszolgáltatásnak munkálása nagy tudást, széles látókört és az életviszonyok alapos ismeretét követeli még. A legjobb erők, a legalkalmasabb tehetségek kiválasztása e téren elsőrangú fontosságú feladat. Ezt azonban a mai rendszer szerint megvalósítani alig lehet, mert ehhez az első lépés a javadalmazás emelése az egész vonalon. Elismerjük, hogy ez irányban Nagyméltóságod a kezdő lépéseket megtette, midőn erre vonatkozólag törvényjavaslatot is terjesztett elő, mely törvényjavaslat már a képviselőház által el is fogadtatott, de hangsúlyozzuk, hogy ezeket csakis a kezdő lépéseknek tekinthetjük. Hiszen jól tudjuk azt, hogy az igazságszolgáltatás tényezőinek, a bíráknak, ügyészeknek, birósági jegyzőknek s joggyakornokoknak jelenlegi javadalmazása az anyagi gondoktól független életet nem biztosit, már pedig az anyagi gondoktól agyonsanyargatott biró, ügyész, sőt jegyző nem felelhet meg a magasabb jogszolgáltatás követelményeinek. Ennélfogva a bíróságok s ügyészségek végleges szervezését az olyannyira sürgetett perrendtartás reformjával együttesen sürgősen megalkotandónak tartjuk, úgy hogy a bíróságok s ügyészségek javadalmazásának kérdése ebben czélszerüen megoldást nyerjen, mert kétségtelen, hogy ha valahol, ugy elsősorban a jogrend fentartására hivatott birói és ügyészi személyzet körében kötelessége az államnak az, hogy e megélhetéshez szükséges anyagi javadalmazást kellőképpen biztosítsa. Nem mellőzheti ezt a kötelességét az állam azért sem, mert ez a magas minősítéssel alkalmazott és minden más jövedelmi forrástól törvénynyel elzárt testület ernyedetlen szorgalommal kifejtett sikeres munkásságával helyzetének javítására érdemessé is vált. Hogy a birói és ügyészi kar anyagi helyzete javításra szorult s a végleges szervezés sokáig el nem odázható, azt a képviselőház igazságügyi és pénzügyi bizottságai is hangsúlyozták, midőn az 1907. í. t.-c. kormányjavaslatára vonatkozó jelentésükben kijelentették, hogy ez a javaslat a birói és ügyészi kar helyzete gyökeres orvoslásának nem tekinthető, hogy a nagyobb anyagi áldozatokat igénylő gyökeres megoldás későbbre marad és hogy a bírák és ügyészek megfelelő javadalmazásáról később okvetlenül gondoskodni kell. A hivatkozott kongressusok tárgyalási anyagából, még mint nagyon figyelemreméltó kérdéseket a következőket emeljük ki: A birói kongressus óhajtja s ez óhajtáshoz, miután fontos jogpolitikai reformra vonatkozik, mi is csatlakozunk: A birói függetlenség teljes kiépítését. E cél érdekében szűkségesnek tartjuk legelső sorban is a szolgálati rendtartás megalkotását,