Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 8. szám - A kolozsvári ügyvédi kamarának 1907. évi működéséről szóló jelentése. Melléklet az Erdélyrészi jogi közlöny 8. számához

Erdélyrészi Jogi Közlöny szam. 68. függőben maradt 79 panasz érdemleges elintézése. Fegyelmi eljárást elrendelő 37 határozat ellen 1 esetben adatott be folyó évben felebbezés. Fegvelmi eljárást elrendelő határozat a m. kir. Curia által 2 esetben hagyatott helyben. Fegyelmi vizsgálat a folyó évben 10 esetben rendelletett el. Múlt évről folyamaiban maradt 5 Elintézésre várt összesen 15 Ebből befejeztetett 11 Befejezetlen maradt 4 vizsgálat. Yádhatározat ellen nem adatott be felebbezés. Végtárgyalás 47 esetben tartatott. A vétkesség megállapittatott 36 esetben és 9 esetben a nem vétkesség mondatott ki. A vizsgálat folytatása pedig elrendeltetett 2 esetben. A vétkesség kimondásával 5 esetben pénzbirság, 24 esetben Írásbeli feddés, 7 esetben pedig az ügyvédségtől való felfüggesztés alkalmaztatott. 1907 évben 4 panasz adatott be ügyvédjelölt ellen. A mult évről folyamatban maradt 1 és igy elintézésre várt összesen 5 Ebből befejeztetett 1 Visszavonatott 1 Folyamatban maradt 3 Kötelességszegés vagy fegyelmi vétség miatt 1 esetben alkalmaztatott az ügyvédjelöltek lajstromából való kitörlés. Ezen határozat ellen 1 esetben adatott be felebbezés. A m. kir. Guriától beérkezett 1 helybenhagyó határozat. Fegyelmi ügy hátralékban nem maradt. Ezen most felsorolt adatokból kitűnik az, hogy kamaránk a törvény által elé szabottt nehéz feladatoknak mindenben pontosan megfelelni igyekezett. A számadatokból kétségtelenül megállapítható az is, hogy kamaránk ügyforgalma s ennek következtében tevékenysége is az előző évek eredményéhez viszonyítva lényegesen emelkedett. A törvény által hatáskörünkbe utalt munkálatokon kívül azonban kamaránk élénk tevékenységet fejtett ki az általános igazságszolgáltatási érdekekért, valamint az egyetemes ügyvédi érdekekért is. Hiszen a lefolyt 1907-ik év, a közelmúltban az alkotmányért folytatott elszánt nemzeti küzdelem okozta pangás után, az igazságügy terén is az ébredés kora volt. Az igazságügyi kormány régóta óhajtott, várt és sürgetett igazságügyi refoformokat készített elő, terjesztett a parlament elé s részben meg is valósított; az igazságszolgáltatás szervei a bírák, ügyvédek, kir. közjegyzők, bírósági jegyzők és bírósági végrehajtók pedig congressusaikon igyekeztek az egyetemes igazságszolgáltatási érdekek elöbbrevitelén. Kamaránk mindezen munkákból a maga részét kivenni iparkodott s szerény erejéhez képest azokból cselekvő részt kért magának. * * Már mult évi jelentésünkben rámutattunk arra, hogy az alkotmányért vivott elszánt küzdelem tanulságait le kell szögeznünk s ennek következtében a reformok egész sorozatát kell megvalósítanunk, minden vonalon. Legelső teendőül jeleztük: az alkotmányjogi biztosítékokról gondoskodni, hogy a közelmúltban előfordult és nemzeti életünket veszélyeztető visszaélések ne ismétlődhessenek. Az általános jogbiztonság czéljából követeltük a közigazgatási biróság hatáskörének kiterjesztését. Ezen bíróság teljes kiépítését minden folyamodási fórumon s hatáskörének pontos körülírását. Sajnos : az alkotmányjogi biztosítékok teljes s intézményes megvalósítása még ma is, mintegy szép álom él csak lelkünkben, de a politikai viszonyok azok életrekeltését nem tették teljes mértékben lehetővé, bár — s ezt megelégedéssel hangsúlyozzuk — az ezek közé tartozó hatásköri biróságról szóló törvényjavaslat az 1907. évi LXI. t.-cz. szentesítése által valóra vált. Ezen, az önző politikai érdekektől független biróság működésétől kiváltképen a közigazgatási biróság működését — se bíróságnak a multak szomorú tapasztalatai szerint alkotmányvédő jellegét illetően —különösen nehéz időkben —a fontos nemzeti érdekek megvédelmezését jogosan várjuk. Örömmel vettük a képviselőválasztások fölölti bíráskodásról szóló 1899: XV. t.-ez módosításáról és hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot is; mert a képviselőválasztások fölött gyakorolt elfogulatlan curiai bíráskodásban, szintén egy nem csekéiy jelentőségű alkotmánybiztositékot látunk. Kiváló eredményeket várunk e részben a biróság uj összeállításától s különös érdeméül ismerjük el Nagyméltóságodnak, hogy a kérvényezésnél az ügyvédi képviseletet tette kötelezővé, nehogy avatatlan és járatlan személyek e fontos perben zavarólag folyhassanak be. Elismeréssel kell nyilatkoznunk a törvényjavaslat azon intézkedéséről is, mely lehetetlenné teszi, a régi törvény azon kirívó hiányosságát, mely szerint a vizsgálat sikeres keresztülvitele esetén — lemondás által —• az összes költségeket a lényegében pernyertes peticziónálókra lehetett áthárítani. E helyen azonban nem mulaszthatjuk el, hogy azon jogos reményünknek és várakozásunknak ismételten kifejezést adjunk, miszerint a már vázolt törvényjavaslat és törvény csupán az első lépés az alkotmányjogi biztosítékok sorozatos megvalósításához, melyek között ezúttal is legfontosabbnak a közigazgatási biráskodás kiterjesztését s a választói törvénynek a nemzeti szempontok szem előtt tartásával leendő sürgős megalkotását tartjuk. A közigazgatási bíráskodásról szólva azonban szükségesnek tartjuk Nagyméltóságod figyelmét még a következőkre kikérni. A közigazgatás keretében sok, fontos s gyakran jelentős egyéni érdekeket érintő jogszolgáltatási kérdés fordul elő. A mai rendszer mellett azonban ez a közigazgatási jogszolgáltatás nem csak előre nem halad, hanem visszafejlődik. Elismerjük, hogy ennek a visszafejlődésnek okát nem a közigazgatási tisztviselőkben kereshetjük, mert hiszen ők minden igyekezetüket és képességüket arra irányítják, hogy hivatásuknak lelkiismeretesen megfeleljenek, hanem az ok tulajdonképen abban rejlik, hogy a közigazgatási tisztviselők nem igazságszolgáltatásra, hanem elsősorban administrálásra vannak elválasztva, a biráskodás tehát náluk csak másodrendű kérdés. Hivatásuk mellett, ambitiójuk is arra irányul, hogy kitűnő administratoroknak ismertessenek el. De egyébként is a közigazgatás gyakorlati alkalmazásánál a „szigorú jog" elvén kívül sokszor más szempontok (politikai, rendőri stb.) játszanak döntő szerepet s ez is egyik természetes oka annak, hogy egységes állandó közigazgatási jogszolgáltatási gyakorlat nálunk ki nem fejlődhetik. Miután pedig senki sem tagadhatja azt, hogy a közigazgatás is ép oly sublimis közhivatás, mint az igazságszolgáltatás, de sőt amennyiben a közigazgatásnak hivatása preventív jellegű, az igazságszolgáltatásnál még közvetlenebb, mert amig a közigazgatásnak elsőrendű hivatása megelőzni és lehetetlenné tenni a jogrend egyensúlyának megingatását, — addig a bíróságok csak már megtörtért tények és esetek felelt vannak hivatva bíráskodni — és éppen azért, mert a közigazgazgatásnak működése nemcsak politikai és administrativ, hanem jogszolgáltatás jellegével is bír, — nemcsak ideje, de sőt elhalaszthatatlan közszükséget képez, hogy a közigazgatási jogszolgáltatás jósága, megbízhatósága és fejlődése is biztosittassék és stagnáló helyzetéből kiemeltessék! A közigazgatási jogszolgáltatás pedig csak ugy fejlődhetik, csak ugy követheti a fejlődés és haladás magaslatára ikertestvérét az igazságszolgáltatást és csak ugy felelhet meg a jogos kívánalmaknak, ha: 1. A közigazgatási jogszolgáltatás rendszere törvényszerüleg szabályoztatik és az ügyvédi képviselet nemcsak megengedtetik, hanem: mint a sommás eljárásban törvényileg biztosíttatik és rendeztetik. 2. Ha: a vitás jogi kérdéseknek másodfokú elbirálálására minden önálló törvényhatóságok területén, akár magában a közigazgatási bizottságban, akár pedig teljesen külön, önálló felebbezési tanács alakul, consummált és tapasztalattal biró jogászokból, mely felebbezési tanács ítéletei ellen, a közigazgatási bírósághoz lehetne jogorvoslattal élni. Ilynemű szervezés, vagy pedig a vitás jogi kérdéseknek a közigazgatás jogköre alól való elvonása és rendes bíróságokhoz való utalása nélkül, a közigazgatási jogszolgáltatás soha sem fog kifejlődni, hanem csak mint másodrendű kérdés, a köz- és