Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 8. szám - A jogi logarithmusokról

&2. Erdélyrészi Jogi Közlöiij 8. szám a kivételek a szabályt meghaladják. Azt hiszem azonban, hogy ez nem a szükségszerű kivétel esete, hanem az ötletszerűség lévén, valóságos kiváltság osztogatás, s ha a türvénygyártás emiitett irányzata meg nem szűnik egyrészt azt eredményezi, hogy sem biró, sem ügyvéd nem fogja ismerhetni a szakmájába vágó tételes törvényeket, másrészt pedig — gondoljunk csak a sokféie ipari, cseléd stb. törvények magánjogi intézkedéseire — lesz külön magánjoga a cselédnek, iparos-tanoncznak, kereskedő gyakornoknak, beteg embernek, egészséges legénynek, továbbá gazdának, alkalmazottnak, ügyvédnek, birónak; némely állandólag és némely nem állandólag alkalmazott államvasuti pót-kocsitologatónak; egyszóval minden embernek annyiszor-mennyiszei külön-külön magánjoga lesz, valahányszor, valamelyes közigazgatási intézkedés révén ilyen vagy olyan állapotba kerül; s igy ha némelyek közigazgatási intézkedés folytán zöld sapkát kénytelenek viselni, bizonyára e réven és czimen egy-két külön magánjogi intézkedés alá is kerülnek s közelfekszik az eshetőség, hogy majd a biró Ítéletének indokolásában majd kénytelen lesz a zöldsapkások magánjogi külön intézkedéseire is hivatkozni, ha netalán fel- vagy alperes közigazgatásilag zöldsapka viselésére kötelezve van. Elismerem, hogy hangom és példázgatásom nem egészen illedelmes, sőt rosszhiszemű, mert épen az idézett közigazgalási törvénygyártás teszi kötelességévé annak elhivését, hogy a ki a bajt csinálta, az meg is gyógyítja ugyancsak közigazgatási és rendészeti módszer szerint oly módon tudniillik, hogy mindazok, a kiknek egyben-másban külön-külön magánjogi privilégiumokat osztogat, azok a vonatkozó paragraphusokat egy —- ministerileg előírandó alakú és nagyságú, sőt bélyegmentes — és nyakukba akasztandó táblára felírva tartoznak viselni és igy vonulni a biró elé, hadd tudhassa a biró is azt, hogy most milyen közigazgatási, vagy7 másféle magánjogot kell alkalmaznia. A saját, de meg az olvasó eszét is megkímélném a bábeli zűrzavar veszélyétől s azért nem gondolok arra az eshetőségre, ha a feltett esetben valamelyik peres fél jó- vagy rosszhiszeműségből a nyakába akasztandó táblát felcseréli, azaz más számára varrt magánjoggal jelenik meg a biró előtt. Mi lesz ekkor ? sőt mi lesz akkor, ha az illető munkás külföldi s van, vagy nincsen viszonosság V Bocsánatot kérvén a kitérésért, de legyen szabad feltennem a kérdést; van-e Magyarországon olyan biró vagy ügyvéd, a ki el meri mondani magáról, hogy a tételes magánjogi törvényeket ismeri? Ha van olyan, tartsa fel az ujját, én azonban mosom kezeimet, ha netalán a ..közigazgatási magánjog" folytán a felnyújtott ujjra reáhuz. Annak megemlítésével, hogy a kolozsvári ügyvédi kamara 1906. évröli jelentésében — szerény indítványom folytán — ezen törvénygyártási módszer ellen, bár röviden, de felszólalt: azt hiszem jó volna, ha az illetékesek ezen állapot megszüntetése végett hangosabban felszólalnának, mert én s más egyesek ugyan elviseljük a „secundát", de azt már „voltaképen nem tudhatni", hogy a mai magyar törvényhozási módszer gyártói miként viselik el azt a ..nagy secundát", a mit a történelem eriticája szokott és fog is majd osztogatni. Minderre az a megszokott ellenargumentum, hogy ezen bajokon segit a sokféle törvénygyűjtemény, mutató, döntvénytár stb. Sajnálom, de feleselgetési viszketegem van s igy erre azt kell mondanom, a mit ugyancsak Vas Gereben mondott, hogy t. i. „. . . .a jogelvek helyett felrakják egy taligára a millió szaktudományt, aztán a jogász ott üti fel a könyvet, a hol a mutató utasítja: hanem az is igaz, ha a hordár az egyik csomót otthon feledi, akkor a jogvédő sem érkezett ám még meg." KÜLÖNFÉLÉK. = A kolozsvári ügyvédi kamara 1907. évi jelentését, melyet a márczius 7-ki közgyűlés fog tárgyalás alá venni, jelen számunkhoz mellékelve küldjük szét előfizetőinknek s a kolozsvári ügyvédi kamara összes tagjainak. = A hivatalos lapból. A király dr. Ákontz János dési tszéki birót a kolozsvári kir. ítélőtáblához táblai bíróvá és Bodó Sándor marosvásárhelyi kir. törvényszéki elnököt a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla mellé főügyésszé kinevezte. Két érdemes egyén jutott e kinevezések által magas állásra, melynek alapos tudásukkal, szakértelmükkel díszére fognak válni. = Uj igazságügyi törvények. A magyar törvényhozó testület a mult héten két fontos igazságügyi törvényjavaslatot tárgyalt le és fogadott el. Az első az erdélyrészi tagositási törvényjavaslat volt, a melyre részleteiben később még visszatérünk: a másik talán ez időszerint még fontosabb törvényjavaslat pedig a birói és ügyészi szervezet módosításáról szólott. Bíráink s ügyészeink helyzete régóta sürgetően követeli a gyökeres reformot. A most elfogadott javaslat nem szanálja ugyan teljesen a helyzetet, de legalább javítja valamelyest. A javaslat, különben, mint Bizony Ákos előadó külön is hangsúlyozta, nem is vindikálta magának azt a jelleget, mintha teljesen már most orvosolná a bajokat. Az elfogadott törvény főbb javaslat intézkedéseivel uj fizetési fokozatba osztja a bírákat és ügyészeket. S az első folyamodásu bíróságoknál alkalmazott aljegyzőkről és jegyzőkről igyekszik gondoskodni. Beméljük, hogy ezen uj törvény után nem sokáig kell várnunk a miniszteri előterjesztésre, mely alkalmas lesz arra, hogy minden irányban végleges s állandó tartós javulást eredményezzen. = Nyilt kérdés. Tanuként megidézett lelkész, kinek a periratok közt magyar nyelven sajátkerüleg irt beadványa fekszik, kit a kihallgatást foganatosító biró előzőleg más ügyben magyar nyelven már kihallgatott s kiről igy közvetlen észleletből hivatalosan tudja, hogy a magyar nyelvet beszéli, azon első kérdésre, hogy: hány éves ? tüntetőleg megtagadja az állam nyelvén való válaszolást. Mikor a biró — ki tudja, hogy tanú államsegélyt élvez — figyelmezteti őt az 1898. évi XIV. t.-cz. 7. §-ának b) pontjára és utolsó bekezdésére, az 1893. évi XXVI. t.-cz. 13. §-ának utolsó bekezdésére s a m. kir. igazságügyminiszter 1899. márczius 8-án kelt 67659/1898. sz. rendeletére, mely szerint lelkészi álláshoz nem méltó ily államellenes magatartásról a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerhez hivatalból és azonnal jélentést kell tennie, tanú nem várva be, hogy hozzá anyanyelvén kérdés intéztessék, vagy, hogy a biró őt elbocsássa, a tárgyaló teremből eltávozik. Milyen eljárás követendő ilyen tanúval szemben ? Figyelemmel az 1868. évi 44. t.-cz. 8. §-ának azon rendelkezésére, mely szerint: „a biró a tanúkihallgatást a kihallgatott személy nyelvén eszközli", de figyelemmel ugyanezen t.-cz. 13. §-ának azon intézkedésére is, hogy ..a bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar", alkalmazható-e ily tanúval szemben az 1868. évi 54. t.-cz. 206. §-a? Kimondható-é, hogy tanú ezen viselkedése egyenlő a tanúságtétel megtagadásával, s ezért ellene pénzbüntetés szabatik ki? Ha nem, kötelezhető-e a bizonyító fél, hogy ily tanú tolmács utján leendő kihallgatásához szükséges költséget helyezzen letétbe ? Ki viselje végeredményben ezt a költséget, melyre peresfelek egyike sem szolgáltatott okot ? Tolmács utján való költséges kihallgatás törvényes alapjának hiányában — ha a biró beszéli a tanú nyelvét, de a tanú épen ugy beszéli az állam nyelvét — e két nyelv jogainak ilyen concurrentiája esetén miféle közérdek követeli, hogy az állam nyelve hátráljon meg egy idegen nyelv előtt, minden czélszerüségi ok nélkül ? Egy járúsbiró. = A. balassagyarmati ügyvédi kamara mozgalma. A balassagyarmati ügyvédi kamara még a mult évben mozgalmat indított egyes, az ügyvédi kar nyomasztó anyagi helyzetét okozó sérelmeknek a törvényhozás utján leendő sürgős orvoslása érdekében. Különösen három körülményt emelt ki a nevezett kamara, mint olyant, malyek a legsürgősebben orvoslandók lennének. E három körülmény a következő: 1. A perenkivüli és különösen a telekkönyvi ügyek ellátásánál az ügyvédi és kir. közjegyzői kényszer alkalmazása. 2. A gyakorló ügyvédség elnyerésénél megelőző hosszabb ügyvédjelölti gyakorlat szervezése s 3. a magyar ügyvéd részéről a magyar nemzeti állam egysége, az állam magyar nemzeti jellege és a közbéke ellen irányuló ügyvédi köztevékenységi és társadalmi működésnek és viselkedésnek fegyelmi vétséggé való minősítése. A mozgalmat vezető balassagyarmati kamara a mozgalomhoz leendő csatlakozásra felhívta az összes ügyvédi kamarákat, amelyek közül a zalaegerszegi, temesvári, miskolczi, pozsonyi, aradi, szombathelyi és soproni kamarák csatlakoztak az aktiohoz. A csatlakozott kamarák a fent részletezett kívánságokat emlékirat alakjában közös küldöttség utján terjesztik az igazságügyminiszter úr elé, ki is a közös küldöttséget f. évi február hó 27-én déli 12 órakor fogadja. A kolozsvári ügyvédi kamara legutóbbi választmányi ülésén ismételten foglalkozott a balassagyarmati társkamara átiratával s elhatározta, hogy az emlékiratnak első két pontját elvileg magáévá teszi s ez irányban ugy az évi jelentésben, mint szükség esetén külön is felir az igazságügyminiszteriumhoz. Az emlékirat 3 pontjára nézve a kolozsvári ügyvédi kamara választmányának véleménye az volt, hogy e részben az állásfoglalás szükségtelen, mert: az ily általánosságban tartott rendelkezések csak félremagyarázásokra, controversiákra vezethetnek, de különben is olyan concrét esetekben, melyek — mint