Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 8. szám - Az elévülés kérdéséhez

60. Erdélyrészi Jogi Közlöny 8. szám. határidőn tul és közvetlenül az igazságügyininiszteriumhoz adatott be, a kamara jelentésének és a periratoknak bekérése és ismerete nélkül a kamara választmányának határozatát megsemmisitő határozatot hozott. Az ügy érdemét illetően dr. N. N. ügyvédet pártfogó ügyvédi tiszte alól újból felmenti, mert az ügyvédi rdts. 28. és 50. szakaszainak rendelkezései a pártfogó ügyvéd személyében vonatkozással a per tárgya konkrét ügyérc és a peresfelekre vonatkozó mentességi okokat tartalmazzák; azonban ugyancsak az ügyvédi rdts. 47. és 69. §. a) pontja általában az ügyvédekre fegyelmi vétség és büntetés terhe alatt tiltják az ügyvedeknek azt, hogy alaptalan perekben a fél rendelkezésére álljanak. Ezen törvényszakaszok általában minden ügynél és minden ügyvédre nézve kötelező rendelkezéseket foglalnak magukban és az ügyvédi kamara választmányának hivatalból kötelessége őrködni a felett, hogy a kamara tagjai akár ilyen, akár más természetű fegyelmi vétséget el ne kövessenek. Annál kevésbbé teheti az ügyvédi kamara választmánya azt, hogy midőn pártfogó ügyvédet rendel ki és ezen pártfogó ügyvéd jelentéséből és a felvett Írásbeli informáczióból s az iratok betekintése után arról szerez meggyőződést, hogy konkrét esetben éppen az ügyvédi rdts. hivatkozott tiltó rendelkezéseinek megszegése kivántatik az ügyvédtől, ahhoz a kamara választmánya a maga kényszerítő erejével hozzájáruljon s igy fegyelmi vétség elkövetésérc nemcsak segédkezet nyújtson, hanem a kirendelt ügyvédet akarata ellenére annak elkövetésébe belekényszeritse. * * * Az ügyvédi kamara fent ismertetett határozatát mindenben helyeseljük. Hiszen, hogy ha a miniszter rendeletében kifejtett jogi elv állana, akkor a kamara választmánya s a kirendelt, pártfogó ügyvéd igen gyakran lehetetlen helyzetbe kerülhetnének. Hogy a kérdést ad absurdum vigyük, példákat is creálhatunk. Tegyük fel egy szegény cliens pártfogó ügyvéd kirendelését kéri 1000 kor. s jár. iránti követelése felhajtására. A pártfogó ügyvéd kirendeltetik. Felveszi pártfogoltjától a tényállást s akkor kiderül, hogy a pártfogolt X. Y.-tól azért követel 1000 koronát, mert azt tőle kártyán nyerte (tehát az ügylet jogilag nem érvényesíthető) vagy (tegyük fel, hogy még kirívóbb legyen a példa) mert közösen raboltak valakitől 2000 kor. értéket s társa nem osztozkodott vele. Szabad-e, lehet-e a pártfogolt ügyvédnek ilyen jogi alapon pert indítania? Nem természetes-e, hogy a pártfogó ügyvéd a képviseletet megtagadja s a kamarától felmentést kér? A kamara választmánya azonban — ha állana a minisztérium érvelése — ez esetben sem menthetné fel a pártfogó ügyvédet tiszte alól, mert „nincs olyan törvényes rendelkezés, melynélfogva az ügyvédi kamara hivatva volna az indítandó perek alapos vagy alaptalan volta felől határozatot hozni", hanem a pártfogó ügyvédet a további eljárásra kellene utasítsa. S mi lenne annak a következménye ? Az ügyvéd mindezek daczára vagy nem indítja meg a pert s akkor a pártfogolt tesz ellene fegyelmi feljelentést. Vagy megindítja s akkor az ügyv. rts. 69. §. a) pontja alapján hivatalból vonatik fegyelmi alá. Egyszóval minden esetben a fegyelmi eljárás kellemetlenségeit el kell szenvedje, mert hát fődolog a — bureaucratisinus. A kérdést elég érdekesnek s fontosnak tartjuk arra, hogy vele a társkamarák is foglalkozzanak s ez irányban egy egységes gyakorlat fejlődjék ki. (Dr. P. J.) Az elévülés kérdéséhez.* Irta : Dr. Hatiegan Emil bir. jegyző. A két elvi álláspont első ütköző pontja — szerintem — az, hogy semmis, avagy megtámadható érvénytelen ügylet-é a pactum antichreticurn. Ezen kell meginduljon a vita. Jelen pár soraimat tisztán a vita helyes irányítása szempontjából is irom. Mert ha az antichresis megtámadható ügylet — akkor -kölcsönkövetelésről és annak el nem évüléséröl lehet beszélni s ezen az állásponton nem is lehet jogilag kifogásolni valót * Jegyzet: Előző czikkeket L E. J. K. 6. és 7. számaiban. találni; ellenben ha azt állitom, hogy az semmis, akkor ni. r mondhatom, hogy nincs kölcsönügylet, mert létre sem jött; elesik tehát a kamatfizetés s annak elévülés kezdetét akadályozó hatásaival való operálás. Az antichresis megtámadható volta mellett a Curia 1885-ben hozott 24; semmis volta mellett 1899-ben hozott IX. számú döntvénye szól. Dr. Borbély Sándor táblabíró úr egyik érve gyanánt felhozza ugyan az antichresis semmis érvénytelen voltát, nem domborítja ki azonban eléggé és a többi számos érvei között ugyszólva elveszni engedi. Többi érve — már a megtámadhatóságot is concedálja, jóllehet ezt téve ellenkező álláspont jávai lába alól a talajt elveszti. A czáfolat elvi álláspont szempontjából egyedül és kizárólag az előbbi lehet a föérve. A követelés elévülését mással nem is igen lehet jogilag elfogadható módon indokolni. Az antichresis semmis vagy megtámadható voltának eldöntése után — már érdekesebb lesz a vita, mert alig hiszem, hogy a követelés el nem évülését állítók véleményüket mással, mint az ügylet megtámadható érvénytelen voltával — megtudnák indokolni. Végül, hogy a vita mindenre kiterjedő legyen, felvetem azt a kérdést is, hogy ha már a követelés elévül, nem-é évül el az ingatlan visszakövetelési joga is ? Az elévülés és elbirtoklás ugyanis két külön dolog. A nélkül, hogy véleményemet az elévülés kérdését illetően kifejteném, szerintem az antichresis semmis érvénytelen ügylet, kölcsönügylet létre sem jön, hamatfizetés sincs tehát. A Curia 24. sz. döntvénye a IX. sz. döntvény óta s egyébként is túlhaladott álláspontot képvisel. Az ügylet megtámadható voltából kiindulva tehát a követelés el nem évülését az elévülés kezdetet megakadályozó kamatfizetéssel megindokolni nem lehet. A lap 7-ik számában megjelent két czikk a kérdés megoldását és tisztázását semmivel sem vitte előbbre. Egyiknek az érvei sem meggyőzők. i ir. Pordea Gyula érvei: az antichresisben két jogügylet (kölcsön és zálog) felvétele és a relatív semmiség — a kritikát nem állják ki s a birói gyakorlattal is szembehelyezkednek. Első érvére czáfolat a Curia IX. számú döntvénye, melynek indokolása e tekintetben kétséget fenn nem hágy. Itt csak erre utalok. A relatív semmiséget — még a czikkiró álláspntjából sem applicálhatni az esetre. Mert relatív semmiség esetén az ügylet az egyik féllel szemben, ki a semmiségre hivatkozhatik, mindaddig érvénytelen, míg annak részéről érvényesen jóvá nem hugyatik. Relatív semmiséget felvéve tehát azt kellene mondani, hogy az antichresis zálogügyleti része az egyik féllel szemben érvénytelen, de jóváhagyása által később ezzel szemben is érvényesíthető. Ilyet pedig senki sem mondhat. Megtámadhatóságot vitat tehát a czikkiró. E második érv különben az elsőből folyván, annak elestével szükségkép ez is elesik. Adorján Samu is a kölcsönügylet érvényes létrejöttét, fennálltát vitatja, szembehelyezkedik tehát ö is a Curia IX. számú döntvényével. 0 is a követelés el nem évülése mellett van — de más indokból. A fentiek az ő czikkére is vonatkoznak tehát. Czikke során felállított és szerintem meg nem állható tételeire kívánok csupán reílectálni még. Én azt mondom, hogy: az ingatlan haszonélvezete is lehet kamatfizetés (Curia 23. sz. Dt. és 1877: VIII. 2. §.); az antichresis érvénytelen és nem hatálytalan ; a semmis jogügyletnek is van hatása. A hatálytalanság azt jelenti, hogz az ügylet érvényesen létrejött, de nem szül jogi hatást, pl. az elidegenítési tilalom ellenére végbement elidegenítés. Az antichresisről ilyet állítani nem lehet. A semmis jogügyletnek is vannak hatásai, ezek egyike az in integrum-restitutio követelése, amelynek érvényesítéséhez azonban az ügylet érvénytelenségének birói Ítélettel kimondatása nem szükséges. Ez csak megtámadhatóság esetén áll. Végül általában véve mondom, hogy méltányossági, észszerüségi indokokra — mig van jogi — nem érdemes kiterjeszkedni és hogy a kérdés megvitatásának tisztán praktikus szempontból kell kiindulnia, mert egyébként nincs annak sem értelme, sem czélja.