Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 8. szám - A pártfogó ügyvéd és az ügyvédi kamara hatásköre

3ff I. évfolyam. S. szám. Kolozsvár, 100$. február O. ERDELYRESZ13061KOZLOHV A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRÁVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tóth György, Kusztrich János, Ítélőtáblai tanácsjegyzők. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Iteák Ferencz-utcza 43. sz. Mcgjclen minden Tasárnapon. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 16 Kor. Félévre 8 Kor. Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bórmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz iutézendők. TARTALOMJEGYZÉK : A pártfogó ügyvéd és az ügyvédi kamara hatásköre. Dr. P. 7. — Az elévülés kérdéséhez. Irta : Dr. Hatiegan Emil bir. jegyző. — A jogi logaritmusokról. Irta: Dr. Fischer Róbert kolozsvári ügyvéd. TÁRCZA. A bűnvádi eljárásról. Jogesetek : Közli: Dr. Tóth György. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák elintézett ügyei. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. 7 v A pártfogó ügyvéd és az ügyvédi kamara hatásköre. Lapunk 4. szániában közöltük az Igazságügyniinister innak 53339/907. sz. rendeletét, melylyel a kolozsvári ügyvédi kamarának 1977/907. ük. sz. azon határozatát, melyben egy ügyvédet pártfogó ügyvédi tiszte alól — az ott ismertetett tényállás alapján — felmentett, megsemmisítette. Ugyanakkor megtettük e határozatra általánosságban észrevételeinket is Ez alkalommal visszatérünk a kérdésre, mert azt nagyon fontosnak tartjuk s mert ugy látjuk, hogy az Igazságügyniinister e határozata az ügyvédi kamarák autonómiáját sérti, de érdemben sem helyes álláspontot foglal el s csak arra lenne alkalmas, hogy téves praecedenst alkosson: A kolozsvári ügyvédi kamara legutóbbi választmányi ülésén foglalkozott a minister e megsemmisítő rendeletével s egyben meghozta a concrét ügyben uj határozatát is, mely határozat mindenben megerősíti a mi — előzőleg kifejtett álláspontunkat. A kamara választmányi ülésén dr. Isacu Aurél vál. tag a kérdésről a következő — a pártfogó ügyvédség jogi ismertetését is magában foglaló véleményt nyilvánította: Az ügyvéd nem levén kötelezve az ügy képviseletét elvállalni, erre csakis szegény jogi képviselet esetében kötelezhető. Azonban képviseleti joga nem a kirendelési okmánynyal, hanem csak a felétől beszerzendő meghatalmazással igazolt s abban különbözik a rendes képviselőtől, hogy ezen meghatalmazást fel nem mondhatja, mert a felmondási joggal csakis megbízója élhet. Minthogy tehát a cliens egyáltalában nem kötelezhető rendszerint bizonyos ügyvédet választani, ép ugy nem kötelezhető az ügyvéd egy bizonyos cliens képviseletét elvállalni, a mint azonban a meghatalmazás elfogadtatott, fél és ügyvéd között magánjogi megbízás keletkezik, melynek külső nyilvánulása a meghatalmazási iratban található. Ezen jogos rést ütött a fennebbi kötelessség s szerintem ha ki is rendel a kamara egy ügyvédet, a szegény cliensnek joga van az annak adott meghatalmazást visszavonni a nélkül, hogy azt indokolni kötelezve volna; de másrészről a szegény képviseletre kötelezett ügyvéd is a kirendelő kamaránál felmentésért folyamodhatik, ha a perviselés konok vagy eredménytelen s a kamara felügyeleti jogánál fogva, jogosítva is van a konokság és eredménytelenséget elbírálni. Analóg ezzel az osztrák ügyvédi rdts. 10. §. 3. kikezdése és az osztr. prts. bevezető rendelet 23. czikke s ugyanezen nézetet vallja az osztr. prts. legnjabban systemátikus művelője Pollák Rudolf. Túlhajt tehát az igazságügyminiszter rendeletével, midőn az ügyvédi rts. 28, 47, 50, 64. és 69. §§-aira támaszkodva a kamara azon határozatát, melynél fogva a kirendelt ügyvédet a bevett informatio alapján kimutatott konokság és sikertelenség miatt a képviselet alul felmentette, föfelügyeleli jogára támaszkodva megsemmisítendőnek találta, mert ez a petitio principii a megbízás magánjogi jellegét sérti, nemkülönben a concurráló és colludáló megbízói és ügyvédi egyéni jogokat és kötelességeket. Ausztriában törvénynél fogva a perbíróságnak több ingerentiája van a felmentés tekintetében is, de a magyar ügyv. rts. 28. §. csupán az 50 §-sal kapcsolatosan azon esetet taglalja, mikor az ügyvéd a képviseletet megtagadja, —- melyhez járul a 47. §. — s ez az ügyvéd általános megtagadási kötelességét szabályozza. Amint a kamarának joga van a 28. §. szerint a folyamodó félnek az ügyvéd elleni kifogásolási joga felett határozni s az esetben, ha ez alaptalan, más ügyvéd kirendelését megtagadni anélkül, hogy bár egy szóval is a fél felmondási jogát határozata érintene ép ugy van joga a felmentést is azon esetekben eszközölni, melyekre az 50. §. ki nem terjed: vagyis ha az ügyvéd a képviseletet a per konoksága és sikertelensége miatt nem vállalhatja. A miniszter helytelenül hivatkozik ez esetben a 47. §-ra, mert az ügyvéd jogait a kötelességével összecseréli, amennyiben az ügyvéd ha nincs kamara által kirendelve, indokolás nélkül bármely ügy képviseletét visszautasíthatja, Ámde a 47. §. e tárgyban kötelességet szab az ügyvéd elé: mert ha az ügy mások jogainak kijátszását czélozza, ezt nem szabad elvállalnia, ez az ügyvédnek általános kötelessége. A szegény képviselettel csak annyiban állhat összefüggésben, hogy azon esetben ha kirendelése rendezve van, szegény fele sem tesz kifogást személye ellen, meghatalmazással látja el, de a kihallgatás rendén kiderül, hogy fele mások jogainak kijátszását célozza, a megindítani szándékolt perrel, a kirendelés daczára a képviseletet megtagadni köteles, tehát a miniszter a meghatalmazást jogkört a kirendelést, a képviselet megtagadási s a konok és eredménytelen képviselet alóli felmentést összecseréli, holott e tekintetében absolute semmi felügyeleti jog nem illeti s állásfoglalása a kamara autonómiájába ütközik. Indítványozta tehát, hogy a választmány a megsemmisítő határozat foganatosítása előtt a miniszterhez remonstráljon annál is inkább, mert a miniszter előtt az elöiratok s a per érdeme nem is állottak, hanem csupán a szegény fél egyoldalú mivel sem indokolt kérésére hozatott a határozat. A kamara választmánya alapos tanácskozás után az alábbi határozatot hozla : Sz. 28—908. ük. Végzés. A kamara választmánya megdöbbenéssel veszi tudomásul azt, hogy az igazságügyminiszter úr ezen ügyben a kamara autonómiájának megsértésével (miután pártfogó ügyvéd kirendelése és felmentése a kamara választmányának hatáskörébe tartozó ügyet képez) egy egyszerű kérésre, mely a jogorvoslat-