Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 7. szám - Észrevételek bűnvádi perrendtartásunk perorvoslati rendszeréről - Az elévülés kérdéséhez. Két czikk

28. Jogesetek Tára. 7. szám ták hatályban: Ítéleteiket a felülvizsgálati eljárásban a per főtárgyára vonatkozó elmarasztaló részben fenntartani nem lehet. 1908. évi január hó 8-ik napján. A kereskedelmi jog köréből. Az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 184. §. alapján fejlődött általános Mrói gyakorlat értelmében is törvénnyel nem ellenkezik az oly alapszabály, mely a ezégjegyzésre nem mindenik igazgatósági tagot jogosítja föl. 3855—1907. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla a nemzeti bank részvénytársaságnak alapszabályok bejegyzése iránti ügyében végzett: A kir ítélőtábla az elsőfokú biróság végzését a módosított alapszabályok megjelölt intézkedései módosításának elrendelésére vonatkozó, megtámadott részében részben megváltoztatja, s az elsőbirósági végzés 4. pontjában megjelölt alapszabályai intézkedések (alapszab. 27. §.) módosításának elrendelését mellőzi, egyebekben a végzés megtámadott részét helybenhagyja. Indokok: Az alapszabályok 27. §-a meghatározza, hogy a ezégjegyzésre az üzletvezető igazgató és az igazgatóság tagjaiból e czélra választott tagok jogosultak ; tehát nem minden igazgatósági tag jogosult. Az elsőfokú bíróságnak az az érve.ése, hogy az alapszabályok most említett rendelkezése törvénnyel ellenkezik, téves. Mert épen az első bírósági végzés indokolásul fölhívott törvényszakasz: az 1875. XXXVIÍ. 184. §-a élteimében a czégjegyzés az alapszabályok értelmében eszközlendő, és pedig akként, hogy az alapszabály szerint jogosítottak a társasági czéghez saját aláírásaikat csatolják. A törvény tehát a czégjegyzés módozatainak meghatározását az alapszabályoknak tartja fenn. A most id. tszakasz alapján fejlődött általános bírói gyakorlat éltelmében is törvénnyel nem ellenkezik az oly alapszabály, mely a ezégjegyzésre nem mindenik igazgatósági tagot, jogosítja fel. A törvénnyel nem ellenkező alapszabályi intézkedések módosítására tehát folyamodó részvénytársaság nem kötelezhető. Egyebekben azonban az elsőfokú biróság végzését és annak indokolását a kir. ítélőtábla is magáévá teszi. 1908. évi január hó 9. napján. Kötelmi jogból. A rosszhiszemű szerzők, az optkv. 1500. §-ában foglalt jogelvhez képest, felperes visszakövetelési jogával szemben, a tkvre nem hivatkozhatnak, hanem felperes jogának engedni tartoznak. Az a kikötés, hogy III. r. alperes a felperest haláláig gondozza, az optkv. 901. §. utolsó pontja s a 709—710. §-ok értelmében vett meghagyásnak s mint ilyen ugyané szakaszok értelméhez, kikötés nélkül is, s törvénynél fogva bontó feltételnek tekintendő, oly joghatáíylyal, hogy a feltétel nem teljesítése esetén az ajándékozott vagyon visszakövetelhető. 8778—1907. polg. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla Z. Mihály felperesnek, K. Márton és neje D. Anna, valamint G. Istvánné Z. Judit alperesek ellen, szerződés hatálytalanítása és jár. iránt folyamatba lett perében itélt : Az elsőfokú biróság Ítéletét megváltoztatja ; s felperest feljogosítja, hogy a mennyiben részére alperesnek, ennek az Ítéletnek jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a székelyin uzsnai 980. sz. tjkvben A + 1 rend. 334/a, 335/a és Ill/a hrsz. alatt fölvett ingatlanokra felperes tulajdonjogának, az ugvane tjkv. 1. 2. sorszáma alatt bejegyzett szolgalomjogtól mentcsen leendő bekebelezésére alkalmas okiratot felperesnek át nem adnak, tulajdonjogának a jelzett szolgalomjogtól mentes tkvi bekebelezését felperes ez ítélet alapján végrehajtás utján kérhesse; s kötelezi alpereseket arr-a is, hogy felperesnek perköltséget fizessenek. Indokok : Nem vitás a felek között, hogy az 1901. évi május hó 29. napján kelt az az adás-vevési szerződés, melylyel felperes a kereseti ingatlanokra vonatkozó tulajdonjogát III. r. alperesre átruházta, annyiban színleges, hogy a nevezett szerződő felek között adásvevési szerződés nem jött létre. Nem tekinthető vitásnak a felek pe-.beli előadásai alapján az sem, hogy ez az adásvevési szerződés viszteher nélküli ajándékozási ügyeket takar; (optkv. 916. §.) csakhogy mig III. r. alperes azt vitatja, hogy az ajándékozás a múltban már teljesített szolgálatok ellenértékét képezte s fivére, a felperes részéről, azért történt, mert Ill-ad rendű alperes fivérének, 10 éven át, annak házában, gondozója és ápolója volt; addig felperes azt vitatta, hogy a kereseti belsőséget, haszonélvezeti joga fentarlásával, s minthogy Hí. r. alperest, az addig, 16 éven át tartott gondozásért más, külsőséget képező ingatlanokkal már megjutalmazta, azért ajándékozza nővérének III., r. alperesnek, hogy ez őt tovább is — haláláig — gondozza, a háztartását vezesse ; s hogy felperes szerint ez a kikötés, melyről I. és II. r. alperes is tudott, az ajándékozásnak kifejezetten bontó feltételeként volt megállapítva, amit alperesek tagadnak. A kir. ítélőtábla L. J. és L. M. szerződési ügyleti tanuknak lényegben egybehangzó vallomását az 1893: XVIII. t.-r-. 64. §-a értelmében mérlegelve, különösen az előbb nevezett tanúnak világos, határozott és szavahihetőség tekintetében kétség alá nem eső vallomása alapján az találta tényállásként megállapíthatónak : hogy felperes a belsőséget 1901. évi május hó 29. napján, a kérdéses adásvevési szerződés keltekor, azzal a kifejezett kötelező kinyilatkoztatással ajándékozta nővérének, III. r. alperesnek, hogy ez felperest haláláig gondozza; a nevezett tanuk azonban nem tudnak arról, hogy ez a kikötés egvszersmind kifejezetten bontó feltételként lett volna megállapítva. Ezek szerint felperes és III. r. alperes között a keresetileg visszakövetelt ingatlanokra nézve ajándékozási ügylet jött létre : melynél az a kikötés, hogy III. r. alperes a felperest haláláig gondozza, az optkv. 991. §. utolsó pontja s a 709—710. §-ok értelmében vett meghagyásnak s mint ilyen ugyané szakaszok értelmében, kikötés nélkül is, s törvénynél fogva bontó feltételnek tekintendő, oly joghat dylyal, hogy a feltétel nem teljesítés^ esetén az ajándékozott vagyon visszakövetelhető. Megállapítja a kir. ítélőtábla a fenlnevezett ügyleti tanuk vallomása alapján azt is, hogy az ajándékozási ügyletnél I. r. alperes is jelen volt s meghagyásról tudomással bírt; és hogy nejének, a III. r. alperes leányának, az ajándékozásnak jelzett meghagyással történtéről, már az I. r. alpereshez való házastársi és a III. r. alpereshez való leszármazú vérrokoni viszonyánál fogva is tudomással kellett birnia s tudomással bírt. Annak folytán továbbá, hogy alperesek nem tagadták azt a kereseti állítást, hogy III. r. alperes mindjárt az ajándékozást követő 1902. évben férjhez menve, felperes házát elhagyta, a gondozást abba hagyta s azt már évek óta nem teljesiti: megállapitja a kir. Ítélőtábla, hogy a jelzett bontó feltétel bekövetkezett, mielőtt 1906. évben III. r. alperes a kereseti helsőségft nejére és leányára, } z I. és II. r. alperesre adásvevési szerződés utján haszonélvezeti jogának fentartásával átruházta s tkvilcg is átirattá. I Midőn tehát a fentirt tényállásból és jelzett jogszabályokból folyólag, a bontó feltétel bekövetkezte folytán felperest, az ingatlan visszakövetelésére való jog III. r. alperessel szemben kétségtelenül megilleti; midőn továbbá I. és II. r. alperes ezeket az ingatlanokat, a felperes jogviszonyát ismerve, III. r. alperestől tkvileg megszerezték, még pedig anélkül, hogy akár a III. r. alperesnek az elidegenítésre, akár I. és II. r alperesnek a szerzésre nézve valamely, a perben igazoltnak tekinthető oka forgott volna fenn; igy pedig azt csupán a felperes jogai kijátszására irányultnak kell tekinteni; minélfogva I. és II. r. alperesek, mint rosszhiszemű szerzők, az optkv. 1500. §-ában foglalt jogelvhez képest, felperes visszakövetelési jogával szemben* a tkvre nem hivatkozhatnak; hanem felperes jogának engedni tartoznak : ezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét fentartani nem lehetvén : alpereseket a kereset értelmében el kellett marasztalni • s őket mint perveszteseket, a perköltség megfizetésére is, habár nem is egyetemlegesen, ahogy felperes kérte, mert egyetemlcgességi viszony közöttük nincsen, (optkv. 891. §.) kötelezni kellett. 1908. évi január hó 9-ik napján.