Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 7. szám - Észrevételek bűnvádi perrendtartásunk perorvoslati rendszeréről - Az elévülés kérdéséhez. Két czikk

7. szám. Jogesetek Tára 27. megtagadta volna. E részben azonban a ténymegállapítás iratellenes és igy az idézett eljárásási szabályt sértette meg a felebbezési bíróság akkor, a mikor azt állapította meg, hogy felperes eskü alatti vallomására az eskü letételét megtagadta, mert a tárgyalási iratok alapján a megtagadás ténye nem állapitható meg. Felperes ugyanis az iratok szerint, ág. ev. vallású. Ezen Egyháznak közismert hitelvei szerint tehát az eskü tételtől törvényesen felmentve nincs; ezt maga felperes sem vitatta, de különben is az 1895. évi XLIII. t.-cz. 5. §. a) szerint valakinek vallási hite vagy egyházi szabályai fel nem menthetik öt törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésétől, tehát az 1868. évi LIV. t.-cz. 242. §-ának ^kedvezményét igénybe nem veheti. Felperes mikor eskü alatt tett vallomására leendő megesketése elrendeltetett, az 1906, Sp. 237/10. sz. jegyzőkönyv tartalma szerint azt jelentette ki, hogy csak fogadalmat hajlandó tenni, mire az első bíróság tőle a fogadalmat be is vette. Épen ez utóbbi tényből következik, hogy felperes az eskü letételét egyenest meg nem tagadta, mert az eljárt bíróságnak az lett volna a kötelessége, hogy tett nyilatkozata után őt arra figyelmeztesse, hogy fogadalmat nem tehet, hanem esküt köteles tenni s az eskü letételének megtagadása csak akkor volna megállapítható, ha tekintettel arra, miszerint a fél kizárólagos személyes ténykedéséről volt szó, a tárgyalási jegyzőkönyv ugy e figyelmeztetés megtörténtét, mint azt is igazolná, hogy felperes a figyelmeztetés után sem volt hajlandó az esküt letenni. Ezek alapján a felperes felülvizsgálati kérelmének helyet kellett adni s a felebbezési bíróságot Ítélete feloldása mellett, — megfelelő uj eljárásra kellett utasítani. Mivel pedig a feloldás folytán a perköltségek viselésének kérdése is ujabb döntés tárgyát fogja képezni, a kir. Ítélőtábla az alperesek elfogadott felülvizsgálati kérelmét ezúttal érdemi elintézés alá nem vehette. Kolozsvárt. 1907. évi deczember hó 23-án. Alaki Tál tő jogból. A váltó his'óság által elrendelt végrehajtásnak megszüntetése vagy korlátozása iránti perekre nézve az irányadó eljárási szabályok az 1881. 5/X. t.-czil£ltben foglaltatna!*;. Szám: 3560—908. I. Végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti keresetek a végrehajtási törvény 30. §. értelmében a végrehajtást elrendelt bírónál adandók be s jegyzőkönyvi, illetőleg sommás után tárgyaltatnak és Ítélet által döntetnek el. A váltó eljárás 36. §., részint pedig a végrehajtási eljárás során keletkezett határozatok ellen beadott felebbviteli beadványok határidejére nézve az 1881. évi LX. t.-cz. rendelkezései alkalmazandók. Minthogy pedig a váltóbiróság által elrendelt végrehajtásnak megszüntetése vagy korlátozására nézve a váltóbiróság előtt folyamatba tett perek nem váltóeljárás, hanem a fentiek szerint a végrehajtási törvény szabályai szerint tárgyaltatnak és biráltatnak el, kétségtelen, hogy a felebbezési határidő számításánál is a végrehajtási törvényben megszabott határidő az irányadó, -miért is a 15 napon belül beadott felebbezés elkésettnek nem tekinthető. Jogesetek marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Felperes azon az alapon, hogy iparos segédi munkakönyvét alperes jogosulatlanul visszatartotta s ennelt: folytán felperes másutt munkában nem léphetett, ebből eredő munkabér veszteség által szenvedett kárának megtérítését követeli. Ez a Kártérítési kereset tehát nem a munkaviszony megszűnéséből folyó és az 1884. XVII. t.-cz. 176. §-által szabályozott Itárkövetelés iránt indulván: az emiitett törvényszakaszban előirt iparhatósági előzetes eljárás mellőzésével, rendes bírói peres útra tartozik. 1907. G. 147/3. sz. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla itélt • A felebbezési biróság Ítéletének az alapperbeli Ítélet fenntartására vonatkozó rendelkezését e részben a felülvizsgálati kérelemnek helyet adva, megváltoztatja; Indokok: Felperes azon az alapon, hogy iparos segédi munkakönyvét alperes jogosulatlanul visszatartotta s ennek folytán felperes másutt munkába nem léphetett, ebből eredő munkabér veszteség által szenvedett kárának megtérítését követeli. Ez a kártérítési kereset tehát nem a munkaviszony megszűnéséből folyó, és az 1884. XVII. t.-cz. 176. §-által szabályozott kárkövetclés iránt indulván : az emiitett törvényszakaszban előírt iparhatósági előzetes eljárás mellőzésével, rendes bírói peres útra tartozik. Az a felülvizsgálati panasz tehát, hogy az iparhatósági előzetes eljárás folyamatba tétele nélkül, rendes kártérítési pernek nem volna helye, s e miatt az alsófoku bíróságok ítélete hivatalból feloldandó, s a per és eljárás ezúttal megszüntetendő volna, már ennélfogva alaptalan, de súlytalan azért is, mert perújításról lévén szó, ily kifogás az 1868. LIV. t.-cz. 47. §-ának világosan kizáró rendelkezésével szemben, sikeresen egyáltalán fel sem hozható. Az ügy érdemében azonban a kir Ítélőtábla, alperesnek a kártérítésben elmarasztalása miatt emelt panaszát alaposn ak találta. Tényként van ugyanis megállapítva s nincs megtámadva az a tényállás, hogy felperesnek 1907. évi április hó 9. napján az iparhatóság éppen arra a czélra, hogy munkába léphessen, ideiglenes igazolványt adott ki. Az 1884. XVII. t.-cz. 105. §-ának és e törvény végrehajtása tárgyában kelt 39,266/884. sz. földmivelés ipar és keresk. ministeri rendelet 30., 31. §-ainak az a rendelkezése, hogy a munkakönyv elvesztése esetén, vagy az illetékesség megállapithatása előtt a segédnek a munkába lépés lehetővé tétele végett ideiglenes igazolvány adandó ki, nem zárja ki azt, hogy ily igazolvány más esetekben is kérhető és kiadható legyen. Sőt a törvény és a rendelet jól felfogott szelleme szerint, ha munkakönyvéhez nem juthat, a segédnek legalább korlátolt időre szóló igazolvány kéréséhez és annak részére való kiadásához nyilvános jogos igénye van; aminthogy ebben az esetben is ily igazolványt felperes a tényállás szerint, 1907. évi április 9. napján kapott. Minthogy azonban a most emiitett napon a munkaköny kérdésében ugyanaz a helyzet forgott fenn, mint annak visszatartása után bármely időben; s felperes az igazolv.my kiadását azonnal kérhette volna, a mint alperes szolgálatából kilépett s ez a munkakönyv kiadását megtagadta; minthogy nincs panasz a miatt, hogy a felebhezési biróság nem állapította meg, hogy felperes a munkakönyvet ideiglenesen pótló igazolványt az iparhatóságnál kért s ott kérését megtagadták volna; az alapperbeli ítélettel szemben, az okszerű következtetés szabálya szerint, bizonyítottnak kell venni azt, hogy amennyiben felperes munkába nem léphetett, ez nem a munkakönyv visszatartásának, mint inkább és közvetlen annak a mulasztásának volt a következménye, hogy felperes ideiglenes igazolványt 1907. évi április hó 9. napjáig nem kért s ezért nem kapott. Sőt, ha e tekintetben felperesnek a válasziratban felhozott ellenkező állítására súlyt is lehetne fektetni: alperesnek az elmarasztalás ellen emelt panasza akkor is alaposnak volna tekintendő. Mert a beszerzett iparhatósági iratok szerint közokiratilag megállapított tény az, hogy alperest a munkakönyv kiadására az iparhatóság 1017/906. számú határozatával már 1906. évi július 8. napján és pedig felebbezés kizárásával kötelezte. Ez a határozat tehát már annak rendelkezése szerint, de az 1884. XVII. t.-cz. 181. § második bekezdése értelmében is, minthogy a munkakönyv kiadása iránt tett rendelkezés közérdekű intézkedés tekinte alá alá esik, azonnal, de legkésőbb annak a 17 napnak eltelte előtt, mely időre felperes még munkát kapott, végre volt hajtható. Ha tehát felperes a végrehajtás kérését is elmulasztotta s munkakönyvének birtokba vételét ezen az uton meg nem szerezte: ennek következményeként kárvallása csak magának s nem alperesnek tulajdonithatja; mert az nem a munkakönyv visszatartása, hanem felperes mulasztása folytán előállottnak tekintendő, amiért az alperes nem felel, (optkv. 1294. §.) Minthogy pedig ekként az alsóbb fokú bíróságok alperest kártérítésre nyilván anyagjogi szabály megsértésével kötelezték, illetőleg az alapperbeli Ítélettel marasztaló rendelkezését, a kár tőle követelés kérdésében, anyagjogi szabály megsértésével hagy-