Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 7. szám - Észrevételek bűnvádi perrendtartásunk perorvoslati rendszeréről - Az elévülés kérdéséhez. Két czikk

26. Jogesetek Tára 7. szám. lett helyesen csak ugy lesz értelmezhető, hogy az eljáró első bíróság csakis a perköltségek ellen irányuló fclehbvitcl elfogadása, vagy visszautasítása fölött a jövőben csak akkor határoz, a mikor már megállapíthatja, vajjj&uf Töügy érdeme tekintetében meg!ámadtatott-c a bírói határozat felebbvitellel, vagy sem, vagyis a felebbviteli határidőnek mindenik félre vonatkozóan lejárta után. Ily eljárásnak akadálya a régi törvény alapján sem lehet, sőt annak helyessége az uj törvény rendelkezéséből már önként folyik. Ezekre való tekintettel a kir. Ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság a fentebb irt elvi kérdésben azt az álláspontot találta helyesnek, hogy a csakis perköltség tekintetében beadott felülvizsgálati kérelem a másik fél felülvizsgálati kérelmének érdemi tárgyalása esetén eifogadtassék. Kolozsvár, 1907. évi deczember hó 23-án. E határozat az alább közölt végzéssel elintézett felülvizsgálati ügyből folyólag hozatott. A fölül vizsgálati eljárásból. Alperesek védekezése nem egyszerű tagadás, hanem a felperesi tényállítással szembe állított határozott új tényállítás : kifogás, melyre ők kívánnak jogot alapítani, tehát nekik áll érdekükben, hogy ezen állitásnk valódisága eifogadtassék, ennélfogva az 1868. évi t.-cz. 152. §-ának az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §. 2 bekezdése szerint a sommás eljárásban is alkalmazandó rendelkezése alapján a bizonyítási kötelezettség alpereseket terheli. Az ág ev. lutheránus vallású fél ezen Egyháznak közismert hitelvei szerint az eskü tételtől törvényesen felmentve nincs. 1907. G. 177/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság dr. M. Frigyes orvos, szászsebesi lakos felperesnek K. Lajos és neje szül- M. Olimpia szászsebesi lakos alperesek ellen 1000 korona és 400 korona s jár. iránt a szászsebesi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében felperesnek az 1007. évi november hó 10-ik napján 1906. D. 238/14., alpereseknek pedig az 1907. évi november hó 5-ik napján 1906. D. 238/13. szám alatt beadott felülvizsgálati kérelme folytán az ügynek az 1907. évi december hó 23-ik napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon kővetkező végzést hozott: A kir. ítélőtábla a felperes felülvizsgálati kérelmének helyet ad, a felebbezési bíróság Ítéletét az 1893. évi XVIII. t.-cz. 204. §. alapján feloldja s utasítja a felebbezési bíróságot, hogy a peres felek személyes megidéztetésével kitűzendő szóbeli tárgyaláson határozzon a felett, hogy a peresfelek közül melyiktől veszi be az esküt, a már eskü alatt megtett vallomásaikra s a továbbiakban szabályszerűen eljárva, hozzon a perbeli, felebbezési s az alább megállapított felülvizsgálati eljárási költségekre is kiterjedő uj Ítéletet. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletét mindkét peresfél megtámadta felülvizsgálati kérelemmel, még pedig felperes az 1893. évi XVIII. t.-cz. 185. §. c) pontja alapján abból az okból, mert a felebbezési bíróság eljárási jogszabály sértéssel állapította meg azt, hogy felperes eskü alatt tett vallomására az eskü letételét megtagadta, továbbá azért, hogy a 9. alszám alatti levélben az L r. alperes felperesre bizta az orvosi dijak összegének megállapítását, ami kizárná, hogy az évi dij összege előre megállapítva volt s a felebbezési bíróság ezt figyelmen kívül hagyta; alperesek pedig azért, mert a felebbezési bíróság jogszabálysértéssel marasztalta őket a nagyobb részben pervesztes felperes javára részperköltség fizetésére. Első sorban az a kérdés volt eldöntendő, vajon az 1907. évi XVII. t.-cz. 5. §-ának rendelkezésérc tekintettel, alpereseknek van-e joguk a felebbezési bíróság Ítéletét csupán a perköltségek kérdésében felülvizsgálati kérelemmel megtámadni? következőleg, hogy nem utasitandó-e vissza az alperesek felülvizsgálati kérelme érdemi felülvizsgálat nélkül. Az idézett törvényszakasz ,,a másodbiróság határozata ellen a perköltség vagy az eljárási költség viselésének kérdésében a felebbvitelt csak akkor engedi meg, ha a felebbvitel egyúttal a határozatnak egyéb része ellen is irányul*. E rendelkezés szerint tehát csupán a per és eljárási költség kérdésében felebbvitelnek,~a jelen esetben felülvizsgálatnak csak akkor nincs helye, ha a másodbiróság Ítélete egyéb érdemi részében megtámadva nincs. Ha azonban az Ítéletnek egyéb része is megvan támadva, e kérdésekben is van helye felebbvitelnek. Az közömbös, hogy az i télét egyéb része ellen maga a perköltségek iránti intézkedést sérelmező fél, vagy pedig ellenfele élt felebbvitellel, mert az idézett törvényszakasz az e tekintetben való felebbvitel élő feltételéül nem szabja meg kifejezetten azt, hogy az itélét egész része ellen is a perköltségek feletti rendelkezést megtámadó fél éljen felebbvitellel. E felfogás helyessége mellett szól az a czél is, a melyet a törvényszakasz — a törvény indokolása szerint — elérni akart. E szerint a m. kir. Curiához felebbvitt ügyek nagy részében a felebbvitel csakis a perköltség vagy nem peres ügyekben csakis az eljárási költség miatt történik. Jogkérdésről ezekben az ügyekben alig van szó és rendszerint a vitás per vagy eljárási költség sem olyan nagy, hogy csakis a miatt a másodbirósági Ítélet ellen felebbvitel szükséges legyen. Utal a csődtörvény 103. §-ra is, mely szerint sok esetben tetemes összeget kitevő tömeggondnoki dijak tárgyában a másodbiróság véglegesen határoz. Nincs ok tehát, hogy csakis a per vagy eljárási költség kérdésében harmadbirósághoz feiebbezés engedtessék. Ebből következik azonban, hogyha valamely fél által az ügy érdemében beadott feiebbezés folytán harmadfokú b-róságnak a perrel érdemben amúgy is foglalkoznia kell, nincs ok arra nézve, hogy a feiebbezés bármelyik fél által a perköltség kérdésében is ne érvényesíttessék, mivel ez esetben elesik az a ezélszerüségi indok, mely a másodbirósági ítélet ellen csakis a perköltségre vonatkozóan a további feiebbezés kizárására alapul szolgált. Annál inkább áll ez a felülvizsgálati eljárásban, ahol a félnek az 1893. évi XVIII. t.-cz. 194. §. értelmében a válasziratban előterjesztett csatlakozási kérelemmel is van joga vélt sérelmei orvoslását kérni. Továbbá a sommás eljárásban figyelembe veendő körülményt képez az is, hogy a felülvizsgálati kérelem visszautasítására a felülvizsgálati bíróság hivatott és pedig oly időben, a mikor már tudvalevő, hogy az Ítélet a főügy érdemében felülvizsgálattal meg van-e támadva, vagy nincs? miután csatlakozási kérelemnek csak az ügy érdemébeni felülvizsgálat esetébeii van helye. * Mivel pedig a jelen perben a felperes felülvizsgálati kérelmének elől ismertetett tartalma szerint, a felebbezési bíróság Ítéletének érdemi részét támadta meg felülvizsgálati kérelemmel s ezen felülvizsgálata érdemi tárgyalás alá vétetett, a kir. ítélőtábla az alperesek által csak a perköltségek kérdésében használt felülvizsgálati kérelmet is elfogadta. Érdemben a kir. Ítélőtábla a felperes panaszát alaposnak találta. Az ugyanis kétségtelen, hogy a jelen perbeli ügyállás szerint a szóban forgó vitatott s alább kiemelt kérdésre nézve a bizonyítási kötelezettség az alpereseket terhelte s így e tekintetben a felebbezési bíróság által elfoglalt jogi álláspont helyes. Felperes kereseti előadása szerint az alpereseknél háziorvosi minőségben teljesített működéséért munkadijai megállapítását kérte, azon az alapon, hogy azok összegére nézve közte és alperesek között megállapodás nem jött létre. Viszont alperesek azzal védekeztek, hogy a felperes tiszteletdija meg volt állapítva, még pedig 60 koronában. Alperesek védekezése tehát nem egyszerű tagadás, hanem a felperesi tényállítással szembeállított határozott uj tényállítás: kifogás, melyre ők kívánnak jogot alapítani, tehát nekik áll érdekében, hogy ezen állításuk valódisága eifogadtassék, ennélfogva az 1868: évi LIV t.-cz. 152. §-ának az 1898. évi XVIII. t.-cz. 64. §. 2. bekezdése szerint a sommás eljárásban is alkalmazandó rendelkezése alapján a bizonyítási kötelezettség alpereseket terheli. Nem sértett a felebbezési bíróság eljárási szabályt az által, hogy a vitás döntő ténykörülményt a felek eskü alatti kihallgatása alapján kívánta megállapítani, mert az alpereseknek a felperes által hivatkozott levele csak el nem fogadott egyezségi ajánlatot tartalmazván, az nem alapit jogot arra nézve, hogy felperes a levél alapján az évi díjösszeget megállapíthassa. Ennek a levélnek tartalma azonban mérlegelés tárgyát képezhati arra nézve, hogy az évi dij megállapítására volt-e előzetes megállapodás vagy sem? Ezek szerint a felebbezési bíróság a körülmények mérlegelése mellett kimondhatta, hogy a vitás ténykörülményre vonatkozó egyéb bizonyíték hiányában az 1893. évi XVIII. t.-cz. 96. §. első bekezdésének rendelkezése szerint eskü alatti kihallgatásnak van helye. A. S. T. 99. §-a a jelen esetre vonatkozással csak akkor nyerhetne alkalmazást és igy csak akkor lehetne szó mérlegelési körbe tartozó kérdésről, ha a felperes az eskü letételét valóban