Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 7. szám - Észrevételek bűnvádi perrendtartásunk perorvoslati rendszeréről - Az elévülés kérdéséhez. Két czikk

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI RIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdély részi Jogi Közlöny 7. számához. Kolozsvár, 1908. február 2. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegyző. A kolozsvári kir. Ítélőtáblának határozattárba felvett XII. számú polgári határozata. 1907. G. 177/2. Mám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság dr. M. F. felperesnek K. L. és neje alperesek elleni 1000 korona és 400 korona orvosi dij és jár. iránti egyesitett sommás felülvizsgálati ügyében abban a kérdésben, hogy: Ha a polgári felebbezési biróság Ítéletének a főügy érdemi része ellen az egyik Fél felülvizsgálati kérelemmel élt és az érdemi tárgyalásra utasíttatott, az 1907. évi XVII. t.-cz. 5. §. alapján elfogadandó-e a másik fél által csakis a.-uci-k^lLgé^ekrc vonatkozóan beadóit felülvizsgálati kérelem V áVlüvTrf^. l?7/2. szám alatt kimondotta és a határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: Abban az esetben, ha a polgári felebbezési biróság Ítéletének a főügy érdemi része ellen az egyik fél felülvizsgálati kérelemmel élt és az érdemi tárgyalásra utasíttatott, az 1907. évi XVII. t.-cz. 5. §. alapján a másik fél által csakis a perköltségekre vonatkozóan beadott felülvizsgálati kérelem elfogadandó. Indokok: A felebbezési biróság Ítéletét mindkét peresfél megtámadta felülvizsgálati kérelemmel; még pedig felperes az 1893. évi XVIII. t.-cz. 185. §. c) pontja alapján az ügy érdemében, alperesek pedig csakis a perköltségek kérdésében. Tekintettel arra, hogy az 1907. évi XVII. t.-cz. 5. §-ának rendelkezése szerint a perköltségek kérdésében felebbvitelnek csak akkor van helye, „ha a felebbvitel egyúttal a batározatnak egyéb része ellen is irányul"^ .. . ^~áz"áz elvi kérdés döntendő el, hogy abban az esetben, ha a polgári felebbezési biróság Ítéletének érdemi része ellen az egyik fél felülvizsgálati kérelemmel élt**es'az'^erctémi tárgyalásra utasíttatott, az 1907. évi XVII. t.-cz. 5. §. alapján elfogadandó-e a másik fél által csakis a perköltségekre vonatkozóan beadott felülvizsgálati kérelem, hogy tehát alpereseknek csakis I a perköltségekre vonatkozóan beadott felülvizsgálati kérelme I elfogadandó-e vagy visszautasítandó ? Az idézett törvényszakasz „a másodbiróság határozata ellen a perköltség, vagy az eljárási költség viselésének, vagy mennyiségének kérdésében" a felebbvitelt csak akkor engedi meg, „ha a felebbvitel egyúttal a határozatnak egyéb része ellen is irányul". E rendelkezés szerint tehát a per és eljárási költség kérdésében felebbvitelnek, a jelen esetben felülvizsgálatnak csak akkor nincs helye, ha a másodbiróság ítélete egyéb érdemi részében megtámadva nincs. Ha azonban az Ítéletnek a főügy érdemére vonatkozó része is meg van támadva, a perköltség kérdésében is van helye felebbvitelnek. Az közömbös, hogy az Ítélet egyéb része ellen maga a perköltségek iránti intézkedést sérelmező fél, vagy pedig ellenfele élt felebbvitellel, mert az idézett törvény zakasz a perköltségre vonatkozó felebbvitel előfeltételéül nem szabja meg kifejezetten azt, hogy az ítélet egyéb része ellen is a perköltségek feletti rendelkezést megtámadó fél éljen felebbvitellel. E felfogás helyessége mellett szól az a czél is, a melyet a törvényszakasz a törvény indokolása szerint elérni akart. E szerint „a m. kir. Curiához felebbvitt ügyek nagyrészében a felebbvitel csakis a perköltség, vagy nem peres ügyekben az eljárási költség miatt történik. Jogkérdésről ezekben az ügyekben alig van szó és rendszerint a vitás per vagy eljárási költség sem olyan nagy, hogy csakis e miatt a másodbiróság ítélete ellen felebbvitel szükséges legyen". Utal az indokolás a Csődtörvény 103. §-ra is, mely szerint a sok esetben tetemes öszszeget kitevő tömeggondnoki dijak tárgyában a másodbiróság véglegesen határoz. „Nincs ok tehát, hogy csakis a per, vagv eljárási költség kérdésében a harmadbirósághoz felebbvitel engedtessék". OjbböT következik azonban, hogy ha valamely fél által az iigy\értelmében beadott felebbvitel folytán a harmadfokú bíróságnak a perrel érdemben amugy is foglalkoznia kell, nincs ok arra nézve, hogy a felebbvitel'bármelyik'fél állal a porköltség kérdésében is ne érvényesíttethessék, mivel ez esetben elesik az a czélszerüségi indok, mely a inásodbirósági ítélet ellen csakis perköltségre vonatkozóan a további felebbvitel kizárására alapul szolgált. Ha^fT"nyelvtani magyarázattal a kérdéses jogszabálynak az az értelem volna tulajdonítható, hogy a perköltségek miatt csak akkor van felebbvitelnek helye, ha ugyanazon felebbviteli beadványban van a főügy érdeme is megtámadva, ez nem elegendő arra, hogy a jogszabály értelmezése helyesen csupán erre alapítva történjék, mert akkor is, a mikor a törvény szavai (grammatikai magyarázat) ellentétben látszanak lenni a törvényhozónak kétségtelen akaratával: a logikai magyarázathoz kell fordulni, a mi a nyelvtani magyarázat helyességének is próbája. A kir. ítélőtábla, különös figyelemmel a törvény meghozatalának fennt ismertetett indokára (occasio legis) s arra a czélra, a melyet a törvényhozó a szóban forgó törvény által elérni akart, ugy találja, hogy az esetben, ha visszautasittatik az a felebbvitel, a mely csak a perköltség miatt van beadva, habár az ellenfél a főügy érdemét megtámadta s ennek folytán az ügy felülvizsgálatának ugy is meg kell történni, akkor a törvényhozó akarata nem érvényesül a maga egészében és az Ítélkezésnek csak a főügy érdemére való vonatkozása a bírói határozat csonkaságára vezetne, pedig az 1868. évi LIV. t.-cz. 246. és következő szakaszai, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 108. §-a értelmében az ítéletben rendszerint a perköltségek felől is kell határozni, ha tehát ujabbi törvényhozási intézkedés folytán erre nézve bizonyos esetekben nem kell határozni, ez a kivételes intézkedés csak szorosan magyarázható. Ez a kivételes intézkedés tehát csak akkor alkalmazható, a mikor valóban annak a czélnak használ, a mely czélból a tőrvény tényleg meghozva lett. Annál inkább áll ez a fenti elv a felülvizsgálati éljárásban, a hol a félnek az 1893. évi XVIII. t.-cz. 194. §. értelmébcni félülvizsgálat esetében a válasziratban előterjesztett csatlakozási kérelemmel is van joga vélt'Sörelmei orvoslását kérnTT^swn'mTTs'* eljárásban figyelembe veendő további körülményt képez az is, hogy a felülvizsgálati kérelem visszauasitására a felülvizsgálati biróság hivatott és pedig oly időben, a mikor már tudvaleyő, hogy az Ítélet a főügy érdemében felülvizsgálattal meg van-e támadva vagy nincs? miután csatlakozási kérelemnek csak az ügy érdemébeni felülvizsgálat esetében van helye. Igaz ugyan, hogy a szóban forgó törvényszakasz indokolásából az is kitűnik, hogy az a rendelkezés ugy a rendes, mint a sommás eljárásra is vonalkázik s igy a kérdés egységesen döntendő el, az 1881. évi LIX. t.-cz. 27. §-a értelmében pedig a törvény által kizárt felebbvitelt már az első bíróságnak vissza kell utasítani, következőleg olyan eset is előfordulhatna, hogy csak a perköltség miatti felebbvitel olyan időben adatik be, a mikor a főügy érdemét illetően felebbvitel még beadja nincs, tehát az előbbi törvény szerint a felebbvitelt vissza kellene utasítani. Ez a körülmény egymagában azonban nem szolgáltathat alapot az ellenkező felfogás helyességére, mert nem lehet kétséges, hogy a kir. ítélőtábla által elfogadott fenti értelmezés mellett az 1881: évi LIX. t.-cz. 27. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a felebbvitel az első biróság által utasítandó vissza, a gyakorlatban a később keletkezett törvény rendelkezése mel-