Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 6. szám - A halászatról

24. Jogesetek Tára 6. szám. lehetne szólani, ha meg volna állapítva, hogy a szerződés csakugyan létrejött, ami pedig megállapítást nem nyert. 1907. évi deczember hó 23-ik napján. Telekkönyvi eljárásból. A tkvi előjegyzés és végrehajtás utján kieszközölt bejegyzés, mely nem az elmarasztalt adósnak, hanem vele hasonnevű harmadiknak a vagyonára történik, e harmadikra nézve minden jog alap nélkül való és igy eredetileg érvénytelen. 1907. G. 141 2. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla Ítélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ád. Indokok : Az 1888. évi 947. számú I. M. K. 8. §-a, mely a törlési keresetet a tkvi rendtartás 150. §-ában meghatározott perindítási idő szempontjából szabályozva csupán a bekebelezés ellen irányuló törlési keresetről szól, nem változtatott a tkvi rendtartás 148. §-ának azon a rendelkezésén, mely szerint eredeti érvénytelenség alapján az érvénytelen bejegyzés ellen, tehát nemcsak bekebelezés, hanem előjegyzés ellen is törlési keresetet enged. A 947. számú felhívott rendelet 8. §-ában a törlési per indítási határidő szabályozása ugyanis harmadik, további szerző jogának a védelmét czélzó intézkedés, ily intézkedésnek azonban előjegyzéssel szemben, hol a harmadik szerző mindig csak feltételes további bejegyzést nyerhet, se czélja, se értelme nem volna. Ha tehát a 947. számú rendelet 8. §-a csupán csak bekeblezésről szól is, aminthogy czéljához képest előjegyzésről nem is szólhat: ebből nem következik, hogy a tkvi rdls 148. S-án bármiféle változtatást tett volna, ennek az utóbbi szakasznak a rendelkezése pedig nem hagy kétséget a tekintetben, hogy törlési kereset csupán előjegyzett jogra is irányulhat. Az ezzel ellenkező alapon emelt felülvizsgálati panasz tehát alaptalan. Alaptalanul panaszolja alperes felülvizsgálati kérésében azt is, hogy a felebbezési bíróság anyagjogi szabály megsértésével bocsátkozott abba a kérdésbe és ily jogszabálysértéssel mondta volna ki azt, hogy felperes a törölni kért előjegyzés és végrehajtási jog feljegyzés, illetőleg végrehajtási zálogjog bekeblezés végső alapjául szolgáló váltóra tekintettel alperesnek nem váltó adósa, mert ennek alperes szerint ellentmondana a jogerős sommás végzés, melynek alapján a végrehajtás elrendelése s a végrehajtási bejegyzés történt. Ez a panasz azért alaptalan: mert annak a kérdésnek az eldöntése, hogy két hasonnevű egyén közül bizonyos váltót melyik irt alá ? nincs törvényes szabály által csak a váltó alapján indítható per keretére szorítva; midőn tehát alperes, az iratok szerint, nemcsak e per során nem állította, hogy a tkvi bejegyzések alapját képezett váltót felperes irta volna alá ; hanem a "felebbezési bíróságnak azt a megállapítását, hogy a szóban forgó váltót nem alperes, hanem a vele hasonnevű R. M. irta alá, eljárási szabály megsértése szempontjából meg sem támadta: nyilván minden alap nélkül való az az állítása, hogy ő a váltó alapján mégis az azt alá nem író alperest perelte, a sommás végzés az alá nem író alperes ellen lett kibocsátva s a végrehajtás is az alá nem író alperes ellen lett kérve és elrendelve. És következéskép minden alap nélkül való alperesnek az az állítása is, mintha a felebbezési bíróság a felperes éllenében jogerős bírói határozat érvénye vagy érvénytelensége kérdésének elbírálásába bocsátkozott volna s ez által anyagjogi szabályt sértett volna. Nem nyújt ily panaszra jogos alapot az sem, hogy a felebbezési bíróság megállapította, hogy a sommás végzés tényleg a felperes és nem a hasonnevű váltó-adós részére lett kézbesítve. Mert az nem is szenvedhet kétséget, hogy a váltó-adóssal hasonnevű harmadik személy pusztán az által, hogy a sommás végzést tévedésből neki kézbesitik, nem válhatik sem kötelezetté, sem perbeli féllé. E ponton tehát alperes felülvizsgálati kérelme nem lehet sikeres. Alaptalan alperesnek az a panasza is, hogy a tkvi rendtartás 148. §-a végrehajtás utján történt bejegyzésre nem is volna alkalmazható; mert az ily bejegyzés itélt dolgon alapul, az eredetileg érvénytelennek nem mondható ki, hanem csak perújítás utján az alapul szolgáló határozat hatályon kivül helyezése után képezheti törlés tárgyát. Ily panasz csak akkor volna alapos, ha a végrehajtás folytán kieszközölt bejegyzés s az ennek alapjául szolgált határozat szerint elmarasztalt adós vagyonára történt volna. De midőn a végrehajtási bejegyzést nem az elmarasztaltnak és igy nem is végrehajtást szenvedőnek tekinthető adósnak, hanem egy hasonnevű harmadik személynek ingatlanára eszközölték ki: akkor azzal a panaszszal, hogy ez a harmadik személy, ki a váltó perben jogosan perben sem állhatott s tényleg nem isállott, s ki e miatt a nem .ellene folyó pert meg sem újíthatja, csak perújítás titán kérhetné a törlést, jogszerűen előállani nem lehet. Ezekből következik az is, hogy alperesnek a végrehajtási törvény 1. § ának jogszabály sértéssel történtnek állított elmeliözése miatt emelt panasza is alaptalan. Nem alapos alperesnek az a felülvizsgálati panasza sem. bogy a kereset csak az előjegyzés ellen indulván, azt a végrehajtási bejegyzés ellen a felebbezési eljárás során kiterjeszteni nem lehetett volna s hogy megtörtént, ez az 1893: XV1N. t.-e. 31. §-át sértené. A keresetlel megtámadott előjegyzés ugyanis ebben az esetben a végrehajtási bejegyzéssel biztosított követeléssel egy és ugyanazonos levén: a keresetnek a végrehajtási bejegyzésre a felebbezési eljárás során történt kiterjesztése, akár a per főtárgya, akár a végrehajtás utján bekebelezett járulékok tekintetében, amint ezt a felebbezési bíróság helyesen emelte ki, nem egyéb, mint a keresetnek felemelése, illetőleg a járulékokra is kiterjesztése; ez pedig oly esetben, mint a jelenlegi, ahol a felemelés folytán a hatáskör változást nem szenvedhet, az 1893: XVIII. t.-c 148.. 149. és 31. §-ai értelmében megengedett dolog. Minthogy pedig az a tkvi előjegyzés és végrehajtás utján kieszközölt bejegyzés, mely nem az elmarasztalt adósnak, hanem vele hasonnevű harmadiknak a vagyonára történik, c harmadikra nézve minden jog alap nélkül való és igy eredetileg érvénytelen i a felebbezési bíróság a törlési keresetnek a tkvi rdfs. 148. §-aalapján az anyagjogi szabály helyes alkalmazásával adott helyet. Ami pedig a költségviselés kérdésére vonatkozó, azt a felülvizsgálati panaszt illeti; hogy a felebbezési bíróság az 1893: XVIII. t.-c. 111. §-ának elmellőzésével, az ebben megirt anyagjogi szabályt sértette volna meg, a törvényes alapot ez a panasz is nélkülözi. Az emiitett 111. §. helyes értelmében ugyanis a pernyertes felperes a perköltségben csak akkor marasztalandó el; ha a perre okot ő szolgáltatott. Már pedig az kétségtelen, kogy felperes amiatt a panaszolt körülmény miatt, hogy a neki kézbesített sommás végzés ellen soha fel nem szólalt, alperes a zálogjogról való lemondásra e per előtt fel nem hívta, még nem tekinthető olyannak, mint a ki e perre okot szolgáltatott; még pedig nemcsak azért, mert alperes a zálogjoghoz e perben is állandóan ragaszkodott; sőt felülvizsgálati kérésében is ragaszkodik, hanem azért sem; mert a perre az a körülmény szolgáltatott okot, hogy alperes a felperessel hasonnevű adósát s ennek ingatlanait ki nem kutatta, ahelyett nemcsak hogy harmadiknak — felperesnek — az ingatlanát terhelte meg, hanem ehez a jogtalan terheléshez a költség felmerülésére és szaporodására okot adott módon ragaszkodott. 1907. évi deczember hó 23-ik napján.