Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 7. szám - Észrevételek bűnvádi perrendtartásunk perorvoslati rendszeréről - Az elévülés kérdéséhez. Két czikk

I. évfolyam. 7. szám. Kolozsvár, 190$. február 9. ERQELYRESZI3061 KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRÁVAL. A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉBI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tóth György, Kusztrich János, Ítélőtáblai tanácsjegyzők. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza 42. sz. Megjelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI TOI.I: Egész évre 16 Kor. Félévre 8 Kor. Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : Észrevételek bűnvádi perrendtartásunk perorvoslati rendszeréről. Irta: Dr. Bodor László, kir. táblabíró. — „Az elévülés kérdéséhez". Két czikk. I. Irta; Dr. Pordea Gyula, kolozsvári ügyvéd. II. Irta: Dr. Adorján Samu. gyulafehérvári ügyvéd. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák elintézett ügyei. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. itélőtáldáktól. HIRDETÉSEK. Észrevételek bűnvádi perrendtartásunk perorvoslati rendszeréről. Irta: Bodor László kir. táblabíró. A bűnvádi perrendtartásban nincs rendelkezés arra, hogy minő eljárás követendő abban az esetben, midőn a vádlott, a ki a felebbviteli bíróság tárgyalásán nem volt jelen, a másodbirói ítélet kihirdetése, vagy kézbesítése előtt megszökött, vagy amiatt, mert tartózkodási helye ismeretlen, az ítéletet nem lehetett sem kihirdetni, sem kézbesíteni. A törvényes rendelkezés hiánya volt az oka, hogy az alsó bíróságok különbözöképen jártak el s a felső bíróságok rendelkezésében sem volt határozott irány, sőt még a Curia végzéseiben is felmerülő ellenietek a helyes irány megtalálásában megnehezítették az alsó bíróságok feladatát. Leggyakoribb eset volt. hogy az alsó bíróságok a B. P. 472. §, analógiáját követve, a másodfokú bírói ítélet kihirdetése, vagy kézbesítése előtt megszökött, illetőleg ismeretlen tartózkodásu vádlott részére hivatalból kirendelt védőt hívtak meg és az előtt hirdették ki az ítéletet és a hivatalból kirendelt védőnek a perorvoslatra vonatkozó kijelentésének ugyanazt a joghatályt tulajdonították, mintha maga a vádlott nyilatkozott volna, azon téves alapból indulva ki, hogy a „terhelt" és „vádlott" azonos fogalom és a hivatalból kirendelt védő mindazokat a jogokat érvényesen gyakorolhatja, melyek megilletik magát a vádlottat vagy az általa kijelölt magánvédőt. Sok esetben még tovább mentek a bíróságok a hivatalból kinevezett védőre ruházott jogok gyakorlata tekintetében, mert, mielőtt foganatosították vokia a B. P. XXIII. fejezetében irt eljárást, a mint a jelentés beadott arról, hogy a vádlott;;! nem találták a bejelentett tartózkodási helyén, már intézkedtek a hivatalbeli védő kirendelése iránt, s a perorvoslatot illetőleg arra bizták a bűnvádi pör további sorsát, nem tőrödre a B. T. 820. §. világos rendelkezésével, mely szerint a vádlottnak vagy „védőjének" kihirdetendő a másodbirói Ítélet és nem vették figyelembe a B. P. 494. §. rendelkezését, mely szerint a büntető itélct jogerőre emelkedéséhez feltétlenül megkívántatott, hogy a perorvoslatra jogosult fél, vaqy felek az iránt nyilaihozzanak. Az ismeretlen tartózkodásit vádlott, még szökés esetében sem fosztható meg attól a jogától, hogy az ö jelenléte, vagy képviselete nélkül keletkezett másodbirói ítélet ellen pcrorvoslattal éljen. Nincs kizárva, hogy a hivatalból kinevezett védő vagy meggyőződésből, vagy abban a tudatban, hogy a szökésben levő vádlott már amúgy is menekült a büntető igazságszolgáltatás elől — nem él perorvoslattal, olyan esetben, midőn ezt a vádlott javára lehetett volna érvényesiteni. Injuria volna ilyen esetben a hivatalból kinevezett védő akaratát a vádlott akaratával azonosítani. De ellentmond ennek a felfogásnak bűnvádi perrendtartásunk humánus szelleme, mely a contradictorius eljárás minden izében megnyilatkovik. A kérdés helyes megoldására egyetlen ut áll rendelkezésre. Az, hogy a szökevény, vagy ismeretlen tartózkodásu vádlott ellen a B. T. XXÍII. fejezetben irt eljárás foganatosítása után, a másodbirói Ítélet kihirdetése nélkül, szünetel a bűnvádi per mindaddig, inig a vádlott kézre kerül, vagy beáll az elévülés. Ha vádlott kézre kerül, élni fog a perorvoslati jogával és bűnvádi pör a rendes és törvényes mederben marad. Ha pedig vádlott holléte ki nem puhatolható, vagy nem állitható bíróság elé, amúgy is mindegy, hogy az elévülés a felsőbb bíróságok végérvényes döntése előtt, avagy azután történt-é meg. Sőt még büntető politika szempontjából sem védelmezhetek az előbb már jelzett szabálytalan eljárások, mert a büntető ítélet súlya és visszarettentő hatása nem magában a bírói rendelkezésben, hanem a végrehajtásban van. A kir. Curia, ellentétben több előbbi kijelentésével 8813/907. sz. a. s legutóbb pedig teljes ülési határozatával a bűnvádi pör szünetelése mellett foglalt állást s így kétségen kívül meg fognak szűnni a controversiák. A kolozsvári kir. törvényszék a mull évben tartott teljes ülésében szintén a mellett nyilatkozott, hogy a nyomozó levél, illetőleg a körözvény kibocsájtása után a bűnvádi pör szünetel; jen vádlott kézrekerülte, vagy az elévülés beálltáig. X „Az elévülés kérdéséhez" y, Két czikk. I. Irta : Dr. Pordea Qyula kolozsvári ügyvéd. Az ..Erdélyrészi Jogi Közlöny" G. számában a fenti czim alatt egy érdekes jogi kérdés vettetett föl, amelynek helyes eldöntéséhez, ha nem is szükséges, de talán előnyös az ellenkező álláspont argumentumait is számbavenni. Ez indokolja, hogy az alábbi sorok napvilágot látnak. A tétel a követkevö: Kölcsönügyletnél, ha hitelező kamat fejéhen ingatlant haszonélvez, -—• azon idő alatt, mig a hitelező az ingatlan haszonélvezetében van, — megkezdödik-é a követelés elévülése, avagy sem ? Más szavakkal, ha a hitelező az esedékességtől 30 (illetve 40) éven keresztül nem követeli a kölcsön összeget, eredményezi-é ezen mulasztás ilyen kölcsönöknél — kizárólag az ingatlannak kamat fejében való haszonélvezetére való tekintettel — a hitelezői követelési igénynek elévülés általi elenyészlét? A kérdést felvető czikkely e kérdésekre iqenlőleg felelt. Nézetünk szerint azonban e kérdésekre a következő felelet a helyes : Az ingatlannak a hitelező általi haszonélvezése ideje alatt