Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 6. szám - A halászatról

G. szám. Jogesetek Tára 23. tagadható meg, mert ebben az egyszerű igazolás iránti kérelem is bennfoglaltatik. A költségre, mint uj nyilvánkönyvi jogszerzésre nézve a U. birói végzés indokainál fogva hagyatott helyben. Polgári törvénykezési eljárásból. Számadási perekben azon birói határozatokban, amelylyel a felhívottnak a számadás előterjesztése iránti kötelezett­ségre elbírálta ti k ; a perköltségeket és ügyvédi dijakat ille­tően is határozni kell. Indok ok: Általános perjogi szabály, hogy az iigy érdemében hozandó, illetve ama határozatokban, melyek az eljárási az illetékes bíró­ság előtt befejezik — a rendss eljárásban kérelem és felszámi­mitásra, sommás eljárásban hivatalból — intézkedni kell a per­költségek és esetleges ügyvédi dijak megállapítása és ki által viselése kérdésében is. Hogy ezenkívül a most emlilett kérdés­ben minő határozatokban kelljen intézkedni, a prts. elő nem irja ; általános szabályként a sommás eljárás 108. §-a csak azt állítja fel, hogy más határozatban ily intézkedésnek csak akkor van helye, ha a megtérítés kötelezettsége az ügy végelintézésé­töl független, vagy az Ítélethozatal után merült fel. De czélsze­riiségi szempontokból, annak elkerülése végett, hogy a perkölt­ségek kérdését ujabb eljárás tárgyává ne kelljen tenni, ami csak niabbi költségeket okozna, helyesnek kell tartani, ha a perkölt­ség viselése kérdése minden oly birói határozatban eldöntetik, amelylyel a bíróság elé vitt peres ügy olyan közbeeső nyugovó pontra jut, amely az esetek nagy részében a peres ügy vég­Ix'fejczését is jelenti. Számadási perekben a felhívottnak számadás előterjesztése iránti kötelességét megállapító, szóban forgó határozat (1881: L1X. t.-c. 82. §. 2. bekezd.) épen a most felhozott elvek szerinti elbírálás alá tartozik; mert az az 1881: LIX. t.-c. 32. §. 3. pontja szerint külön felebbezhető olyan érdemi végzés, amelylyel a számadási kötelezettség meg nem állapítása esetén a perügy végleges befejezést nyer, a számadási kötelezettség megállapí­tása esetén pedig a kérdéses per oly nyugvópontra jut, amely­ből az 1881: LIX. t.-c. 83. §-a esetén csak a felhívó ujabbi kérelmére eleveníthető fel; s az utóbbi esetben is az ezen vég­zés hozataláig felmerült költségekre az ügy érdemi eldöntése befolyást nem gyakorolhat, mert nincs kizárva, hogy a felhívás jogosultsága, illetve számadási kötelezettség megállapítása kér­désében vesztes, számadásra kötelezett, a számadás előterjesz­tése folytán lejáratott másik ágában az ilyenfajta pereknek nyer­tes lesz; minélfogva a felhozott jogi és czélszerüségi szempon­tokból a fenti értelemben kellett megállapodni. Kolozsvári kir. tábla értekezleti megállapodása 1907. de­czember 1-én. Jogesetek marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kns.ztricli János, táblai tanácsjegyző. Kötelmi jogból. Czélszerüségi tekintetek mellőzése, törvényből vagy szer­ződésből megállapodásból folyó kötelezettség: megszegé­sének nem minősíthető. 1!K)7. G. 90/4. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ád. Indokok : Felperesek felülvizsgálati kérelmükben nem mondják ugyan meg, hogy a felebbezési bíróság Ítéletét az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §-ában jelzettek közül melyik alapon támadják meg; de mivel az optkv. 1294. és 1299. §-aira hivatkozást tesznek: panaszuk nyilván e törvényszakaszokban kifejezett anyagjogi szabály meg­sértése miatt van emelve, azért: hogy alperes kártérítési felelősségét meg nem állapították sem azon az alapon, hogy alperes a szóban levő szerződés hiányos kiállításáért hivatali állásánál, illetőleg szakértői minőség­ben eljárásánál fogva felel, sem pedig azon az alapon, hogy a keresetben leirt kárt vétkes vagy gondatlanul mulasztó eljárásává! okozta. Ez az álláspont azonban a törvényes alapot nélkülözi. A felebbezési bíróság által megállapított és meg nem tá­madott, tehát az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §. értelmében irányadó tényállás az: hogy K. T. a szóban levő szerződési okirattal, az abban leirt ingatlanokra vonatkozólag felperesnek javára, élői" közötti tulajdon átruházási ügyletet akart létesíteni. Minthogy pedig a szerződési okirat ennek a czélnak meg­felelöleg van előkészítve, az pedig nincs megállapítva, hogy az okiratnak felperesek részéről alá nem íratása, alperes szakismerei hiányára volna visszavezethető: felpereseknek az optkv. 1299. §-ára hivatkozásuk minden jogszerű, sőt érthető ok nélkül történik. Ami pedig az optkv. 1294. §-ára hivatkozásukat illeti: ;i felebbezési bíróság ítélete szerint megállapított, és meg nem támadott, tehát irányadó tényállás szerint e törvényszakaszra vonatkozólag döntő épen az: hogy alperes az ingatlanokat fel­peresekre átruházni szándékozó K. T. által aláirt szerződési okiratot csak azzal a kötelezettséggel vette át és vitte magával, hogy mihelyt I. rendű felperes Romániából haza jön, az okiratot ennek rendelkezésére fogja bocsátani; ezt pedig alperes meg is tette Már pedig ebből a tényállásból a felebbezési bíróság he­lyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy alperes elvállalt kötelezettségét meg nem szegte, az okirat szerint szándékolt jogügylet létrejötte elé akadályt sem szándékosan, sem terhére eső gondatlanságból nem gördített. így pedig alperes kártérítési felelőssége az optkv. 1294. §-ára tekintettel sem állapitható meg. Annál inkább helyes a felebbezési bíróság jelzett jogi követ­keztetése : mert igaz ugyan, hogy nincs tényállás megállapítva abban az irányban, hogy alperesnek tiltva lett volna az okirat­nak aláírás végett Romániába felpereshez való elküldése s az elküldés az adott helyzetből kifolyólag indokoltnak is lett volna tekinthető; ámde midőn ezt alperes nem tette, magát csak a tényállás szerint elvállalt ahoz a kötelességéhez tartotta, hogy az okiratot felperessel akkor íratja alá, mikor ez Romániából haza jön; kötelességet tehát meg nem sértett, legfeljebb czélszerü­ségi tekintetet mellőzött, — a minek mellőzése azonban tör­vényből vagy szerződésből —megállapodásból folyó kötelezettség megszegésének nem minősíthető. De alperes a küldéssel járó veszélyt sem tartozott magára vállalni. Az pedig, hogy alperes az okiratot özv. K. Tódorné kéré­sére ennek ki nem adta, azért nem alkalmas alperes kártérítési kötelezettsége megállapítására: mert egyrészt megvan tényállás­ként állapítva s nincs megtámadva, hogy felperesek maguk sem állították, hogy a nevezett özvegynek az okirat kiadásának köve­telésére megbízást adtak s az magát alperes előtt ily minőség­ben igazolta volna; másrészt pedig az sincs megállapítva s az iratok szerint állítva sem volt, hogy ily megbízást nejének maga K. Tódor adott volna. Végül alperes felelőssége még azért sem volt megállapít­ható ehelyütt sem: mert a felebbezési bíróság ítéletében nincse­nek olyan adatok, melyekből kivehető volna, hogy az okirat Romániába még oly időben lett volna elküldhető, hogy a felperes aláírásával való hozzájárulás mellett az ügylet, az átruházó K. Tódor elhalálozásának időpontjára és az optkv. 918. §-ára tekin­tettel, érvényesen létre jöhetett volna; az adatoknak ez irány­ban való hiánya pedig panaszolva nincsen is. Midőn ezek szerint felperesek felülvizsgálati panasza alap­talan s alperes kártérítési felelősséggel a perbeli tényállás sze­rint nem terhelhető : nyilván szükségtelen és nem is helyes a felebbezési bíróságnak az az indokolása, hogy alperessel szem­ben mulasztás annál kevésbbé állapitható meg, mert az ügylet alapján és annak megállása esetén felperesek szerződési jogok érvényesítésében nincsenek gátolva. Mert ha ez igy lehetne, ugy kárról és kárkövetelésröl még szó sem eshetnék, s felpereseket időelöttiség okából kellett volna a felebbezési bíróságnak elutasítania; másrészt pedig arról, hogy felperesek szerződési jogaikat érvényesithetik-e ? csak akkor

Next

/
Thumbnails
Contents