Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 54. szám - A fiatalkorúak és a büntető novella - Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet alakuló közgyűlése

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KJR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ==_====___ ELVi JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 54. számához. Kolozsvár, 1908. deczember 27. Jogesetek a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. bíró. 3783—1908. I. számhoz. \ kolozsvári kir. ítélőtáblának határozaUárálta felvett XIIÍ. sz. határozata.* A kolozsvári kir. ítélőtábla a kolozsvári kereskedelmi bank részvénytársaság végrehajtatónak, Árkosi Nagy Lajos és neje végrehajtást szenvedők ellen 120 K s jár. iránt folyamatba tett végrehajtási ügyében abban a kérdésben, hogy: „A tulajdoni igényperekben a perköltségeknek az 1881: LX. t.-cz. 98. §-a értelmében lett kölcsönös megszüntetése esetén a végrehajtató, igényperbeli alperes, képviselőjének saját (élével szemben megállapított perbeli dijai a végrehajtást szenvedő ellen tovább folytatott végrehajtási eljárás folyamán végrehajtást szenvedők terhére hárithatók-e. vagy sem? 3783—908. I. szám alatt kimondotta és a határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot : A végrehajtási eljárásban szabályozott igényper költségei az IStíl : LX. t.-cz. 27. §-ában emiitett végrehajtási költségek közé pem tartoznalc és a végrehajtási eljárás további folyamán a végrehajtást szenvedő terhére meg nem állapithatók. Indokok: Az lc81: LX. t.-cr. 89. és következő §-aiban foglalt szabályok értelmében indított igényper a végrehajtási eljárásból kifolyólag keletkezik ugyan, mindazonáltal a tulajdonképeni végrehajtási eljárás keretén kívül esik és nem is a végrehajtató és végrehajtást szenvedő között, hanem az 1881: LX. t.-cz. 92. §-a értelmében a végrehajtató és harmadik személy, az igénylő között íolyik le. A végrehajtást szenvedőnek a most felhívott 92. §. csak azt a jogot adja meg, hogy az igényperbe a végrehajtató jogának az igénylő ellen való megvédése érdekében beavatkozhatik. A rendszerinti eset tehát az, hogy az igényperben félként a végrehajtást szenvedő nem is szerepel. Ebből folyólag a végrehajtatónak az igényperben felmerült s az 1881: LX. t.-cz. 98. §-ára tekintettel az igénylővel, mint perbeli ellenféllel szemben meg nem ítélt s így az ellenfél által meg sem téritett költsége is nem végrehajtási költséget, hanem a tulajdonképeni végrehajtási eljáráson kívül, a végrehajtás és az igénylő között keletkezett perben felmerült perköltséget képez, a melynek viselése kérdésében a perbíróság dönt. Az 1881 : LX. t.-cz. 27. §-a értelmében a végrehajtási bíróság csak a végrehajtási költségek tekintetében jogosult az intézkedésre s a végrehajtást szenvedő is csak ezen költségeket köteles viselni ; ezek közé pedig a fent előadottak szerint az igényper költségei nem sorolhatók, ennélfogva az igényper költségei a végrehajtási ügyben eljáró bíróság által a végrehajtást szenvedő terhére meg nem állapithatók. Hogy a törvény a végrehajtási eljárás folyamán felmerülő perek költségeit általában véve a tulajdonképeni végrehajtási költségekhez számithatónak és azokra az 1881: LX. t.-cz. 27. ij-ában toglalt szabályt alkalmazhatónak nem tartotta, kitűnik ahból is, hogy az 1881: LX. t.-cz. a végrehajtási eljárás folyamán keletkezhető azokra az egyes perekre nézve, a melyekben a felmerült költség a végrehajtást szenvedő által viselendő, az ellenfél által meg nem téritett költségnek a végrehajtási költségekhez való szaporítása és a végrehajtást szenvedő által való viselése tekintetében külön rendelkezéseket tartalmaz. így az * A kolozsvári kir. ítélőtábla határozattárába felvett 12. szánni polg. határozatát L az I. K. 1908. évi II. számának 50. lapján. 1881: LX. t.-cz. 24. §. s következő §-aiban, valamint a 132. §-aiban szabályozott perekben felmerült költségek tekintetében. Ámbár az utóbb hivatkozott perek lényegileg különbözők az igénypertőlvs ehhez minden esetre hasonló természetű 1881: t.-cz. 168. §. szerinti pertől, mert a végrehajtási eljárás rendén < lefoglalt követelés (124. s köv. §§.) vagy jog (132. §.) behajtása illetve a végrehajtató javára való érvényesítése ezéljából folytatott per, a végrehajtást szenvedő jogán ugyan, de tulajdonképen a végrehajtató követelésének kielégítésére szolgáló közvetlen lépés, magát a követelés érvényesítését czélzó eljárás, mondhatni a végrehajtás teljes foganatba vételéhez tartozó lépés, tehát az ezen perekben felmerült költségek közelebb állanak a végrehajtási költségekhez, mint az igényper költségei, mégis a törvény szükségesnek tartotta, hogy e pereknek az ellenfél által meg nem téritett költségeire nézve a végrehajtást szenvedő által való viselés kérdésében kifejezetten intézkedjék. Erre a külön rendelkezésre pedig nem lett volna szükség akkor, ha a törvénynek az volna a czélzata, hogy a végrehajtási eljárásban említett minden pernek a költsége, általában a „végre\ hajtási költségek" fogalma alá vonható és az 1881: LX. t.-cz. ( 27. § a értelmében a végrehajtást szenvedő által viselendő. Az igényperekben felmerült költségek tekintetében az 1881: LX. t.-cz, ilyen külön intézkedést, mely kiterjesztőleg nem magyarázható, nem tartalmaz, ennélfogva nincs jogalapja annak, hogy a végrehajtási eljárás folyamán kivül eső eme külön pernek a költségei a végrehajtást szenvedő terhére rovassanak. 1908. deczember hó 12-én. Turpis causa. Felperes egy bank által szervezett birtokközvetitő osztály vezetésével bízatott meg:, tehát egyszerű ügynöknek nem tekinthető, hanem a bank hivatalnokának tekintendő. Ebből kifolyóan a külön díjazásra vonatkozóan a bank által felállított tilalom a felperes által megbízatása körében, tehát a bank részérc kötött ügyletekben szerződő félként szereplő harmadik személyre, jelen esetben az alperesekre is kihat, minek folytán a felperes által a tilalom daczára elfogadott külön díjazási ígéret, mi a hivatali kötelesség megsértése által a jó erkölcsökbe ütköző, jogi hatálylyal nem bir s abból bírói nton érvényesíthető kötelem nem származik. 1908. G. 192—2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság dr, W. Emil, D. József és neje alperesek ellen 1000 K s jár. iránt folyamatba tett sommás perében felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérést elutasítja. Indokok: Felperes a felebbezési bíróság ítéletét az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §. a) pontja alapján, tehát csupán anyagi jogszabálysértés miatt támadta meg felülvizsgálati kéréssel. Ehhez képeit a felebbezési bíróság által megállapított tényállás az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárás rendén is irányadó. E tényállás szerint alperesek egy, a Hosszumacskáson 1906. évi augusztus hó 26. napján kelt s alperesek által valódinak elismept okirattal kötalezték magokat felperesnek 1000 K honoráriumot fizetni az esetre, ha az alperesek és a Magyar telepítő és parcellázó bank részvénytársaság között a B. M. szül. K. Róza birtokára vonatkozóan a végleges szerződés a felperes közbenjárására az előleges szerződés feltételei szerint létrejön, mely összeg fizetési feltételei felett 1906. év szeptember hó elején szóbeli megállapodással azt kötötték ki, hogy felperes három nap alatt, köteles a megjelölt ingatlanokra hosszumacskási birtokosok által előzőleg tett vételi nyilatkozat alapján fizetett 840