Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 54. szám - A fiatalkorúak és a büntető novella - Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet alakuló közgyűlése

208 Jogesetek Tára. 54 szám. K előleget a hosszumacskásiaknak a bank utján visszafizettetni s a végleges üzletet alperesek s a bank között létrehozni, ami azonban a kikötött határidő alatt nem történt meg. Megállapított tényállás továbbá az is, hogy felperesnek, mint a bank megbízottjának jogkörét szabályozó s a bank részéről kiállított megbízó levél d) pontjának rendelkezése szerint felperes a megbízatási viszonyból kifolyólag kifejtendő működési körében bárkitől saját részére pénzbeli vagy egyéb előnyt kikötni, vagy ily előny nyújtását elfogadni nem jogosult. Éppen a tényállásra tekintetlel nem sértett anyagi jogszabályt a felebbezési bíróság, mikor felperes keresetét „turpis causa" fennforgása okából elutasította. A megbizó levél tartamából ugyanis, amely szerint felperes a „Telepitö és parczellázó bank részvénytársaság" által szervezett birtokközvetitö osztály vezetésével bízatott meg, tehát egyszerű ügynöknek nem tekinthető, hanem a bank hivatalnokának tekintendő. Ebből kifolyóan a külön díjazásra vonatkozóan a bank által felállított tilalom a felperes által megbízatása körében, tehát a bank részére kötött ügyletekben szerződő félként szereplő harmadik személyre, jelen esetben az alperesekre is kihat, minek folytán a felperes által a tilalom daczára elfogadott külön díjazási ígéret, mi a hivatali kötelesség megsértése által a jó erkölcsbe üiközö jogi hatálylyal nem bir s abból birói uton érvényesíthető kötelem nem származik. A jelen esetben a kereset elutasítása a most előadottakon felül még azért sem sért anyagi jogszabályt, mert felperes a külön jutalom fizetésére a szóbeli megállapodás által a kikötött feltételnek nem felelt meg. Nem állhat meg ugyanis felperesnek az az érvelése, hogy e megállapodás az Írásbeli szerződéssel ^zeniben figyelembe nem vehető. E szóbeli megállapodást illetőleg az azzal kikötött feltétel az Írásbeli szerződéssel nem ellentétes, hanem csak kiegészíti azt. Ezért hatálya az optkv. 887. §. értelmében kétségtelen. Ez okok alapján a felülvizsgálati kérést el kellett utasítani. 1908. évi november hó 16. napján. \ nőtartás kérdéséhez. Az ideiglenes nőtartás iránti perben, melynek érvényesen fennálló házassági kötelékére kell támaszkodnia, nem jöhetnek figyelembe az 189 ft. XXXI. t.-ez.-ben meghatározott értelemben azok a körülmények, amelyek az egyik, vagy a másik félnek a II. T. szerinti vétkessége megállapításának képezhetik alapját: nevezetesen nem olyan értelemben hogy e perben a házassági kötelességek szempontjából a no cselekvéuyei is elbírálhatók lennének s a vétkesség kérdése eldönthető volna. 1908. G. 189,8. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság Cs. Gyuláné felperesnek, Cs. Gyula alperes ellen ideiglenes I nőtartás s jár. iránti perben itélt ; A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok : Alperes felülvizsgálati kérelmét a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapítja. Anyagi jogszabálysértés czimén azt panaszolja, hogy az alsóbiróságok helytelenül kötelezték őt ideiglenes nőtartási dij fizetésére, mert a házassági életközösség megbontására ő okot nem szolgáltatott, hanem felperes önként távozott el közös lakásukból s e tényével a házastársi kötelességeket éppen ö sértette meg. A S. E. 185. §. c) pontja alá vontható azt a lényeges eljárási szabályt, melyet a felebbezési bíróság az alapul elfogadott tényállás megállapításánál helytelenül alkalmazott, megsértett, vagy mellőzött volna, felülvizsgálati kérelmében alperes nem jelöli meg s ilyennek megállapithatására a felülvizsgálati kérelemnek egész tartalma sem alkalmas, minélfogva az e pontra is fektetett felülvizsgálati kérelem a 8. E. 190. §-ára figyelembe nem vehető. Amit ugyanis alperes a kihallgatott tanuk és bevett egyéb bizonyítékok mérlegelésére vonatkozóan s az ez alapon megállapított tényállás, valamint a saját bizonyítékai tartalma tekintetében felülvizsgálati kérelmében részletesen előad, mind olyan körülmények, melyek a 8. E. 197. §-ára tekintettel felül- ! vizsgálat tárgyát nem képezik. Mzek előrebocsátása után, figyelemmel az elsőbiróság részéről megállapított, a felebbezési bíróság részéről elfogadott s a S. E. 197. §. szerint e helyen is kötelező tényállásra, a kir. ítélőtábla az anyagi jogszabálysértésre fektetett alperesi panaszt sem találta alaposnak. Az ideiglenes nőtartás kiszolgáltatása iránti kötelezettségnek döntő ténybeli alapját ugyanis az képezi, hogy a különben érvényesen fennálló házassági köteléken alapuló életközösség megszakítására a férj sérelmes magaviselete szolgáltasson okot. az együttélés folytatását a férjnek elviselhetetlen magatartása tegye lehetetlenné. Az ilyen természetű perekben a döntő ténykörülményt egyedül ez képezi. Az ideiglenes nőtartás iránti perben tehát, melynek érvényesen fennálló házassági kötelékre kell támaszkodnia, nem jöhetnek figyelembe az 1894. XXXI. t.-cz.ben meghatározott értelemben azok a körülmények, amelyek az egyik, vagy másik félnek a H. T. szerinti vétkessége megállapításának képezik alapját; nevezetesen nem olyan értelemben, hogy e perben a házassági kötelességek szempontjából a nő cselekvényei is elbírálhatók lennének s a vétkesség kérdése eldönthető volna. A H. T. 102. §-a e tekintetben az eddigi jogállapotokon mit sem változtatott, nevezetesen nem érintette a férjnek az optkv. 91. §-án alapuló ama kötelezettségét, hogy nejének eltartásáról a házassági kötelék fenállásának tartama alatt gondoskodni tartozik s hogy a férj e kötelezeftségc teljesítésére, a házasság felbontása iránt iránt folyó perlői függetlenül, önálló perben is szorítható. Felperesnek jogában állott tehát c külön perrel fellépni, melynek rendjén megállapítást nyert az a döntő tényállás, hogy az életközösség megszakítására a férj sérelmes magaviselete szolgáltatott okot. Ez alapon a marasztalás anyagi jogszabálysértés nélküli és ez egyedül döntő tényállással szemben alperes — a fent kifejtettekre tekintettel — nem hivatkozhatik sikerrel az egyidejűen folyó házassági perben keletkezett közbenszóló ítélet amaz intézkedésére, hogy az elrendelt ideiglenes különélés idejének lejárta után, a házasság végleges felbontásának kérelmezhetésére ő is feljogosittalott s így felperes vétkessége is ott bizonyítottnak vetetett, mert e körülménynek ebben a perben jelentősége nincs. Tévesen hivatkozik a felülvizsgálati kérelem továbbá arra is, hogy a felebbezési bíróság, mint perdöntő ténykörülményt állapította meg azt, hogy az 1907. B. 177. sz. bünt. ügyben a feljelentést a neje ellen, kivel még akkor az életközösség fennállott, maga alperes készítette s figyelmen kivül hagyta e mellett az egyéb bizonyítékokat. Az alperes beismérésével bizonyítottnak vett ez a tény ugyanis — az e helyen elfogadott tényállás szerint — nem perdöntő ténykörülményként állíttatott oda, hanem mint egyik bizonyíték — a többi bizonyítékokkal együtt való mérlegelés mellett — alapul szolgált arra, hogy a felebbezési bíróság indokoltan állapithassa meg azt, hogy az alperes sérelmes magaviselete volt a közvetlen oka annak, hogy felperes az életközösséget megszakította. És ez képezi a döntő tényállást ebben a perben. A felülvizsgálati kérelem tehát egészben alaptalan s igy elutasítandó volt. Amennyiben pedig abban más periratokra, neveí zetesen az Írásbeli felebbezés tartamára történik hivatkozás: a [ S. E. 190. §-ára tekintettel, nem figyelembe vehető. 1908. évi november 16. napján. A végrehajtási eljáráshoz. Ha a marasztalt fél a feloldott határozat alapján akár önként, akár végrehajtás utján fizetést teljesített, a feloldó határozat folytán visszakövctelési joga még nem nyílt meg, mert a jogosítottnak a fizetés idején a végrehajtáshoz való joga a végrehajtás alapján! szolgált ítéletek feloldása által még nem szűnt meg. 1908. G. 199—3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság G. Indrej felperesnek M. 8zimionné szül. D. Mária s társai alperesek ellen 436 K 60 f. s jár. iránt itélt : A kir. ítélőtábla a felperes felülvizsgálati kérését elutasítja. Indokok : Felperes a felebbezési biróság ítéletét az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §. a) pontja alapján, csupán anyagi jogszabálysértés miatt támadta meg felülvizsgálati kéréssel, minélfogva a felebbezési biróság által megállapított tényállás az idézett t.-cz. 197 értelmében a felülvizsgálati eljárás rendén is irányadó. E tényállás szerint felperes a peresfelek között folyamatban levő rendes perben kele'-kezett két egyhangú Ítélet folytán részben önként, részben a végrehajtási eljárás rendén saját kezéből kifizette a perbeli — végrehajtás kérési, foganaíositási és árverési költségeket, úgyszintén az előbb emiitett végrehajtás fel-