Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 6. szám - A halászatról

44. Erdél.yrészi Jogi Kö/lönv (j szám. AA halászatról. Irta : Dr. Fischer Róbert kolozsvári ügyvéd. „A' Rókáról igen ravasz, kegyetlen és nagy ételü. A' vízparton járván, a' halak után is tsudálatosan intselkedik, az eo lombos farkát a' vizbe nyújtja, mellynek bojtos szeori keozzé az apró halatskák odaakadozván, hirtelen ki-rántja és eoket megeszi." „Egy jeles vad-kert" XY11. Rész. Nyomta Hatott 1769 Esztendeoben." A fent hivatolt ..Egy jeles vad-kert'1, (mai nyelven állattan), az állatokat ismertetvén, a leirt természeti tulajdonságokból, mindannyiszor egy-egy hasonlatot, példázatot alkalmaz az ember erkölcsi életére. Másfél századdal s előbb is, igy irtak; másfélszázad múlva én is megpróbálom az idézett leirást alkalmazni; további másfél század után talán még haszna is lesz annak, a mit alább elmondok. Ugy tapasztaltam, hogy az igazi, hamisítatlan zugirász jogászi működése, — eltekintve a ritkán alkalmazott büntetéstől — döntvénytárilag mindez ideig méltatva nincs : ennélfogva — a fentirt idézet alkalmazása mellett — egy pár, hallomásomra jutott esetet leirok. Lássunk tehát rókát, valamint halacskákat is. Reggel 8 óra tájban, a róka a bírósági épület környékén állást foglal: ez irányban egy néhány halacska, ugyanannyi falusi ember képébon, közeledik; a róka ezt látván „lombos farkát a vizbe nyújtja", azaz a biróság kapujába, lehetőleg a küszöbre és lehetőleg nagy helyet elfoglalva, odaáll; a halacskák valamelyes írás felett tanácskoznak, e közben a kapuhoz érnek; taláu mert szűk a hely is, meg szokásból is, köszönnek róka komának s egyúttal megkérdik, hogy hova szól az „írás". A róka olvassa, mely szerint válóügyben pártfogó ügyvéd kirendeléséről szól az irat, ennélfogva rögtön pártját fogja valamennyinek, elszállítván őket az „irodába." Utánozhatlan „ravaszsággal" elrendezi az ügyet, mely szerint sem biróra, sem ügyvédre nincs szükség. Kitudván azt, hogy a válni akarás oka egyrészről az, hogy a férj sokalja, a mit az asszony költ, másrészt az asszony sokalja, a mit a férj a korcsmában hagy: kiegyezteti a feleket, okmányt vesz fel, melyben a kölcsönös, egymást kizáró kívánságok megíratnak s hogy mindannak nyomatéka is legyen, a szerződésileg elvállalt kölcsönös kötelezettségek biztosítására, hosszabb alkudozás után kiköttetik, hogy — egyéb következményektől eltekintve — a szerződésszegő hat évi fegyházbüntetésnek veti alá magát. Felek szorongatják az irást, a mi meg is marad nekik, ámde hiában szorongatták a hat koronákat, mert azok róka koma zsebébe vándorolnak. Idő, hely ugyanaz, mi az előbbi esetben, lássuk tehát újból rókakomát, mit csinál? Három biró közeledik, hátuk megett egy paraszt atyafi ballag, markában szorongatván némely zsiros papirost. Róka koma „lombos farkát vizbe bocsátja", azaz nagyot köszön a biró uraknak, a kik gépiesen viszonozzák a köszöntést; az atyafi a rókát kérdi, hogy hova szól az „írás." Szóból szó lesz s kitűnik, hogy az irások szerint az atyafit megexequálták s az ügyvéd sok költséget csinált; ezen akar segíteni az atyafi. Róka koma egy kis fontoskodás után, titoktartás mellett, megsúgja az atyafinak, hogy ő tud segíteni a baján, mert a mint láthatta is az atyafi, ő jó barátságban van a bírákkal, azok ismerősei, majd eligazítja a dolgot, de hát ehez egy kérést kell megírni, a minek ára — tekintettel arra, hogy szegény emberrel van dolga — két korona. Az atyafi örvend, valamint a róka is, a ki megírja az erős hangon tartott fegyelmi panaszt az ellenfél ügyvédje ellen, azon czimen, hogy sok költséget csinált; beadatja posta utján a „kérést" az ügyvédi kamarához, a honnan nemsokára megkapja az atyafi a kedvezőtlen választ. Nem tudom hányadik két korona árán, megtanulja az atyafi azt, hogy miképen fogja a róka a halacskát, — ha ugyan valamikor megtanulja. Idő ugyanaz, ami előbb, a hely is egyelőre az, de később már a bírósági szoba. Már messziről hallatszik a heves kifakadás és kölcsönös fenyegetés, azaz újból ..halacskák" közelednek. Róka koma mindezt hallja, ennélfogva „lombos farkát vizbe bocsátja", szóba ereszkedvén az atyafiakkal. A legtüzesebb atyafi irást mutat az „ügyvéd" úrnak, aki megértvén az ügyet, az atyafit félreinti s ajánlja hivatalbeli szolgálatát, mely szerint kevés költséggel elintézi ügyét. Négy korona róka koma zsebébe húzódik, ő maga pedig ügyfelével egyik bírósági előszobába, ahol is helyet mutat ügyfelének. Kevés idő múlva róka koma bemegy a szomszéd szobába, hogy a bíróval megbeszélje az ügyet; ez a megbeszélés pedig abból áll. hogy a két kijárós szoba másik ajtaján a folyosóra, onnan pedig másfelé eltávozik. Az atyafi déli 12 órakor megtudja azt, hogy hogy fogja a róka a halacskát, de azt is megtudja, hogy addig, mig itt ült, vagy várt, azalatt egy távolabbi szobában meghozták ellene a makacssági Ítéletet. Na de nem baj, majd csak segít az ítélet ellen egy másik róka. Idő is, hely is változik; nevezetesen vasárnap délután négy órára jár az idő s igy egyik termetes szakácsné a sétatér egyik padján helyet foglal. Róka koma „lombos farkát a vizbe bocsátja *, azaz, kifogástalan köszöntés és engedelem kérés mellett ugyanazon padra letelepszik. A hölgy kellemesen lévén hangolva róka koma udvariassága által, b:szédbe ereszkedik, minek során, hogy hogy nem, szóba jön, miszerint szeretne távollevő urától válni, de fél, hogy sok lesz a költség. Róka koma pártfogólag mosolyog, kijelentvén, hogy ő, ha kell, kész és tud is „ingyen prókátort" szerezni, hanem egyre-másra kellene tiz korona költség. A hölgy örvend s miután az ügyben leendő hallgatást megígéri róka koma fejtegetésére, időt állapítanak meg, amikor a kérést készen elhozza róka koma aláírás végett. A kérés a hölgy szájaize szerint, majdnem remek tollal ecseteli a szegénységet és elhagyatottságot, ennélfogva aláiratik és 10 korona róka komának átadatik, ki is posta utján az ügyvédi kamarához beadja a pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérést, ahol azonban visszautasítják kérelmezőt, mert csak bírósági megkeresésre rendelhető pártfogó ügyvéd. A hölgy a vett végzést nem érti, róka koma azonban igen; s ennélfogva ajánlja, hogy meg kell felebbezni, amit meg is cselekszik, beadván hat korona ujabb költség ellenében a kérést a törvényszékhez — szegénységi bizonyítvány nélkül, ahonnan emiatt kérése szintén elutasittatik. Róka koma ezek után nem mutatkozik a láthatáron, ámde mutatkozik egy másik róka koma, akivel a hölgy még néhányszor kérvényez, tanácskozik s akinek fizet 1, 2, 3, 9 koronákat, mig végre <"> is megtanulja, hogy miként fogja meg a róka a halacskát. Idő, délelőtt; hely a kir. ítélőtábla folyosója és főtárgyalási terme. Róka koma észreveszi, hogy egy vádlott halacska ügye közvédő szereplése mellett kerül sorra, ennélfogva „lombos farkát a vizbe bocsátja", azaz a folyosón levő „halacskának" tudtára adja, hogy ő 20 koronáért olyan ügyvédet szerez, amilyent a halacska még nem látott, az eredmény biztos. Róka bemegy a terembe, majd kijön, mert hát már „megbeszélte" a dolgot az ügyvéddel. Közvédő erről mit sem tudván, beszél, érvel, vádlott felmentetik s e fölött örvend, valamint Róka koma is a 20 koronának. Nem akarok visszaélni az olvasó türelmével s ezért abbanhagyom a további esetek felsorolását, amelyek közül ezért is, de meg azért is, csak a vékonyabbját válogattam ki, mert ha a vastagjából szedegettem volna a többit, alighanem nekem s nem róka komának gyűlne meg a bajom a kir. ügyészséggé 1 ki is megkérdezné majd tőlem, hogy hát honnan és kitől tudom, hogy például róka koma néha-néha személy szerint, vagy általánosságban le is szidja a birót, bíróságot, ha azt hiszi, hogy a „halacska" szájaizének épen ez felel meg s épen ennek folytán lesz egy pár koronácska megszolgálva. Olvasgatván a hivatott régi könyvet, kutattam, hogy vájjon van-e valamelyes intézkedés az ilyen halászgatás tárgyában. Természetesen a szó után indulva a halászatról szóló 1888. évi XIX. törvényczikket forgattam, ahol ugyan bőven megírva találtam mindenféle intézkedést, tilalmi időt, hatóságot, kihágást, büntetést stb. stb., de hát mindezek s mások, holmi fogas, kecsege stb., egyszóval úri asztalra szánt halakra vonatkoznak, de az emiitettem „halacskák" elnevezés alatt egyetlen vonatkozó rendelkezést sem találtam. Tovább kutattam, s hogy hogynem, egyik-másik ügyvéd s nem ügyvéd ismerősöm arról világosított fel, hogy ezen halászati kérdést eldönti a zugirászatról szóló nem tudom hányadik törvényczikk, mely szerint mindez kihágást képezne s büntetendő ; további kérdésemre felvilágosítottak arról is, hogy a büntetendöség a gyakorlatban sokszor ingadozásnak van kitéve ép úgy, mint sok más jogkérdés. Tétovázásomban, hogy mindennek mi legyen oka és orvossága, újból régi könyvemhez fordultam és ime ott megtaláltam azt, amit a halászatról szóló törvényben hiába kutattam, mert könyvem igy szól: „Igen helyes szólás ez is, midőn az igaz Tanítók Rókafogó vadászokhoz hasonlittatnak, kiknek igen serényeknek kell lenniek és egyszersmind ravaszoknak is, hogy a troinfot-tromfial, a szegetszeggel helyesen tudhassák ütni. Mindazáltal ők csak Róka-fiakat foghatnak, mert az öregeket senki meg nem foghatja, hanem csak maga az Anyaszentegyháznak vőlegénye stb.'* Olvasván ezen határozatot, jogász mesterségembe vágólag interpretatiot, analógiát, deductiot, fictiot stb. rögtön alkalmaztam s igy kisütöttem, hogy róka-komának ezen halászgatását úgy lehet megorvosolni, ha az „igaz tanítók" már t. i. ügyvédek, ügyészek nem restéinek beállani róka-fogó vadászoknak s a „szeget-szeggel" úgy ütik meg, ha róka-komát feljelentik, a midőn is aztán még az öreg rókák is meglesznek fogva ha nem