Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 6. szám - Az elévülés kérdéséhez

I. évi'ol>ani. ii. szám. Kolozsvár, I9ÖS. január 'iíi. ERDELYRESZI JOGI KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRÁVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI. BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tóth György, Kusztrich .Ián s. Ítélőtáblai tanácsjegyzők. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Fercncz-utcza 43. sz. ftlcgjclen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI Dl3: Egész évre 16 Kor. Félévre 8 Kor. Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. elévülés kérdéséhez. Irta: Dr. Borbély bíró. — A halászatról. Irta: Dr. Fischer TARTALOMJEGYZÉK: Az Sándor kir. ítélőtáblai Róbert ügyvéd. TARGZA. A bűnvádi eljárásról. Jogesetek : Közli: Dr. Tóth György. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák elintézett ügyei. MELLEKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelvi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X Az elévülés kérdéséhez. Irta : Dr. Borbély Sándor kir. ítélőtáblai biró. Egy conkrét esetből kifolyólag felmerült vita folyamán hallottam azt az elvi kijelentést, hogy az olyan kölcsönügyletből származó követelés, mikor a hitelezőnek kamatok helyett valamely ingatlan haszonélvezete engedtetik át, soha sem évül el, mert az ingatlan használatának átbocsátása kamatfizetés. A kamatfizetés pedig az elévülést félbeszakítja. Ezt a felfogást nem osztom, mert a ptk. 1479. §. értelmében minden jog, tehát a kölcsönügyletből származó követelési jog is 30 évi nem használás vagy ugyanannyi ideig tartó hallgatás által évül el s az elévülés az 1497. §. értelmében félbe csak akkor szakad, ha aki arra hivatkozni akar, az elévülési idő lefolyta előtt akár világosan, akár hallgatva a másik jogát elismerte. Ha a tartozás kamatai megfizettetnek, ezáltal kétségkívül maga a tartozás is elismertetik. Nem kétséges tehát, hogy a kamatfizetés által a kölcsönkövetelés elévülése félbeszakad. Csakhogy esetünkben sem kamatfizetés, sem valami más olyan cselekedet, ami a követelés hallgatólagos elismerését foglalná magában, nem történt. A zálogul lekötött ingatlant ugyanis adós a hitelezőnek kamat fejéhen, a kölcsönügylet létrejötte alkalmával, ezelőtt 40 évvel bocsátotta át. Azóta sem hallgatva, sem kifejezetten a hitelező jogát el nem ismerte, de nem is tagadta s mivel nem fizetett, az ingatlan visszabocsátását sem követelte. Szóval semmiféle irányban nem ténykedett, mert az ügyről talán meg is feledkezett. Emellett a tényállás mellett és ilyen körülmények között az adósnak melyik cselekedete szakította félbe az elévülést? Az-e, amidőn az ingatlant kamat fejében átbocsátotta? Ez nem lehetséges, mert a kölcsön egy évre adatván, a követelés akkor még nem volt esedékes. Az elévülés pedig abban az időpontban kezdődik, amelyben a követeles jogilag érvényesithetövé vált. Az elévülés tehát akkor, mivel még meg sem kezdődött, megszakítható nem voll. Vagy megszakította talán az elévülést az adós, az a passiv magatartása, hogy az ingatlant soha sem követelte vissza? Véleményem szerint ez sem lehetséges, mert a ptk. hivatkozott 1497. §. értelmében ahoz, hogy az elévülés félbeszakadjon, az adós hallgatag vagy világos beismerést tartalmazó positiv cselekedete szükséges, vagyis a követelést a hitelezővel szemben — például: részfizetés, kamatfizetés, biztosítékadás, kijelentés által, vagy más positiv cselekedetben nyilvánuló módon — el kell ismernie. Ilyen cselekedetnek vagy ténykedésnek azonban magában véve az, hogy az adós a zálogos ingatlant soha sem követelte vissza, nem tekinthető. Kamatfizetésről, ezáltal a tartozás elismeréséről és az elévülés félbeszakításáról szerény véleményem szerint egyébiránt nem lehet szó azért sem, mert az osztrák polgári törvénykönyv hatályba lépte után kötött, addig szokásban volt olyan zálogszerződések, melyek szerint a hitelezőnek a kamatok helyett az elzálogosított jószág haszonélvezete engedtetik át, az ősiségi nyilt parancs 19. §. értelmében tudvalevőleg érvénytelenek. Az ilyen érvénytelen és semmis szerződésből jogokat tehát egyik fél sem származtathat, hanem tekintet nélkül a szerződés tartalmára, az előbbi állapot visszaállításának van helye, vagyis a hitelező a birtokot, mikor azt az adós követeli, visszaadni s viszont az adós is a mikor a hitelező követeli, a zálogos öszszeget visszafizetni tartozik. Semmis és érvénytelen lévén a szerződés, ezek szerint tehát esetünkben jogérvényes kamatkikötés és kamatfizetés nem történt. Az elévülés félbeszakítására alkalmas, a követelés kifejezett vagy hallgatag elismerését magában foglaló cselekedet vagy tény tehát nem létezik. Eltekintve a felhozott érvektől álláspontom és felfogásom egyébiránt az anyagi igazságot is leginkább megközelíti. A ki ugyanis a kölcsönügyleteknek ezt a népünknél ma sem ritka faját a gyakorlati életben tanulta megismerni, igazat ad nekem abban, hogy ezek a legjobban jövedelmező uzsoraügyletek. Szorult helyzetében ugyanis adós hitelezőnek a kölcsöntőke ellenében kamat fejében sokkal értékesebb ingatlant bocsát át. Következőleg hitelező a 30—40 évet meghaladó használattal nemcsak a törvényellenes magas kamatokat, hanem a kamatok kamatait és a kölcsönadott tőkét is többszörösen megkapta. Ily körülmények között nem égbekiáltó igazságtalanság, hogy az adós az elévülés kifogását ne vethesse ellen s többszörösen lerótt tartozását megfizetni legyen kénytelen csak azért, mert a kölcsönt nem ingyen élvezte ? A kérdésre röviden, ahogy tudtam megfeleltem. Várom az ellenkező álláspont kifejtését. De remélem, véleményemmel nem maradok egyedül s ha erős lesz a támadás, igazságom védelmére nálamnál hivatotlabbak fognak sietni.