Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 5. szám - A szinlegesség kérdése a felülvizsgálati eljárásban

20. Jogesetek Társ Indokok: Az iléletnek jogerőre emelkedett érdemleges részéből az emelhető ki, hogy peres felek egymás közölt, a peressé tett ingatlanokra nézve a természetben a vagyonközösséget megszüntették és az osztályra nézve is megállapodtak, amennyiben mindenikük a maga jutalékát tényleg birtokba is vette. Eszerint annak a pernek a tárgyát tulajdonképen, az optk. 846. §-ából folyó annak a közös és kölcsönös kötelezettségnek a megállapítása képezte, amely szerint a volt társtulajdonosok egymásnak a tulajdon közösség megszüntetés és osztály telekkönyvi kitüntetését lehetővé tenni tartoznak. K tekintetben a társtulajdonosok jogai és kötelességei egymás irányában azonosok a következésképen a fen forgó érdek mindenikök részéről ugyanaz; amiből foly az, hogy a megállapodás szerinti megosztás telekkönyvi kitüntetésének költsége is peres felek mindenikét terheli: s amennyiben e tekintetben bármely okból per lesz szükségessé, a perrel felmerült költségét mindenik fél maga viseli. Minthogy pedig a per anyaga arra nézve alapot nem nyújt, hogy megállapítható legyen miszerint a peres ingatlanokra nézve érdekelt hitelezők peren kívül is beleegyeztek volna a közösség telekkönyvi megszüntetésébe, ugy. amint azt az ítélet elrendelte: Minden más vita ponttól eltekintve az érdekazonosságban álló peresfeleknek erre a perre, a fenforgó körülményekből látszó an, már csak a hitelezőkre tekintette is közös szükségük volt. Ilyen körülmények között pedig, mellőzve a pert megelőzően peres felek közölt, a közösség telekkönyvi megszüntetésére nézve megnyilvánult ellentétek tisztázására felajánlott költséges bizonyítást, a kir. Ítélőtábla peres felek között a költségek kölcsönös megszüntetését az egész vonalon indokoltnak találta. 1907. decz. hó 24. f&öteimi jogból. A czégben beállott tulajdonosváltozás az előző czégtulajdonos által Kötött bérleti szerződésben elvállalt kötelezettségeket nem szünteti meg', ha az nj tulajdonos a bérleti jogokat gyakorolta, mert ezáltal a szerződésekből a czégre Eláruló kötelezettségeket is elvállalta. Ez átvállalásnál fogva pedig a czégtulajdonos és üzlettulajdonos személyében történt változás daczára, az 1875: XXXVII. í.-c. SO. §-ára tekintettel, a czég kötelezettségében változás be nem állott. 1907. G. 145. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság, özv. Sz. Albertné felperesnek. P. K. és társa ezég, továbbá ismeretlen tartózkodásit P. H. és ismeretlen tartózkodásit P. K. alperesek ellen 2000 korona s jár. iránt a kézdivásárhelyi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében, P K. és társa czég alperesnek léiül vizsgálati kérelme folytán itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A kir. ítélőtábla első sorban a pergátló kifogás elvetése miatt emelt felülvizsgálati panaszt birálta el. Mert e panasz alapossága esetében, az ítélet föloldása mellett a további eljárás meg volna szüntetendő. Minthogy azonban az említett panasz a másodfokú bíróságnak az (tárgyi) illetékességet megállapító határozata ellen irányul, az 1893: XVIII. t.-c. 184. §-a értelmében a panasz figyelembe nem vehető; mert készpénzbeli követelésről lévén szó, csak az a kérdés, hogy annak összegére tekintettel, a kereset elbírálására a kir. járásbíróság illetékes-e ? Nem forog fenn tehát oly eset, midőn a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs. Elsőrendű alperes a felebbezési bíróságnak azt a ténymegállapítását támadja meg, mely szerint az alperesi czég jelenlegi tulajdonosa az általa átvett üzletet a régi körben folytatta. Ez a támadás azonban alaptalan. Mert a felebbezési bíróság a tényállás kifogásolt részét tanúvallomások alapján, részben pedig az elsőrendű alperes által fölmutatott üzleti könyvekről fölvett s helyesség tekintetében nem kifogásolt birói szemle alapján állapította meg. Ezeket a bizonyítékokat pedig a tényállás megállapítására hivatott felebbezési bíróság az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében szabadon mérlegelhette; e joga alkalmazásával tehát eljárási szabálysértést, mely miatt a tényállás meg volna támadható, el nem követhetett. Meg van támadva a tényállás abban a részben is, mely szerint a P. H. és Kézdi-Polyán (Kézdi-Szt.-Kereszt) község között létrejött szerződést a felettes törvényhatóság jóváhagyta. A felebbezési bíróság a tényállás e részét az 1906. Sp. II. 89. számú perhez csatolt szerződésre vezetett záradék alapján állapította meg. Ez a záradék magyarázatot nem igénylő világossággal tartalmazván a jóváhagyást, a lényállás e része ellen intézett támadás sem bír alappal. A tényállás megtámadott részében a támadás sikertelenségénél fogva egyébként pedig megtámadás hiányában az 1893: XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati bíróság előU is irányadó. A további felülvizsgálati kérelemre tekintettel két kérdés igénvei eldöntést. 1. A kereset alapját képező szerződések az elsőrendű alperes czég nevében kötötteknek tekintendök-e ? 2. Tekintettel a szerződéskötés után alperes czég tulajdonosában történt változásra, felelős-e alperes ezég a kereseti követelésért ? Mindkét kérdés a tényállás alapján megoldandó jogkérdés lévén, az anyagjogi szabály megsértése, illetve helytelen alkalmazása miatt is emelt felülvizsgalati panasz alapján eldöntendők voltak. 1. Tekintettel arra, hogy az irányadó tényállás szerint a kereset alapját képező szerződések megkötése idejében a szerződéskötésben meghatalmazott utján eljárt P. H. a P. K. és társa közkereseti társaságnak képviseletre jogosított tagja volt s a társaság ásványvíz-kereskedéssel foglalkozván, a szerződések a társaság üzletkörébe vágók voltak; tekintettel arra a további lényállásra, mely szerint alperes czég a szerződés tárgya savanyuviz-forrást a szerződések kötése után kezeltette, annak vizét elszállította s általában az áülitett szerződésekből folyó jogokat gyakorolta; s tekintettel végül arra is, hogy az iratok és a felebbezési bíróság ítélete szerint tényállítás sincs arra, hogy alperes czég az emiitett szerződésektől eltérő valamely más alapon gyakorolt volna jogokat: mindezekből kétségtelenül helyes a felebbezési bíróságnak I az a jogi következtetése, mely szerint a kereset alapját képező szerződések P. H. meghatalmazottja D. Gy. által a P. K. és társa alperesi czég részére ennek nevében voltak kötve s hogy azokat a czég a maga részére kötöttnek el is ismerte. Az 1875: XXXVII. t.-c. 90. §-ának 2-ik bekezdése értelmében tehát a társaság képviseletére jogosított P. H. által kötött ügyletek az említett czég alatt szereplő közkereseti társaságot kötelezték. 2. A második kérdésben is helyesen döntött a felebbezési bíróság. Mert a sikertelenül megtámadott tényállás szerint az alperes ezég a czégnek és az ezzel megjelölt üzletnek a jelenlegi czégtulajdonos részéről történt átvétele után is az itt kérdéses savanyuviz-forrást tovább kezeltette, az arra vonatkozó bérleti szerződés alapján a bérlöt megillető jogokat tovább gyakorolta. E tényállásból következik, hogy az alperes czég uj tulajdonosa az itt kérdéses szerződésekből a ezéggel szemben folyó jogviszonyba belépett, miáltal a szerződésekből a ezégre háruló kötelezettségeket is átvállalta. Ez átvállalásnál fogva pedig a czégtulajdonos és üzlettulajdonos személyében történt változás daezára, az 1875: XXXVII. t.-c. 20. §-ára tekintettel, a czég kötelezettségében változás be nem állott; s a czég az emiitett változás daczára lekötve maradt. A felebbezési bíróság tehát, az alperes czég kötelezettségének megállapítására a most idézett tszakaszt helyesen alkalmazta. Végre az a panasz, hogy a P. H. által kötött szerződés törvényhatósági jóváhagyás hiányában megkötöttnek sem tekinthető, azért nem bir alappal; mert a fentiek szerint sikertelenül megtámadott tényállás szerint a kérdéses szerződést Kézdi-Polyán (Kézdi-Szt.-Kereszt) község érdekében az illetékes törvényhatóság jóváhagyta. Minthogy pedig a tényállás értelmében a Kézdivásárhelyen 1903. deczember 30-án kelt kölcsönös nyilatkozatban foglalt szerződés szerint 1906. január 1-sö hetében a kereset beadása előtt esedékessé vált kereseti töke kifizetve nincs: a felebbezési bíróság a felülvizsgálatot kérő alperes czéget az 1875: XXXVÍI. t.-c. 20. §-ának helyes alkalmazásával marasztalta ; és pedig az idézett törvény 268. §-a alapján az ugyanazon jogviszonyból folyóan elmarasztalt alperes társaival egyetemlegesen. Ezek szerint alperes czégnek anyajogi szabály megsértése, illetve helytelen alkalmazása ezimén emelt panasza is minden ponton alaptalan. 1907. decz. 30.