Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 5. szám - A szinlegesség kérdése a felülvizsgálati eljárásban

18. •Jogesetek Tára. 5. szám Bíajoror szaggal szemben ninc* viszonosság a kényszerkézbesités tekintetében. 2174. szám. 1007. I. A kolozsvári tar. ítélőtábla végzése : A királyi törvényszék végzése helybenhagyatik ; mert: a polgári jogsegély tárgyában Hangában iélrejöU nemzetközi egyezményt becikkelyező 1899: XIII. t.-cz. végrehajtása iránt kiadott 30021/899. í. M. sz. rendelet 9. §. szerint Bajországgal szemben nincs viszonosság a kényszerkézbesités tekintetében: minélfogva ottan a magyar bíróság részére csak kényszer nélküli kézbesítés teljesíthető ; ez a kézbesítés pedig már meg volt kisértve, mert az igazságügyi miniszter leirata szerint alperes az ítélet átvételére fölhívás daczára nem jelent meg: ugyanilyen kézbesítés ujabb megkísértése tehát helyet nem foghat, de szükségtelen is, mert az alperesnek az ítélet átvételére való meg n 'in jelenése az idézett törvény és rend. s a kényszer nélküli kézbesítésről szóló 2951/93. sz. rendelet szabályai értelmében az ítélet kézbesítését pótolja. 190Ö. június 6. Kötelmi jogiból. Az osztrák polgári törvénykönyv egyedül a 953. § a esejtéhen adja meg a jogot a Hitelezőnek, hogy az adósa által tett vagyon elidegenítés érvényét keresettel megtámadhassa ; a midőn t. i. az adós vagyonát elajándékozza s ez által hitelezőjétől a kielégítési aSanot elvonja, mely esetben a hitelező követelheti a megajándékozottól, hogy követelésének kielégítését az ajándék tárgyát képező vagyonból tűrje. A hitelező tehát adósának a megajándékozottjától követelésének nem a megflzetését követelheti, a hogy azt személyes adósától tehette, hanem csak azt követelhette, hogy tűrje, miszerint a hiteSező követelését az ajándékból kapott vagyonból követelhesse. $7/907. sz. A m. kir. Curia: A kir. Curia a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A jelen perben alkalmazandó optkv. egyedül a Q^3. §-a esetében adja meg a jogot a hitelezőnek, hogy az adósa által tett vagyonelidegenités érvényét keresettel megtámadhassa; a midőn t. i. az adós vagyonát elajándékozza s ez által hitelezőjétől a kielégítési alapot elvonja, mely esetben a hitelező követelheti a megajándékozottól, hogy követelésének kielégítését az ajándék tárgyát képező vagyonból tűrje. E szerint és tekintettel arra, hogy a perben az nyert bizonyítást, hogy felperesnek adósaaz I. rendű alperes ingatlanait nejének, II. r. alperesnek ellenérték nélkül adta tulajdonába, tehát őt azokkal megajándékozta: kétséget nem szenved, hogy felperes ajándékozáskor már fennállolt követelésének az ajándékozott vagyonból való kielégítésének tűrését, a II. rendű alperestől, mint megajándékozottól követelni jogosult. Az a további kérdés vár még megoldásra, hogy felperes a fennebb emiitett kielégítési jogát érvényesitheti-e a Hí.—V. r. alperesekkel szemben is, a kikre az ingatlanok tulajdonát nem közvetlen felperesnek az adósa, hanem ennek megajándékozottja, az [. rendű alperes ruházta át s a kik már azok tulajdonosai is? Ezen kérdés megoldásánál mindenekelőtt felperes követelésének a jogi természete volt megvizsgálandó, a melynek eredeti jogalanyában annyiban változás történt, hogy felperes a II. r. alperestől, mint adósának a megajándékozottjától, követelésének nem a megfizetését követelheti, a hogy azt személyes adósától, az I. rendű alperestől tehette, hanem csak azt követelhette, hogy a II. r. alperes tűrje, miszerint felperes követelését az ajándékból kapott vagyonból kielégíthesse. E tekintetben tehát a II. r. alperes ily értelemben a felperesnek adósává vált s ezt a kötelezettséget sértette meg ő az által, hogy az ajándékba kapott vagyont a Öl.—V. rendű alperesekre átruházta s ez által a kielégítési alapot a felperestől ő is elvonta. Ezek szerint tehát II. r. alperes is jogilag felperes adósának lévén tekintendő, az általa az III.—V. r. alperesekre történt vagyonátruházást, a mennyiben az ajándékozást képez, felperes az o^tkv. 953. §-a értelmében érvényességében megtámadni jogosult. Az utóbb nevezett alperesek tagadták ugyan, hogy ők az ingatlanokat anyjuktól, a II. r. alperestől ajándékba kapták, sőt bizonyították is, hogy ők azok vételárárában anyjuknak 840 k.-t fizettek. Ez a vételár azonban az ingatlanok valódi értékével arányban nem áll, mert azok a szakértői becsű szerint az átruházás idejében 3957 K becsértékkel bírtak, alperesek o szerint azokban 3117 K értéket kaptak ingyen, ezzel az értékkel tehát ők is megajándékozottaknak tekintendők. Ez az érték pedig felperes köretelését meghaladván, a fennejjbjek szerint a III.—V. r. alpe; rések is annak tűrésére voltak kötelezendők, hogy a tulajdoI nukba jutott ingatlanokból felperes követelését végrehajtás utján j kielégíthesse. A másodbiróság ítélete* az itt s az abban felhozott s az elsőbiróság Ítéletéből átvett ezeknek ellent nem mondó indokokI ból hagyatott helyben. 1 í 07. deczemberl7-én. Végrehajtási eljárásbői. A. zárgondnok az őt kinevező bíróságtól a körülményekhez képest megfelelő utasításokat kérhet s ilynemű beadványaiért neki megfelelő díj jár, de ha a kérés alapja a ; zárgondnok mníasatására vagy szabályellenes eljárására vésethető vissza, akkor az ily beadványért dijat nem igényelhet. R. Sámuel csődbe jutott kolozsvári kereskedő ellen több végrehajtató által kért és elrendelt ingó végrehajtás rendén a zárgondnokká kinevezett W. Márton a kolozsvár-városi kir. járásbírósághoz négy végrehajtási ügyben jelentést tett arról, hogy a kezelése alá helyezett ingókat az elrendelt csőd folytán dr. B. B. ügyvéd tömeggondnoknak adta át leltározás végett és bár a leltározás befejeztetett, a tömeggondnok vonakodik az ingókat őrizete alá visszabocsátani. Kérte a kir. járásbíróságot ennélfogva, hogy a tömeggondnokot — a megtámadási per eldöltéig — a zár alól még fel nem oldott ingók átbocsátására kötelezze és a kérés költségeit is állapítsa meg. A kir. járásbíróság e kérést tudomásul vette és erről a foglaltató hitelezőket értesítette, azonban zárgondnoknak a kérésért mit sem állapított meg, mert — indokolása szerint — a zárgondnoki minőség ily jelentések előterjesztésére nem jogöéíi és nem kötelez. Zárgondnok felfolyamodást adott be. A felterjesztett négyrendbeli felyfolyamodás fölött a kir. Ítélőtábla 1907. évi november hó 13-án 4106., 4107. és 4103. szám alatt, november hó 20-án pedig 4132. szám alatt határozott. A november hó 13-án hozott határozatokkal a kir. ítélőtábla helybenhagyta, a november hó 20-án hozott határozatával pedig megváltoztatta a kir. járásbíróság végzését. A helgbenhagyö végzés a felhozott elsőbirósági indokra s még arra hivatkozik, hogy a zárgondnok szabálytalanul járt el, amidőn az örizetére bízott ingókat csödleltározás czéljából a tömeg gondnok átadta ahelyett, hogy azokat a csődtörvény 116. §-a értelmében csak felmutatta volna. Ezzel szemben a 4132/1907. száma megváltoztató végzés j indokaiban kiemeli, hogy a tiszte alól még föl nem mentett zár| gondnok, e tisztéből folyó felelősségénél fogva a kérés beadására | jogosult volt, következőleg a kérésnek költségeit a végrehajtató, I akinek érdekében a végrehajtás teljesíttetett, viselni tartozik. Ezek szerint a kir. ítélőtábla két tanácsa teljesen ugyanazonos jellegű kérdésben eltérőleg döntött s igy a kérdés megI vitatás végett a kii'. ítélőtáblánál megtartandó értekezési megbeszélés tárgyává fog tétetni. A kérdés elvi alapja az, hogy a zárgondnok e tisztéből kifolyólag — az 1881 : LX. t.-c. rendelkezéseiből is következtethetöleg — a kinevező bíróságtól a körülményekhez képest megfelelő utasításokat kérhet s ilynemű beadványaiért neki megfelelő díj jár; de ha a kérés (beadvány) alapja a zárgondnok mulasztására vagy szabályellenes eljárására vezethető vissza: akkor az ily beadványokért dijat nem igényelhet. Amennyiben a ténykérdés annyira tisztába van hozva, hogy a zárgondnok szabályellenes eljárása vagy mulasztása megállapítható : nem vitatható, hogy a zárgondnok ily esetben beadványáért dijat igényelhetne, mert az 1881: LX. t.-c. 245. §. utolsó bekezdése értelmében a zárgondnok jogai és kötelességei a meghatalmazott jogaival és kötelességeivel azonosak, az optkv. 1009. §-a értelmében pedig a meghatalmazott, ha a felhatalmazvány határain túllép, a következményekért felelős.