Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 49. szám - A Magyar Ügyvédek Szövetsége. Alapszabály-terv

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KJR- ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVIJELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 49. számához. Kolozsvár, 1908. november 22. Jogesetek koSozsvári kár. ítélőtábla gyakorlatúból. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. bíró. Felülvizsgálati eljárásból. A felebbezési tárgy alásért megállapított költségek tnlmagassága miatti panasz, mint a bárói mérlegelés körébe eső ténykérdésre vonatkozó a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban sikerrel nem érvényesíthető. 1908. G. 173/8. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati biróság V. Gábor felperesnek R. Ádám alperes ellen 1915 K folyamatba tett sommás perében alperesnek felülvizsgálati kérelme folytán ítélt : A kir. ítélőtábla alperes felülvizsgálati kérelmének helyet nem ad. Indokok : A S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérelmében alperes lényeges eljárási szabálysértést panaszol abban, hogy a felebbezési biróság az alapul szolgáló szerződés 8. pontjának hatályon kívül helyezésére vonatkozó ujabbi megállapodás létrejötte igazolására feladott tanubizonyitás elrendeíését indokolatlanul mellőzte s az ilykép hiányosan megállapított, tényállás eredményezte elmarasztalását. Ez a panasz nem alapos. A felebbezési bíróság ugyanis ítéleti indokolása kijelentése szerint, az első bírósági tárgyalás és bizonyítás összes adatainak szorgos méltatása után az első bir'i ítéletben megállapított tényállást fogadta el irányadónak és helyesnek. E szerint pedig a S. E. 64. §-án alapuló indokolási kötelezettségének az első biróság eleget tett a tekintetben, hogy az alperes részéről vitatott ujabbi megállapodás létrejöttének bizonyítására az első biróság elölt bejelentett alperesi tanú kihallgatását miért tartotta mellőzendőnek, vonatkozó indokolását az addig bevett többi bizonyítékok s a tárgyalás egyéb adatainak szorgos méltatása után elfogadott ellenkező tényállásra fektetvén. Az ezek szerint már első bíróilag mellőzött tanún kivü! pedig alperes másokat — a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyv igazolása szerint — be nem jelentett. A felebbezési bíróilag elfogadott ténymegállapítás tehát jogszabálysértés nélküli s igy a S. E. 197. §-a értelmében a leiül vizsgalati eljárásban irányadó. E tényállás alapján pedig nem bir alappal a S. E. 185. §. a) pontja alá eső az a felülvizsgálati panasz, hogy a felebbezési biróság az optkv. 919. §-át figyelmen kivül hagyta. E §. ugyanis csupán a felek világos fenntartásán kivül nyerhet alkalmazást, ellenkező szerződési megállapodás esetén figyelembe nem jöhet. Az alapul szolgáló szerződés 13. pontja pedig ilyen eltérő megállapodást statuál, mely a szerződő feleket köti. E szerződési pontra való hivatkozással tehát az alsó bíróságok anyagi jogszabálysértés nélkül marasztalták, az irányadó tényállás szerint a 8. pontban meghatározott kötelezettséget teljesített alperest. A perköltségekben történt marasztalás miatti felülvizsgálati panasz sem volt figyelembe vehető, mert alperes a leszállított egész kereseti követelés megfizetésére köteleztetett s igy egészben pervesztes: a S. E. 110. §. alkalmazásának tehát a felebbezési biróság indokoltan nem találta helyét, nem állapítván meg a pernek más olyan körülményeit sem, melyek a perköltségek viselése kérdésében a most irt §. alkalmazását helyénvalónak mutatták volna. A felebbezési tárgyalásért megállapított költségek tulmagassága miatti panasz, mint a bírói mérlegelés körébe eső ténykérdésre vonatkozó a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban sikerrel nem érvényesíthető. A felülvizsgálati kérésnek az a része pedig, mely szeri n alperes hivatkozik írásbeli felebbezésében már előadott indokaira s kijelenti, hogy bizonyítékait a kitűzendő tárgyaláson fogja előadni a S. E. 190. és 197. §§-ra tekintettel nem vehető figyelembe. 190S. évi október hó 26. napján. Felülvizsgálati eljárásból. Felperest kereseté alperes károsító téuyére alapítja és ebből magánjogi kárigényt érvényesít. Ennélfogva nem lehet szó az 1890. évi ű. t.-cz. 63. §-a alá vonható s közigazgatási ntra tartozó panaszról s osak megelőzési rendeltetéssel bíró panaszos ut igénybe vételének mellőzése, a tényleg bekövetkezett károsító ténykedés miatt a bírói eljárásnak igénybevételéi ki nem zárja. 1908. G. 163/2. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság L. Nyisztor molnár, berkesi lakós felperesnek if. K. Lajos vállalkozó, toroczkói lakos alperes ellen 1000 kor. tőke s jár iránt folyamatba tett felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a felebbezési biróság ítéletét megváltoztatja, a keresetet helytelen alperesités okából elutasithatónak nem találja s a felebbezési bíróságot utasítja, hogy szabályszerű tényállás megállapítása után az ügy érdemében, a felülvizsg ílati eljárással felmerült, alább megállapított költségekre is kiterjedően határozzon újra. Indokok: A keresetet elutasító felebbezési bírósági ítéletet felperes támadta meg felülvizsgálati kérelemmel. A kérelemben azon törvényszakasz, melyre a panasz alapittatik, tüzetesen ugyan megjelölve nincs, de a kérdés egész tartama szerint az a S. E. T. 185. §. a) és c) pontjaira alapitottnak tekintendő. A panasz szerint anyagi jogszabályt sértett a felebbezési biróság, midőn alperes felelősségét meg nem állapította azon az alapon, hogy alperes a kir. kincstárral kötött szerződés teljesítésében szerződésszerűen eljárván, ő felelősséggel az e körül felmerült kárért nem tartozik. Téves a felperes szerint a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, mintha a károsodás elhárítása iránt közigazgatási uton emelhető panasz a kártérítési igény alapját képezné s ennek elmulasztása ez igényt megszüntetné. Egyben a tényállást is támadja felperes, általánosságban kijelentvén, hogy a felebbezési biróság helytelenül állapította meg a tényeket. A kir. ítélőtábla a panaszokat alaposaknak találta. Bár kifejezett kijelentés a felebbezési biróság ítéletében nincs, mégis az indokokból kitetszöen az elutasítás főindokául a helytelen alperesités szolgált, ez az ok pedig az 1890. évi I. t.-cz. 63. és 66. § ának rendelkezéseire tekintettel meg nem állhat. A kir. ítélőtábla ugyanis a jelen esetben a S. E. T. 27. §. utolsó előtti bekezdése alapján hatáskörét hivatalból vizsgálván, ugy találta, hogy nem forog fenn e §. 1. pontjának esete, mert felperes keresetét alperes károsító tényére alapítja és ebből magánjogi kárigényt érvényesít, minélfogva itt nem lehet szó az 1890. évi I. t.-cz. 63. §-a alá vonható s közigazgatási útra tartozó panaszról s a csak megelőzési rendeltetéssel biró panaszos ut igénybevételének mellőzése, a tényleg bekövetkezett károsító ténykedés miatt a birói eljárásnak igénybevételét ki nem zárja. Ami pedig a felelősséget illeti, tény, hogy az 1S90. I. t.-cz 66. §-a szerint az állami utak jó karban tartása az azoknak eszközlendő javítások időtartama alatt is általában a kir. kincstárt terheli s a karbantartás elmulasztásából eredő károkért első sorban ő felelős, de jelen esetben a kereset alapja éppen az, hogy az ut kijavítását (hídépítés) alperes, mint a kir. kincstár vállalkozója a hivatkozott §. rendelkezése ellenére felperes for-