Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 49. szám - A döntvény-jog. Folytatás

I. évfolyam. 19. szám. Kolozsvár, 1ÖÜS. november 22. EHDELVRESZI30GI KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTARAVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: I?r. Tóth György, Kusztrich .János, kir. íörv.-széki biró. Ítélőtáblai tanácsjegyző. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza VI. sz. Megjelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI ItU: Egész évre 16 Kor. Félévre 8 Kor. Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A döntvény-jog. Irta: ür. Tóth György, ügyvéd,, kir. törvényszéki biró. — Á bíróságok tehermentesítése. Irta: Dr. Steril Manó, ügyvéd. — A Magyar Ügyvédi* Szövetsége. (Alapszabály terv.) Szerkesztette: Dr. Kenedi Gtóab.-pesti ügyvéd. TARCZA: Jogesetek a kolozsvári kir. ilélőtábla gyakorlatából. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák elintézett ügye. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X a -jog. Irta: Dr. Tóth György ügyvéd, kir. törvényszéki biró. (Folytatás.) Nincs azonban két oly állam, amelyekben a jog állapota azonos volna, tehát nem lehet conformis a bíróságok által kiszolgáltatandó törvényt alkotó jogszabályok összesége sem. Minden államban az életviszonyok határozzák meg azt, hogy mi a törvény és az egyes jogirók azt a törvényt szemlélve állítják föl dogmatételeiket. A logicai kapcsolat hiányát látom tehát abban, hogy a jogirók egyik vagy másik állam jogának dogmatételeivel igyekeznek álláspontjaik helyességét bizonyítani. Minden állam joga az ő népének a lelki világa. Ezt a világot csak önmagában vizsgálhatjuk, habár az egyes nemzetek érintkezéséből keletkező kölcsönhatásokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A Mars; Hold stb. életét még nem ismerjük, mint földünkét, bár a kölcsönös hatást a pozitív vizsgálódás rég megállapította. Sőt ezt se ismerjük teljesen. Német-, Franczia-, Angolország stb. jogát az képezi, amit azok jogfejlődéséhez képest ott jognak tartanak.1 Hazánkban is a jogfejlődés fokozataihoz képest más és más volt a törvény tartalma: a jog. Nevezetesen más volt a tartalma a jognak Werbőczy kora előtt, más az ő korában, más azután és más ma. Werbőczy hármaskönyve, akárhogy forgatjuk a kérdést, nem akart egyéb lenni, mint a kor igényeinek megfelelő codificatio, helyesen az akkor érvényes jog incorporatiója.2 Werbőczy szellemi nagyságának tudható be, hogy a hármaskönyv nem csupán száraz incorporatio lett. A pecsét reáfüggesztése elmaradván, nem válhatott törvénykönyvvé, de mint magyar-jog a szokásjognak Werbőczy által való tételezése szerint vált közkincscsé. 1 Puchta, Savigny, Wangerow, Bluntschli, Unger stb. stb. mind máskép állapítják meg, hogy mi a bíróság által kiszolgáltatható jog, a jogforrásokat más és másnak találván. A magyar magánjogi irók is más és más jogforrás felsorolással igyekeznek megállapítani, hogy mi a bíróság által kiszolgáltatható magánjog. 2 A szerző maga mondja előszavában: . . . hozzáfogok . . . hogy az országnak eddigelé szétszórt, csonka, zavart és nem egészen összeillő statútumait és végzeményeit, törvényeit és szokásait egybefoglaljam és összekapcsoljam és írásba téve felségednek közhasználatul való kihirdetés végett legmélyebb hódolatom hajlandóságával fölajánljam." Ezt a szokás-jogot ismerjük. Magyarország törvénytára pedig élőnkbe tárja azt a törvényjogot, amely a hármaskönyv megjelenése után keletkezett és vált alkalmazandó joggá. És bármennyire tagadják is némelyek, de a szokásjog és törvényjog mellett a birói gyakorlat által kifejlesztett ama tételek is jogot képviseltek, amelyek a jogalkotó indicatura eredményeként a Plánum Tabulare-ba lettek összeszedve. Egy kis történeti visszapillantás a gondolkozók lelkében azt hiszem fölkelti azt a tudatot, hogy a nagybirák ítéletei mégis csak más jelentőségűek voltak a Hármaskönyv megszerkesztése előtt, mint a m. kir. Guria újjászervezése után. A nagybirák ítéletei a törvény-jog és szokás-jog tételei által ki nem merített esetekre uj jogtételeket állapítottak meg. E jogtételek képezték a múltban a jogszokást (usus fori) s mint ilyenek részét képezték a bíróságok által kiszolgáltatott jognak. A Plánum Tabulare-ban foglalt decisiok is a törvények által nyitva hagyott elvi kérdéseket döntötték el és az alkalmazott jogot tételezve jogszabályt alkottak. A jogfejlődésre vonatkozó tudósításunk alapján az az álláspontunk, hogy a minden egyes népben viszonylagosan működő jogalkotó erő a jogi tételt kezdetben szokás alakjában; később szokás és törvény alakjában s a fejlődés még magasabb fokán: szokás, törvény és jogszokás (döntvény) alakjában juttatja kifejezésre. Államéletünkben az 1848-iki események nagy változást idéztek elő s eme változások eredményében a törvényhozó és birói hatalom gyakorlására hivatott szervek is átalakultak. Mi sem természetesebb, hogy a törvény-jog, szokás-jog és jog-szokás fejlődésében is változás állott be. A törvény-jog fejlődésével a szokás-jog képződése mind szűkebb és szűkebb körre szorult. A kényszer szülte helyzetben a szokás-jog sajátszerű módon jutott kifejezésre az ideiglenes törvénykezési szabályokban. Az életviszonyok fejlődésével azonban a törvényhozás nem tudott lépést tartani és igy a jogalkotó judicaturára hárult a feladat, hogy az életviszonyok által fölszinre dobott s elébe vitt vitás jogesetekre a tör vény-jog és szokás-jog által nem ismert tételt a nemzeti élet szelleméből kivonja és jogszabályként alkalmazza. A tételes törvény hiányában a birói gyakorlat oly tágkörűvé vált, hogy még az országnak a tételes törvény uralma alatt állott területén is igen gyakran volt kénytelen a biró a törvény-jog és szokás-jog által nem ismert tételt fölállítani. A bíróság jogszabály alkotó joga különben ama szükségszerűség folyományának is vehető, hogy az eléje vitt vitás ügyet a tőrvény hiánya okából magától el nem utasíthatja, hanem azt eldönteni köteles.1 Ugyanez a folyamat, kisebb-nagyobb változással föltalálható a nyugat-európai államok jogtörténetében is. A modern törvényhozók föl is ismerték a iudikaturában megnyilatkozó jogi alkotó erőt s nehogy a szétágazó gyakorlat 1 A Code Civile ezt az elvet a 4. §-ban törvénybe is igtatta. csakhogy a törvényhez kötöttség fogalmával és nem a biró-alkotta joetetel aikalmazhatásával.