Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 49. szám - A bíróságok tehermentesitése. 4. [r.] Vége

494. Erdélyrészi Jogi Közlöny 49 szám. a jogbiztonság veszélyeztetésére vezessen, fölállították a jelenkori jogélet egy ujabb nyilvánulását, a döntvény-jogot.1 A következő fejezetekben kifejtendökböl ugyanis látni fogjuk, hogy a döntvényjoy nem a szokásjogként jelentkező jogszabály befolyásolására, hanem kizárólag a judicatura irányítására és az ellentétes gyakorlat megszüntetésére lett mindenütt behozva. A szokásjogban nyilvánidó jog tétel regulatora csak a törvényjog lehet. b) A jogszokást tételező döntvény. A birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869: IV. t.-cz. 19. §-a szerint: „A biró a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni/' E törvény szerint, tehát a törvényjog mellett ma is alkalmazandó jog nálunk a szokásjog. A szokásjog az általam elfoglalt elviálláspont szerint, a jog-szokást (usus fori) nem öleli föl. Nem is ölelheti. Az általános birói gyakorlat ép oly önálló ténykedéssel fejleszti ki az elébe került esetekben a jogszabályt, mint a nép jogi tartalommal biró állandó gyakorlata az életviszonyok rendezése közben. A birói gyakorlat is azonban elágazó lehet ép ugy, mint a szokás a nép között. Az általános és particularis szokás a joggyakorlatban is megnyilvánul és igy általános és particularis jogszokással találkozunk. A particularis jogszokás a királyi ítélőtáblák területi beosztásához képest azokban az elvi jelentőségű határozatokban és döntvényekben jutott kifejezésre, amely határozatok egymásnak ellentmondóan döntötték e! az élőkbe került vitás jogkérdést. Azok a határozatok és döntvények pedig, amelyek a vitás jogkérdést egyöntetűen oldották meg, a jogtételt egyezően álli tották fel, az egyforma s általánes jellegű jogszabást tükröztetik vissza. Itt tehát oly jelenség előtt állunk, amelyet a jogélet szempontjából el kell helyeznünk. Az elhelyezés azonban nem nehéz. Az 1881: LIX. t.-cz. 4. •sf-a értelmében az ország egész területén mutatkozó ellentétes jogszokást a m. kir. Curia azáltal szüntetheti meg, hogy az elébe került ügyekből kifolyóan a vitás elvi kérdést eldöntvén, a döntvényben foglalt jogtételt jövőben ..az ügyek eldöntésénél irányadó dnak kell tekintse. Ekként az ország egész területére kiható jogszokás keletkezik. A királyi Ítélőtáblák az 1890: XXV. t.-cz. 13. §-a értelmében már csak a saját testületükre kihatólag tudnak egységes jogszokást létesíteni. Ez már particularis jogszokás. A királyi Curia és a királyi táblák döntvényében tehát a jogalkotó judicaturából fejlődött jogot szemlélhetjük. Az 1869: IV. t.-cz. 19. §-ban meghatározott jogállapotán a hivatkozott későbbi törvények által annyi változás tehát történt, hogy a m. kir. Curia döntvényei a hozzá került ügyek eldöntésénél irányadók, a kir. Ítélőtáblák tanácsai pedig az általok hozott döntvényben foglalt jogtételt, sőt a m. kir. Curiának az 1890: XXV. t.-cz. 13. §-a alapján hozott döntvényeit az összes kir. ítélőtáblák követni tartoznak. Ha már most a döntvényben tételezett jogszabálynak a törvény ily erőt ad, nem láthatjuk-e ebben a jogfejlődést oly irányban, hogy a bíróságok által alkalmazandó tételes jog tartalma a döntvény által kibővült. Véczegy T. az általam is elfoglalt álláspontot rövidre fogva ekként fejezte ki: „A tételes jog keletkezése és érvényre jutása tekintetéből háromféle: törvényjoy, szokásjog és döntvény jog" ? 1 Én abban a nézetben vagyok, hogy a Code Civil, az osztrák polgári törvénykönyv s a múlt század elejéről való többi eodexek szerzői nem ismerték és a jogszolgáltatás akkori állapota mellett nem ismerhették löl a törvénykezésben azt, ami ma a döntvény. A codexekben előforduló ama rendelkezések, hogy az Ítéletek törvény erejével nem birnak, nem vonatkoztathatók a döntvényekre. A döntvénv az ujabbkoii fejlődés productuma, amint alább látni fogjuk. Az egyes ügvekben keletkezett Ítéletekre és az ítéletekben kifejezésre jutó elvekre a régi eodexek álláspontja ma is helyes. 2 Magyar Themis: 1878/5. szám. E czikkben még a következő álláspont is kifejezésre jut: A döntvényjog keletkezésére nézve nem oly kezdetleges eredetű, nem oly ösztönszerű, mint a szokásjog. Teljes, rilágos jogi öntudattal fogamzik meg a biró agyában. A döntvényjogot túlsúly illeti meg a szokásjog felett, mert a birói kar általános és jogimiveltségo magasabb, mint a szokásjogot képző nép átlagos miveltsége. Ezeknek az egymáshoz való viszonyát vizsgálni és meghatározni egyelőre a jogtudomány feladata lesz. A szokásjog törvénymagyarázó, törvénypótló és lörvéüfrontó hatálya a közismert müvekben eléggé részletesen van ismertetve. Ezt e helyen mellőzöm. A jogszokásra nézve azonban a következőket kívánóin még fölemlíteni. Az általános birói gyakorlat törvénymagyarázó hatálya kétségtelen. A törvényjog alkalmazása ugyanis nem egyéb annak magyarázásánál és ennél a magyarázatnál csupán a törvényhozó hiteles magyarázata erősebb. Amennyiben a törvényjog gyakorlati magyarázatáról van szó, az nem más, mint a törvényjog szerinti bíráskodás. A jogszokás törvényrontó hatályát nem tartom megállapíthatónak, mivel ott, ahol törvényjog van, azzal szemben csak szokásjog keletkezhetik, de jogszokás nem. A törvényjog és szokásjog kizárják, hogy fennállásuk alatt contra legem jogalkotó jogszokás keletkezhessék.1 (Folyt, köv.) X 9 bíróságok tehermentesitÉse. Ithi : dr. $tern Manó ügyvéd. y ív. X (Vége.) A telekkönyvi hatóság közelsége, könnyen hozzáférhető volta arra vezetne, hogy a szerződő felek könnyebben szerezhetnének tudomást a telekkönyvekben eszközölt bejegyzésekről s inkább vezettetnék be a telekkönyvekbe a változásokat. A bejegyzések eszközlését elő lehetne mozdítani azzal, hogy a telekkönyvi hatóságnál a felek kérelmeiket a hatóság előtt szóval előterjeszthetnék, a midőn is a szerződő felekkel jegyzőkönyv vétetnék fel s | ennek alapján a bejegyzés nyomban eszközöltetnék. A nyilvánosság tágabbá tétele céljából a bejegyzésre vonatkozó határozatok ki lennének függesztendök. A személyes megjelenésnek előnye az lenne, hegy a felek a tkvi hatóság előtt szóval kijelentvén, mely ingatlanra vonatj kőzik a szándékolt jogügylet, kizáratnának a téves bejegyzések. I A jogügyletek irásba foglalásának s a beadás alakszerűségének I kényszere is sokakat visszatart a szerződések bejegyeztetésétől. A telekkönyvek megbízhatósága ezáltal mitsem szenvedne, j Ugyanis mint már jeleztem, a gyakorlatban a telekkönyvi végj zések túlnyomó részét a inai jogállapot szerint is a telekkönyvJ vezetők hozzák meg, a biró csak aláírja. Már most van-e lényeges j külömbség abban, hogy a telekkönyvvezető által saját személyes i felelőssége mellett hozott végzést ő maga irja alá, vagy más? | Természetes, hogy nincs. De nemcsak a gyakorlat konkludál oda, j hogy a biró működése csak formális, hanem a tkvi ügyvitel is | azzá tesz;. A tkvi rdt. szerint a tkvi beadványt a tkvvezetö széli jegyzi, az készíti az u. n. lustráiást s a biró az eléje terjesztett ! lustrált beadvány alapján intézkedik a nélkül, hogy a telekkönyvet j látná. így hát a bejegyzés megengedhetöségének feltételeit nem j a biró, hanem a telekkönyvvezetö állapítja meg. i 1 A m. kir. Curia és a királyi táblák döntvényei tehát nem mlnj clen esetben construálnak jogtélelt. hanem részben a törvények elavuj lását constatálják, részben a szokásjogot tételezik és csak részben áÜa] pitanak uj jogszabályt föl. Csak < : utóbbiak nevezhetők jogszabályalkotó j döntvényeké I,. A biró hivatása: ius dicere. De ha a törvényjog elavult és szokásjog még nem képződött, akkor a bírónak a jogrendszerben beállott házagot a vitás kérdés eldöntésére fölállítandó jogtétellel ki nem pótolnia. „A jogképzés e szűk határon tul nem terjedhet. A biró csak a valódi szükség esetén, a gyakorlati élet kérdéseire alkot jogtételt, tehát sohasem lehet olyan elvont, mint a törvénv. Nem tartom érdektelennek e helyen fölemlíteni,, hogy a magvar általános polgári töirénykönyv általános részének Győry Elek által eszközölt kidolgozásában a 9. §. igy szólott: „Oly jogeset, melyről a törvény nem intézkedik hasonló esetekre vonatkozó törvény szerint, ilyennek hiányában a jogszokás által nyü yánult szabály szerint — ha pedig ilyen sem léteznék, az összes magánjog főelveihez képest ítélendő meg." E tervezet tárgyalása rendén (1882. okt. 7-én) Gvőry kifejtette, I hogy a jogszokás alatt a döntvényjogot nem értette. | Vele szemben Oberschall állásponját ekkép körvonalozta: ,.Igaz, I hogy a biró csak a törvény alkalmazására van hivatva, azonban müköj dése végeredményében jogszokást, uj jogtételt szül. A legfelsőbb biróI ság elvi jelentőségű döntvényeit az alsóbb bíróságok is alkalmazzák s az élet kényszerítő hatalmánál fogva a felek is azokhoz képest rendezik viszonyaikat — hozzájárulván még az is hogy az 1884 : LIX. t.-cz. 4. §-a szerint most már a Curia teljes ülési megállapodásai törvénvneí ! fogva az ügyek eldöntésénél irányadók.