Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 48. szám - A bíróságok tehermentesítése. 3. [r.]

486. Erdélyrészi Jogi Közlöny 48 szám. Magyar állam jogéletében a szokásjog mindig fontos té­nyező volt. A jogot alkotó szokás azonban már igen korán kettős irányú fejlődést mutat: a) a jogi tartalommal biró tényleges szokás (consvetudó) és b) jogszokás (usus fori) alakjában. A tételes törvények közül a hozzánk legközelebb álló optkv. kifejezésre is juttatja a szokásjog és jogszokás között fennforgó külömbséget, amennyiben a szokásjogot a 10. §-ban és a jogszokást a 12. §-ban teszi intézkedés tárgyává. A 10. §-ban ugyanis ezt rendeli: A szokást csak azon esetben lehet tekintetbe venni, midőn valamely törvény arra hivatkozik. A 12. §. pedig igy szól: „. . . . a törvényszékek által különös pereskedésekben hozott ítéletek a törvény erejével soha sem birnak; más esetekre, más személyekre ki nem terjeszthetők." Az élet azonban alaposan rácáfolt ez omnipotens rendel­kezésre, mert az osztrák polgári törvénykönyv hatályának terü­letén — a. törvény rendelkezése ellenére — mindenütt rábuk­kannak ugy a szokásjogra, mint a döntvényekre (Entscheidungen). A szokásjog és jogszokás között már külső megjelenésében szembeötlő a külömbség és a kettő között fogalmilag is éles határvonal áll fenn, habár a gyakorlatban e határvonal nagyen elmosódik. Grosschmid Béni éleselméjüséggel igy okoskodik: A magyar magánjog kútfő rendszere a jogszabást jogalkotó alapnak elis- j meri és igy előttünk áll a szokásjognak az a jelensége, amely- j nek a kútfői tekintélyt a megszokottság kölcsönzi. (233 lap)." „Ezt a különbséget a kétféle kifejezés voltaképeni érte­ménye között tulajdonképen csak azért tettem meg — mondja tovább — hogy a dolgot az ő elvi boncolatukban világosan lássuk magunk előtt és nem azért, hogy e két kifejezési módot egymástól a jogi beszédben is szoros pedanteriával távol tart­suk (235. I.)".1 A jogirodalomba kutatva, kimondhatjuk, hogy az irók leg­nagyobb része érezte és érzi, hogy a judicaturának jogszabály alkotó ereje van, de a régi dogma kereteibe nem tudván elhe­lyezni, azt letagadni törekszik. Az ujabb irányzat azonban tételként állitja föl, hogy : a judikaturának jogszabály alkotó ereje ép oly kétségtelen, mint a népélélek jogalkotó erejének megnyilatkozása a szokásjogban} Ez elvi álláspont helyességét csak azok tagadhatják, akik a tényeket is letagadni akarják. A fejlődést azonban nem lehet a dogmák által föltartóztatui. Igy jutottunk el oda, hogy kény­telenek vagyunk a tények kényszerítő hatása alatt bevallani, hogy az alkalmazandó jog: a törvény, szokásjog és jogszokás. A ma föladata tehát nem lehet más mint az, hogy a tör­vény, szokásjog és jogszokás ható erejének körét kijelölje. A szokásjog dogmatörténelmét ismerjük.3 Tudjuk azt is, hogy az egyes államokban a törvény és szokásjog a jogélet fejlődési fokain egymással szemben minő viszonyban állottak. Erre classikusabb esetet nem is lehetne elgondolni, mint azt a jogfejlődési folyamatot, amelyet hazánk jogfejlődésében szemlélhetünk. Ez egyúttal annak az igazolására is alkalmas, hogy egy és ugyanazon időben a törvény, szokásjog és jogszokás (usus fori) együtt alkották az alkalmazást találó jogot. A törvény pedig nem egyéb, mint a jog állapota. 1 Grossuiid Béni azt az álláspontját, hogy ,a szokásjog voltaképen nem egyél), mint a jogszokáson alapidő jog", vagyis „a szokásjog a ténybeli praemissa, amihez hozzájárulván a kutíői tétel, a mi e kettőtől keletkezik : ez a szokásjog" (214. lap) igy teszi szemlélhetővé : Szokásjog de facto Kútfői tétel Szokásjog. 2 Gnaeus Flavius : Der kamp um die Rechlswistenschaft. Heidelherg 1908. Ex ábrázoláshoz hasonlóan a dóntvéngjog kialakulását ekként tehetjük szemléibetővé ; Az alső-biróságok gyakor- Az eltérő birói gyakorlat latában kifejezésre jutó megoldó döntvény szöve­ellentétes jogi szokás gezés, mint tételezés Döntvényjog. 3 Puchta: Das Gevonbeitsrecht. Fodor A.: I. k. 40. lap. X 9 bíróságok tehermentesítése. Irta: dr. 5tern Manó ügyvéd. (Folytatás.) Az osztrák polgári törvénykönyv az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog, (431. §.) zálogjog, (451. §.) szolgalom (481. §.) meg­szerzéséhez a telekkönyvi bejegyzést kiván még, tehát a telek­könyvi bejegyzést szerzési módnak tekinti, sőt a 451. 481. §§-ok­ban kifejezetten annak is nevezi. Ebből az következnék, hogy az osztrák polgári törvénykönyvön alapuló telekkönyvi intézményünk szerint a telekkönyvi bejegyzés jogmegállapitó tény. Azonban ez nem áll. Maga az osztr. polgári törvénykönyv mond ellene ezen fel­fogásnak. Ellentmond az 1467. §-ban, a hol a bejegyzést feltét­len érvényűvé csak 3 év fennállás után teszi, nemkülönben az 1468. 1469. §§-okban, a hol a telekkönyvi bejegyzéssel szemben az elbirtoklást jogszerző ténynek fogadja el. Teljes lehetetlenség jogmegállapitó ténnyel szemben más, ugyanezen jogra vonatkozó jogszerző tényt elismerni. Ha a tör­vény azt mondja ki, hogy az ingatlanokra vonatkozó jogok csakis telekkönyvi bejegyzés utján szerezhetők s mint a 441. §-ban a bejegyzésnek azon hatályt tulajdonítja, hogy ezzel a bejegyzett tulajdonos jogszerű birtokba lép, akkor az elbirtoklás ezen tulajdon­jogra teljes lehetetlenség, mert birtok ezzel szemben ugyancsak az optkv. szerint u. n. álbirtok, mely elbirtoklás alapjául nem szolgálhat. De nemcsak maga az optkv., hanem a tkvi rdts, nemkülön­ben a kifejlett joggyakorlat ellentmond ezen felfogásnak s azt tanúsítja, hogy telekkönyvi bejegyzés nem jogmegállapitó tény, banem a jog létezésének s nyilvánossá tételének bizonyítéka. A tkvi rendtartás a tkvi hatóságot csakis a bemutatott ok­irat alaki kellékeinek bírálata jogosítja fel, azonban annak való­diságát az kutatni jogosítva nincs. Már pedig ha valamely hatóság ogmegállapitó határozatot hoz, ugy annak nemcsak alaki kér­déseket, hanem az anyagi igazságot is ki kell derítenie. Igaz, hogy például a bíróság sommás váltókeresetre, vagy közjegyzői okirat alapján beadott kérelemre sommás végzést, illetve végre­hajtást elrendelő végzést a csatolt okirat valódiságának kutatása nélkül hozza, de ez nem azonos a tkvi hatóság végzésével, mert a sommás végzés, illetve végrehajtást elrendelő végzéssel szem­ben kifogásnak van helye, a hol a végzéssel szemben minden néven nevezendő jogait érvényesítheti, holott a tkvi hatóság be­jegyzést elrendelő végzés ellen beadható felfolyamodás ily eset­ben jogorvoslatot nem nyújt. A telekkönyvi rendtartás a bejegyzés alaki feltételeit álla­pítja meg s az anyagi kérdéseket kizárja a bejegyzés kérdései közül, mutatja a 148. §, mely szerint azon esetekbe, a midőn a I bejegyzés anyagi jogszabály szerint érvénytelen, nem a bejegyzést elrendelő végzés megtámadását rendeli s nem a bejegyzést el­rendelő telekönyvi hatóságot jogosítja fel a kérdés elbírálására, hanem magát a bejegyzés alapját képező jogügyletet kell a rendes bíróság előtt megtámadni. Az anyagi jogszabályok vitatása tehát a telekkönyvi bejegy­zéseknél a tkvi rdts. szerint ki vannak zárva. Már pedig ha a bejegyzést elrendelő végzés illetve a bejegyzés maga jogmeg­állapitó tény lenne, ugy a tkvi rdts. szabályainak a bejegyzés j körül felmerülhető összes kérdéseket kellene felölelnie s meg­j szabni az anyagi jogszabályok megvitatásának módját, mert az általános elfogadott jogelvek szerint jogviszonyra vonatkozó jog­I megállapító tény a jogviszonyban álló összes érdekeltek akarat j nyilvánítása után keletkezhetik s ellentétes akarat nyilvánitások j esetén a bíróság, illetve intézkedő hatóság a tényállás megálla­pítása után hozza meg a határozatot. A törvénykezés minden ágában ugy a polgári, mint a büntető eljárásban a hol czél­szerüségi okokból jog megállapító végzés pusztán alakilag elbírált okirat alapján hozatik meg, ezen végzés elleni jogorvoslat nem a felfolyamodás, hanem kifogás, vagy ellenmondás s a jog­orvoslat magában véve nem a határozat hatálytalanítását ered­ményezi, hanem az anyagi igazság czélzó kontáradiktorius eljárást. A telekkönyvi bejegyzés nem jogmegállapitó tény, hanem csak bizonyíték, azt bizonyítják az anyagi jogszabályok és az erre vonatkozó birói gyakorlat. Ugyanis a jogot kimondó birói hatá­rozattal szemben a határozat meghozatalát megelőző tényeket felhozni nem lehet, a telekkönyvi bejegyzéssel szemben azonban a törlési perek, tulajdon pereknél a bejegyzést megelőző tényeket igen is fel lehet hozni, sőt a bejegyzés érvénytelenítése a tulajdon­jog megítélése épen ilyen tényeken alapul. A külömbség az eljárás módjában is van, mert birói íté­lettel kimondott jog érvényteleníthető ugyan, de csak kivételes

Next

/
Thumbnails
Contents