Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 46. szám - A birák informálása

178 Jogesetek Tára, 46 szám. A járásbíróság előtti eljárás pedig a BP. 540. §-ának 2. bekezdése szerint a becsületsértés, mint egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség esetében az elmaradt terhelt ellen kihallgatása nélkül ítélet hozható és az 552. §. szerint ily esetben a télebbviteli tárgyaláson sem kötelező vádlottnak jelenléte, ez okból a tábla, jóllehet vádlott személyes megjelenés kötelezettsége mellett idéztetett meg, a tárgyalást jelenléte nélkül is megtarthatónak találta. L907. december 20. A kir. Curia: (Curia, 1908. május 5. 3429. sz. a.) A tábla Ítélete a RP. 384. §-ának 6. pontja alapján a BP. 437. §-ának 2. bekezdése értelmében, az annak alapul szolgáló tárgyalással együtt megsemmisíttetik és a tábla utasittatik, hogy tartson uj tárgyalást. Indokok . A Curia a bejelentett anyagi semmiségi panaszok megvizsgálását mellőzve, a BP. 384. íjának 6. pontjában foglalt s hivatalból figyelembe veendő anyagi semmiségi ok alapján a tábla ítéletét megsemmisítendőnek találta ; ugyanis Gy. J. vádlottra nézve a törvényszék felmentő Ítéletet hozott, ami elllcn A. A. felebbezett, a tábla a BP. 423. §-ának 5. bekezdése értelmében csak Gy. J. vádlott megjelenése és kihallgatása után lett volna jogosítva a felmentő törvényszéki Ítéletet e vádlott terhére megváltoztatni, a tábla azouban ettől a reá nézve kötelező eljárástól eltért, mert a tárgyalásra ezt a vádlottat ugyan megidézte, de azt a körülményt, hogy az nem jelent meg s így ki sem hallgattatott, figyelembe nem vette, hanem a vádlotttat a járásbíróság előtti eljárási szabályokra utalással elitélte, holott ezen utóbbi eljárási szabályok a tábla előtti eljárásban nem alkalmazhatók. A megsemmisítés folytán a tábla ujabb szabályszerű eljárásra utasíttatott. A Rtkv. 321. §-ának 1. pontjában foglalt mentességre nem tarthat igényt, aki másról bíróságon kívül valótlan s az illetőt büntető eljárásnak kitévő tényt állit, s azt?tán az < . által indított rágalmazási perben az állított tény valódisására nézve tanúként kihallgatattván, a sértetett terhelő karnis vallomást tett. A mentesség' őt csak akkor illetné meg, ha a bíróságon kívül tett s immár valótlannak bizonyult állításának, vagyis a valóság mos vallásának elhallgatására szorítkozott s azt igyekezett volna vallomásával hitelt érdemlővé tenni, miként ő nem állította a valótlannak bizonyult tényt. Az erzsébetvárosi kir. törvényszék: D. J. vádlottat bűnös" nek mondja ki a Btk. 213. §-ának 1. bekezdésébe ütköző hamis tanuzás bűntettében. Indokok. A törvényszék a főtárgyaláson felmerült bizonyítékokból a jelen bünper alapját képező előzményként megállapította, hogy G. Gy. sértett, a kőhalmi járásbíróságnál rágalmazás vétsége miatt bűnvádi feljelentést tett ifj. és id. K. A. ellen azért, mert nevezettek azt állítottak róla. hogy egy h—i ember kabátját ellopta, holott ez az állításul: teljesen valótlan volt. A büuper során terheltek beismerték, hogy G. Gy.-röl azt állították, miszerint ez H. községben egy kabátot lopott, védelmükre azonban felhozták, hogy állításuk valódiságát K. S., L. T. és D. .1. tanuk eskü alatt is tudják bizonyítani. A járásbíróság a felek egyező kérelme következtében elrendelvén a valódiság bizonyítását, a feladott tanuk kihallgatása végett a szentágotai járásbíróságot kereste meg. Ez kihallgatván a fent nevezett tanukat, közülük L. T. és K. M.-né azt vallották, hogy amint G. Gy. és két társa eltávoztak, nemsokára visszatéit D. J. kezében K. M. kabátjával s azt mondotta nekik, hogy ezt a köpenyeget G. ellopta, azzal el akart menekülni, de szándékában megakadályozta, s tőle a köpenyeget visszavette. Kijelentették egyszersmind, hogy ők sem a kabát ellopását, sem annak visszavételét nem látták, csak annyit tudnak, illetve mondottak el, amennyit D. J. nekik elbeszélt. D. J. a járásbíróság előtt azt vallotta és erősítette meg esküvel, hogy tudja és látta, miszerint G. távozáskor a K. M. télikabátját magával vitte, mire utána ment és szándékában megaK idályozandó. megszólította őt, a kabátot tőle elvette és K.-nénak visszaadta. A kőhalmi járásbíróság ezen tanúvallomás után ifj. és id. K. A.-t, minthogy az általuk tett rágalmazó kifejezések a való ( tényt állították, a rágalmazás vétségének vádja alól felmentette, I s ezen ítélete jogerőre emelkedett. G. Gy. sértett ezután hamis tanuzás büntette miatt feljelentést tett D! J. ellen azért, mert akkor, midőn a szentágotai járásbíróság előtt azt állította róla, hogy öt lopáson érte, hamis vallomást tett és erősített meg esküvel. Vádlott a főtárgyaláson beismerte, hogy a járásbíróság előtt sértettre vonatkozólag azt vallotta, hogy az a K. M. kabátját elvitte stb. Minthogy ezen cselekménye a Btk. _13. §-ának 1. pontjába ütköző hamis tanuzás bűntettét megállapítja, büntethetőségét j kizáró ok hiányában a törvényszék vádlottat abban bűnösnek mondotta ki. (Í907. július 1. 36 6. sz.) A marosvásárhelyi kir. tábla : az elsőfokú bíróság Ítéletét a BP 423. § ának 2. bekezdése értelmében, 385. §-ának 1. c) pontja alapján megsemmisíti, vádlottat a terhére rótt büncseleicmány vadja alól a BP. 326. §-ának 3. és a Btk. 224. §-ánuk 1. pontja alapján felmenti. Indokuki A tábla az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tény• állást magáévá teszi. E tényállás szerint vádlott G. Gy.-röl két egyén jelenlétében bosszúból a valótlannak bizonyult tényt állította, hogy G. Gy. a í K. M. kabátját ellopta. Vádlott cselekménye tekintettel arra, hogy az állított tény I valódisága esetében G. Gy. ellen bűnt. tő eljárás meginditásáj nak okát képezné s öt közrnegvetésnek tenné ki, a rágalmazás vétségének ismérveit kimerítvén, vádlott e tényállásával bünj tetendö cselekményt követelt el. Vádiolt tehát az id. K. A. és társa elleni büntető ügyben I tanuként történt kihallgatása alkalmával, a valónak megvallásá| val önmagát büntelendö cselekménynyel vádolná. A törvényszék tehát azáltal, hogy vádlottat hamis eskü I bűntettében bűnösnek mondotta ki, jóllehet a büntethetőséget ! kizáró ok forgott fenn, a BP. 385. §-ának 1. c.) pontjában meg| jelölt s e szakasz utolsó bekezdése értelmében hivatalból figveí lembe veendő semmiséget követett el, miért is az alsófoku bií róság ítélete a BP. 423. §-ának 2. bekezdése értelmeben megsemmisítendő, s vádlott a terhére rótt hamis eskü büntette alól felmententendő volt. (1907 november 21-én, 2198 sz.) A kir. Curia 1908. április 8. 2718. sz. a. a BP. 385. §-ának '. c) pontja alapján használt és alaposnak talált semmiségi panasznak hely adatván: a táblának Ítélete a BP. 385. §ának j 1. c) pontjában meghatározott semmiségi okon, a BP. 437. §-ának i 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik és D. J. vádlott bűnösnek mondatik ki a Btk. 213. §-ának 1. tételében meghatározott j hamis tanuzás büntetében, melyet azáltal követett el, hogy G. Gy. | főmagánvádló által ifj. K. A. és id. K. A. ellen a kőhalmi járás: bíróságnál rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ) ügyben a szentágotai járásbíróság által 1906. évi október hó ) 19-én tanuként kihalgaltalván. azt a hamis vallomást tette és | esküvel is meg erősítette: hogy tudja és látja, miszerint 1905. | év tavaszán H. községben G. Gy. a K. M. tulajdonát képezett i és gyapjúból készült télikabátot ellopta s ezért a Btk. 213. §-ának | 1. tétele a Btk. 223. §-a ah pján, a Btk. 92. §-ának alkalmazáI sával a foganatba vételtől számítandó hét havi börtönre és három évi hivatalvesztésre ítéltetik'. Minthogy D. J. vádlott az érintet rágalmazási ügyben, mint ' tanú nem a bíróságon kívül tett s immár valótlannak bizonyult | állításának, vagyis •! valóság meg vallásának elhalgatására szoritj kozott s nem is azt igyekezett vallomásával hitelt érdemlővé j tenni, miként ő nem állította a valótlannak bizonyult tényt, ha; nem szemtanuként állapította meg G. Gy.-röl azt, hogy ő a j K. M. tulajdonát képezett és gyapjúból készült télikabátot ellopta és így hivatalból üldözendő bűncselekmény miatti eljárhatásra igyekezett vallomásával nevezettel szemben bizonyítékokat szolgáltatni, ennélfogva más egyén elleni gyanúsítást tartalmazó vallomása a Btk. 224. §-ának 1. pontjában foglalt mentesség alá nem esik. Jogi tévedésben volt tehát a tábla akkor, amikor a valóknak elfogadott tények mellett nevezett D. J. vádlottat a Btk. 224. j §-ának 1. pontja alapján a büntethetőséget kizáró okon a vád I alól felmentette; miért is a főügyész által a BP. 385. §-ának 1. c) pontja alapján a büntethetőséget kizáró ok fenn nem forgása miatt használt és a koronaügyész által fentartott és alaposnak talált semmiségi panasz folytán a táblának Ítélete a rendelkező rész szerint megsemmisítendő és nevezett D. J. vádlott bűnösnek kimondandó és büntendö volt.