Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 5. szám - Az esküre való jelentkezés határidejének számitása az 1907: XVII. t.-c. 4. §-ban meghatározott perekben

5 szám. ErdélyrésKi Jogi K»al5i»y 35. és a telekkönyvi bekebelezés iránti kérést is beadni. A félnek tehát ezekkel nem volna dolga. A bejelentések elmulasztása esetén a birságért első sorban a kir. közjegyző vagy közjegyzői megbízott felelne. A közjegyzői díjszabás mindezen teendők tekintetében a körülményekhez mérten volna megállapítandó. Ezen intézkedések által lehetővé tétethetnék, hogy a felek ingatlanok iránti szerződéseiket s az ezzel egybekötött teendőket nagyobb megterheltetésük nélkül teljes hitelt érdemlően és helyesen intéztethessék el. A kötelező hagyatéki eljárás is már meg lévén, ennek a telekkönyvek helyesbítése és rendbe hozatala iránti intézkedéseit is jövőben szigorúbban lehetne végrehajtani, szükséges azonban, hogy a királyi közjegyzőknek erre vonatkozó eljárása külön dijaztassék s a kisebb hagyatékok ingyenes tárgyalása is megszüntettessék s a díjszabás ehez képest módosittassék. A telekkönyvek rendezetlen állapotának mielőbbi megszüntethetése érdekében az eddig történi rendelkezéseken kivül helyesnek tartanám, hogy az 1892. évi XXIX-dik t.-cz. 2. §. a) pontja alatt irt egyes telekkönyvi ingatlanokra vonatkozó helyesbítések kérelmezése jövőben ne bizassék az egyes érdekeltek tetszésérc, hanem kötelezően rendeltessék el. E czélból megokolt lenne, hogy általános hirdetményi felhívás bocsáttassék ki s tétessék megfelelően közzé, melyben lelszólitás intéztetnék mindazon telekkönyvön kívüli tényleges birtokosokhoz, kik az ingatlanokhoz tulajdoni igényt tartanak, hogy tulajdonjogoknak helyesbítés utjáni bekebelezése iránt az 1892. évi XXIX. t.-cz. alapján egy évi határidő alatt különbeni birság terhe mellett az illetékes telekkönyvi hatósághoz folyamodjanak. Ezen kérések folytán azon teendőkkel, amelyeket az említett törvény a bizottság működése körébe utal, ezen törvény 6. §-ára tekintettel, kizárólag királyi közjegyzők és közjegyzői megbízottak lennének, az ügyek községek szerinti csoportosítása mellett, megbizandók. Ily módon lehetséges lenne az összes helyesbítéseket egyszerre az egész országban folyamatba indítani s a telekkönyveket pár év alatt lehetőén helyesbíteni. Ezen eljárással az egész községre kiterjedő helyesbítésre vonatkozó szabályok is esetleg megfelelően módosítva kiterjeszthetők lennének. A telekkönyvek rendjének biztosítása és állandó fenntartása érdekében elhatározó intézkedések szükségesek, mert különben ugy járunk, mint az a gazda, aki felburjánzott földjén a dudvát csak levagdossa s újra kinőni engedni, ahelyett hogy a földet mélyen felszántaná, a dudvát gyökerestől kipusztítaná. /*( Az esküre való jelentkezés v Határidejének számítása az : XVII. t.-e. 4. §-ban meghatározott perekben. Irta : Dr. Tóth György. Az egyes törvényeknek novelláris úton való kiegészítése a legtöbb esetben egyszerű varga-munka. A novelláris törvények rendszerint a sürgősség jegyében születnek, habár a vajúdás oly hosszú ideig szokott tartani, hogv azalatt az egységes és minden irányban átgondolt új törvény is előkészíthető és letárgyalható volna. Az 1907: XVII. t.-c. elég gyorsan született s így az 1868: LIV. t.-c.-ben lefektetett alapelvek vonatkoztató összes módosulatait nem ölelhette fel. A többek között a váltóeljárás keretében egy igen ritkán előfordulható eset merült fel. A kolozsvári G. H. felperesnek K. Mihály alperes elleni 110 K iránti nyitott váltóperében a kir. törvényszék alperes perujitási keresetének helyt adva, felperest keresetével elutasította, ha „alperes a váltóeljárás 27. ában meghatározott idő alatt és módon jelentkezve leteszi a főesküt arra, hogy...." A kir. ítélőtábla ezt az elsőbirói ítéletet 1907. november 13-án kelt 3915/1907. számú ítéletével indokainál fogva helybenhagyta. Ez Ítélet ellen az 1907: XVIJ. t.-c. 4. §-a értelmében ..felebbvitelnek helye nincs". A kir. Ítélőtábla Ítélete mindkét félnek 1901 november 22-én lett szabályszerű módon kézbesítve. Ujitó alperes az esküre való jelentkezést 1907 november 26-án adta be. A kolozsvári kir. törvényszék 15436/907 p. szám alatt a következő végzést hozta: Ezen kérés visszautasittatik, mert: A V. E. 27. §-ban foglalt s a kir. Ítélőtáblának nem felebbezhetö ítéletére is alkalmazást nyerő rendelkezése értelmében az eskü letételére az utolsó fokban hozott ítélet kézbesítése után 3 nap alatt kell a félnek jelentkeznie. Minthogy pedig a kir. Ítélőtáblának nem felebbezhető 3915/1907. L számú ítélete alperesi képviselőnek a vétiv szerűit 1907 november 22-én kézbesittetett, a november hó 26-án, tehát negyed napon beadott esküre jelentkezési kérés nvilván elkésett. (1907 XI/27.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla Kolozsvári G. H. perujitott felperesnek K. Mihály perujitó alperes ellen 110 K váltótöke és jár. iránt, a kolozsvári kir. törvényszék, mint váltúbiróság előtt folyamatba tett váltóperében a perujitó alperes által beadott esküre jelentkezési kérés tárgyában az 1907 november 27-én 15436/907. p. szám alatt hozott végzését perujitó alperesnek az 1907 dzczember 2-án 15789/907. p. szám alatt közbetett felfolyamodása folytán az 1907 deczember 28-án tartott zárt ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság végzését az abban felhozott indokokból helybenhagyja. E jogeset kapcsán ellentétes elvi alapon álló nézetek merülvén fel, nem tartom érdektelennek — anélkül, hogy ezzel a bírósági végzéseket támadni szándékoznám — a vitás kérdést részletesebben megvilágítani. A már érintett végzések helyeslői álláspontjukat azzal támogatják, hogy a váltó és köztörvényi eljárás között volt és lesz is divergentia s ez a V. E. 27. §-ban foglalt rendelkezésből nyilvánvaló, ha összehasonlitjnk az 1868: LIV. t.-c. 23. §-ban fogjalt rendelkezéssel. A felebbezés korlátozását czélzó 1907: XVII. t.-c. nem akarhatta a V. E. 27. §-ban foglalt s a köztörvényi eljárás intézkedéseinél szigorúbb eljárást enyhíteni, tehát kétségtelennek látszik, hogy az esküre jelentkezés szempontjából a kir. Ítélőtáblának felebbezéssel meg nem támadható ítéletei egyenlő hatálynál; a harmadfokban hozott véghatározatokkal. Ez elv az 1907: XVII. t.-c. 4. §-ban meghatározott összes perekre áll, tehát az ítélet kézbesítése után polgári perekben 15 nap alatt, váltó és kereskedelmi perekben pedig 3 nap alatt kell az eskü letételére határnapot kérni. Felhozzák még azt is, hogy az 1868: LIV. t.-c. rendszere szerint a kir. törvényszékek hatáskörébe utalt polgári ügyekben keletkezett ítéletek mind felebbezhetők voltak a in. kir. Curiáig, tehát a prts. 239. §-ban foglalt rendelkezés e rendszerből foly. A közpolgári ügyekben az 1881: LIX. t.-c. már korlátokat állított fel, míg a most jelzett törvény alapján kibocsátott váltóeljárás 27. §-a a váltóperekben keletkezett Ítéletekre korlátozási nem tartalmaz. Az 1881: LIX. t.-c. 23. §-ban foglalt meghatározások tehát a váltói ügyekben alkalmazást nem találhattak és igy felebbezéssel meg nem támadható Ítéletek nem keletkezhettek. Eszerint az 1907: XVII. t.-c. 4. §-a értelmében felebbezéssel meg nem támadható azok az ítéletek, amelyek a váltó és kereskedelmi eljárás szerint hozatnak, egyenlők a harmadbirói ítéletekkel és ebből következik, hogy a V. E. 27. §-nak ama rendelkezése találhat alkalmazást, hogy „az eskü letételére.... a harmadbirósáyi ítélet kézbesítése után három nap alatt kell jelentkezni". Az adott esetben tehát: XI/22 + 3 = XI/25-ike az utolsó nap, amelyen az eskü letételére való jelentkezési kérést joghatályosan be lehet nyújtani. E felfogás szempontjából nézve a kérdést, nem találom figyelmen kivül hagyandónak az 1881: LIX. t.-c. 23. S-át megelőzően érvényben volt 1868: LIV. t.-c 253. és 254. §-ban foglalt ama rendelkezést, amely szerint a kötelezettség teljesítésére kiszabott határidő az ítélet kézbesítését követő napon veszi kezdetét. Ez a rendelkezés ment át az 1881: LIX. t.-c. 23. §. 3. bekezdésébe. Szóval az ítélet kézbesítésének napja a határidő megállapításánál nem számit. Ez az elv jut kifejezésre a felebbviteli határidők számításánál is. Az 1868: LIV. t.-c. hatályon kivül helyezett 277. §-a ezt ki is mondotta: „A felebbvitel határideje rendszerint 15 nap. E határidőbe a kézbesítés napja be nem számíttatik". Ehelyett ma az 1881: LIX. t.-c. 32. §-a, az 1893: XVIII. t.-c. 126. és 131. §-ai vannak érvényben s hasonló értelemben rendelkeznek. A fennebb közölt jogesetben tehát az 1907. XI/22-ik napját, mint amelyen a határozat kézbesítése történt, az eskü letételére kitűzött határidő kiszámításánál számításon kívül kell hagyni,