Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 42. szám - A bérleti viszony megallapitása iránti per hatáskör kérdése

42 szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 435. ügyvéd részére, hogy fele ellenében költség illeti meg, (ami különben törvényen alapuló jog és kötelesség) hanem még a fizetendő dijak mennyisége is meg van állapitva. Ily körülmények között azt látjuk, hogy a felvetett kérdésben a tjtvi rts. 87. 88. szakaszait a 89. s 90. §§-al egybevetve elegendő alapot találunk a zálogjog jegyzésére s hisszük is, hogy az erdelyészi két táblánk — szakítva leguj;;!)bi gyakorlatával, az egyedül helyes és méltányos álláspontra helyezkedve, jövőre az ügyvédi követelések zálogjogi előjegyzését megtagadni nem fogja. Ugy gondoljuk, e részben a kérdést legjobban és egységesen értekezleti megállapodással lehetne s kellene eldönteni. 9 őrleti viszony megallapitása iránti per hatáskör kérdése. lila: Dr. Biró Balázs ügyvéd. Eldöntendő kérdést az képezi, hogy a bérleti viszony fenn \agy fenn nem állásának megállapítása iránt indított per értékhatárra tekintettel vagy értékhatárra tekintet nélkül tartozik-e a járásbíróság hatáskörébe? E kérdés megvitatását szükségessé teszi az, hogy az alsóbb bíróságok ujabb időben is a s. e. 1. §-a 4. pontjának oly értelmet tulajdonítanak, amely ugyanazon szakasz 5. pontjának tekintetbevételét kizárja s a melynélfogva minden megállapítási per csak akkor tartoznék a járásbíróság hatáskörébe, ha a pertárgyának értéke 400 illetve 1U00 K-t meg nem haladna. A kérdés megoldásának jogrendszerünkben elfogadott és benrejlő elvi alapját keresve: a célszerűséget és a tekintélyt önmagában döntő* érvként magunk sem fogadjuk el. E szerint megemlíthető, de nem döntő az, hogy czélszerüség szempontjából, ha a bérleti viszonyból folyó perek gyors elbírálást igényelnek, akkor ezen gyors elbírálásra vonatkozó szükség még fokozottabb a bérleti viszony megállapítására irányuló pernél. Megemlíthető, de "tekintélyi érv lévén szintén nem döntő, hogy a kir. Curia 1896. dec. 9-én I. H. 51. száma alatt a kérdést eldöntötte és kimondta: „az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-a 5-ik pontjának d., pontja szerint a bérleti viszonyból származó mindennemű peresetek sommás útra tartoznak s az sem tesz különbséget, hogy jelen esetben felperes az 1893: XVIII. t.-cz. 16. §-a értelmében megállapítási keresetet indított" (l. Fabinyi II. kötet 293. számú határozat 123-ik lap). Nem döntő, mert a határozat elvi indokot nem ad. Ha csak elvi szempontból nézzük a kérdést, akkor a a perjogi elmélet legvitatottabb területére léptünk át, arra a térre, amelyen a küzdelem ma is folyik és Plósz, Degenkolb, Leonhard, Wach, Weissmann. Langhenecken, Schmidt etc. és minálunk ujabban Magyary mérik össze fegyverüket. Hisz' végeredményben e kérdés a megállapítási kereset jogi természetének körébe nyúlik be, ahol a felett folyhat a vita, hogy ez egy ujabb magánjog-e vagy pedig igény az ellenféllel szemben, vagy a perjog által adott állami jogvédelem egy kibövitése-e, stb. stb. A kérdésnek ilyen elvi mélyére ezúttal nem czélunk nyúlni, feladatunk csakis a jogrendszerünkben elfogadott alapot kikeresni, mert tételes törvény is korlátoz. E szempontból nézve már most, a kiindulási pontot az képezi, hogy a megállapítási per alapjául szolgál-e magánjogi viszony és ha igen, független-e az alapul szolgáló viszonytól, amelyre vonatkozólag a megállapítás kéretik, — különösen a hatáskör kérdésében? E tekintetben fölmerülhet ugyanis az a nézet, hogy itt személy és személy közti olyan a perrend által adott ujabb jogosítvány döntetik el, a melynél a perbevitt jogviszony természete lényegtelen. Lehet a felett vitatkozni, sőt magam is azon felfogásban vagyok, hogy a s. e. 16. §-a ministeri indokolásának azon kijelentése — a mely a német törvény anyaggyüjteményéből vétetett át — hogy „a megállapítási kereset feltételeinek szabályozása ép ugy, mint a marasztalásra irányuló keresetek feltételeinek megállapítása tulajdonkép a magánjogba tartozik", helytelen, de az bizonyos, hogy a megállapítási keresetek feltételeit körvonalozni kell. És akár a ministeri indokolásba lefektetett elv alapján menve azt mondjuk, hogy minden egyes magánjogi viszonyból fakad : 1. megállapításra, 2. marasztalásra kereset csak az előfeltételek különbözők, akár a jogvédelmi igényt osztályozzuk eként, — bizonyos, hogy a magánjogi viszonyra akár mint az előbbi szerint a per közvetlen tárgyára, akár mint közvetett tárgyra — in judicium deducenda sive deducta — tekintettel kell lennünk, ha a hatáskör kérdésénél ez megállapittatott. Alkalmazva már most ezt bármely jogviszonyra p. o. a bérletre bizonyos, hogy 1. ha nincs esedékesség és meg van a speciális szükség: a jogilag elismert érdek, perelhetni a megállapításra, 2. ha feníbrog az esedékesség, perelhetni a bérlet áiadására, a bérösszeg fizetésére etc. A magánjogi viszony különbözősége — akár legyen e jogviszony közvetlen pertárgy, akár közvetett: a hatáskör kérdésében érezteti hatását, mert tételes törvény rendeli ezt. És a s. e. 1. §-nak 4. pontja nem tartalmaz az 5. p. d. pontjával kivételt. Sőt ellenkezőleg kifejezetten rámutat a 4. pont is, hogy maga a jogviszony különbözősége az irányadó. Elsősorban a ministeri indokolásra hívjuk fel a figyelmet. Eszerint: „e pont (t. i. a 4.) csak annak ad kifejezést, hogy a kereset nem csupán marasztalásra, hanem bírói megállapításra is irányulhat. E 4. pont az ily kereseteknek az 1—3. pont korlátai közt adván helyet ezzel jelzi, hogy a jogviszony megállapítására irányuló kereset értékelése tekintetében ugyanazon szabályok alkalmazandók, mint a melyek maguk az ily jogviszonyok feletti bíráskodásra nézve megállajntvák." De másodsorban magára a 4. pont szövegére kérjük a figyelmet. Ezen pont világosan utal a jogviszony különbözőségére, hiszen egyebet sem mond. mint, hogy követelési viszonynál az 1. § 1. pontja, birtokbirósághoz utalt viszony esetén a 2. pontja örökösödési jogviszony esetén a 3. pontja határoz, ha abból a viszonyból megállapítás is kéretik. Honnan veszik tehát ujabban is az alsóbb bíróságok azt, hogy az 5. pontnál csak a marasztalási perek hatásköre szabályoztatik, a megállapítási perekénem, megérteni nem tudjuk, ha csak azt nem fogadjuk, hogy ép az útbaigazítás vezetett rossz útra. A kérdést tehát eldöntöttük aként, mint a czélszerüség és a tekintély is indokolta, az uj perrendi javaslatra tekintettel azonban megjegyezzük, hogy külön a megállapítási per hatáskörére vonatkozó (az 1. § 4. pontjának megfelelő) útbaigazítást nem tartalmaz s jelen fejtegetése eredményeként a javaslatra vonatkozólag leszűrhetjük, a hol a perrend hatáskör tekintetében a jogviszonyra tekintettel van, az ép ugy vonatkozik a marasztalási, mint a megállapítási perre is. Felhívás a liolo«sv2ári ügyvédekhez. A kolozsvári ügyvédi kamara f. évi szeptember hó 26-án tartott választmányi üléséből — lapunk utján — a következő felhívást intézi a kamara tagjaihoz: Az igazságügyminiszteriumnak kamaránkhoz intézett T 226/81. számú leirata* folytán, melyben kamaránk tagjait a fiatalkorú terheltek védelmének ellátására buzdítja, felhívjuk azon kartársainkat, kik a fiatalkorú terheltek védelmének ellátására önként vállalkoznak, hogy a kamara titkári hivatalában f. hó 15-ig szóval, telefon utján vagy levelező lapon jelentkezni szíveskedjenek. Az ügyvédi kamara választmánya. KÜLÖNFÉLÉK. — Az uj ügyvédi díjszabás és az ügyvédképzés Az igazságügyministerium azon legutóbbi leirata folytán, melyben a kamaráktól véleményes jelentést kért be a törvényhozásilag megalkotni tervezett ügyvédi díjszabás tárgyában, e fontos kérdéshez az egyes ügyvédi kamarák kebelén belül mozgalom indult meg. így a szegedi ügyvédek ügyvédgyüléseken foglalkoztak ezzel az existentialis kérdéssel, a melynek tárgyalásait röviden ismertettük már lapunkban, legutóbb pedig a budapesti ügyvédek egy tekintélyes része tartott népes értekezletet, melynek tárgyát az ügyvédi díjszabás s az ezzel sok tekintetben kapcsolatos ügyvédképzés kérdése képezte. Dr. Krausz Gyula ügyvéd, előadó ismertette a kérdést. Kiterjeszkedett az osztrák díjszabásra, a németországi költségskálára és ismertette a kolozsvári ügyvédi kamara és a szegedi ügyvédgyülés által javasolt díjtarifát. Kimutatta, hogy az ügyvédellenes hangulatú Ausztriában érvényben levő díjtarifa jobban 5 I * Az L M. leiratot lapunk 40. számúban közöltük.