Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 42. szám - A bérleti viszony megallapitása iránti per hatáskör kérdése

430 Erdélyrészi Jogi Közlöny 42. szám. díjazza az ügyvéd munkáját, mint a hazai bíróságok költségmegállapitása. Ezért az u. n. kurens munkákra a díjtarifa behozatalát üdvösnek tartja. A díjtarifa mellett az ügyvédnek u. n. perenkivüli ténykedései is díjazást nyernének a vesztes féllel szemben is. Az uj díjszabásnál előadó szükségesnek tartja az érdemleges munka megkülönböztetését és nagyobb díjazását. Az érdemleges munkánál is megkülönböztetendö az egyszerű, könynyebb érdemleges munka a bonyolultabb, nehezebb kérdéseket tárgyazó ügyvédi munkától. Előadó konklúziója szerint a szokásos egyszerűbb ügyvédi munkák díjazása számszerűleg feltüntetendő a tarifában, mig az érdemleges munkálatokra törvényhozásilag mondandók ki az elvek, melyek szerint az érdemleges munka az egyszerű munkákra megszabott dijaknak a munka nagysága, az időveszteség, a megoldandó kérdés bonyolultsága által indokolt többszörösével díjazandó. Technikai okok szólnak amellett, hogy a nehézkes törvényhozási szabályozás helyett, az igazságügyminiszter hatáskörébe tartozzék a díjszabás rendeleti uton való szabályozása, mely így könnyebben simulhat a viszonyok fejlődése által előidézett váltókörülményekhez. A "kérdés további részleteinek megállapítására egy bizottság küldetett ki, melynek munkálata a kamarai közgyűlés elé fog terjesztetni. Dr. Blauner Mór ismertette ezután javaslatát az ügyvéd' képzésnek a praxis-iclö kiterjesztésével való szabályozása tárgyában. Szükségesnek tartja, hogy ezen kérdés, melytől a túlzsúfoltság enyhítése is várható, a megvalósulástól még távol álló uj ügyvédi rendtartásból már most kihasittassék és mint egész külön novelláris javaslat, az őszi országgyűlés elé kerüljön a többi igazságügyi javaslattal együtt. Az ügyvédi hivatás egyre bonyolultabbá, nehezebbé válása, valamint a nagyközönség azon fontos érdeke, hogy esak teljes gyakorlattal biró ügyvédek kezébe kerüljön érdekeik képviselete, elhalaszthatatlanná teszik az ügyvédképzés gyors szabályozását és a praxis-idő jelentékeny kiterjesztését. Javasolja, hogy a praxis-idő a doktori fok elnyerésétől számítva legyen. Kötelezővé tétessék továbbá 2 évi ügyvédi gyakorlati idő, mely az önálló ügyvédkedés megkezdése előtt feltétlenül szükséges a jövendő ügyvédnemzedéknek, akik az uj perrendtartási javaslat szerint a társas bíróságok előtti praxist csakis az ügyvédi vizsga elnyerése után szerezhetik meg. Az értekezlet ezt a javaslatot is a bizottságnak adta ki, melynek kötelessége ezt a legközelebbi kamarai közgyűlés elé terjeszteni. = Az ügyvéd ós a hivatalos titok. A kolozsvári ügyvédi kamara fegyelmi bírósága egy konkrét panasz folytán a következő határozatot hozta: Sz. 1035—908. ük. A panasz elutasittaiik s erről a kir. ügyészség a panasznak 8 napra leendő áttétele mellett értesíttetnek. Indokok: X azon az alapon emel panaszt Y ügyvéd ellen, hogy nevezett mint fegyelmi biró a becsatolt lap 88. számában egy fegyelmi szóbeli tárgyalás tanácskozásáról állítólag cikket irt, s e cikkben a panasz szerint hivatalos titkot árult el. Eltekintve attól, hogy egyáltalán mivel sincsen igazolva az, hogy a kérdésben forgó cikket panaszolt irta, s ezt kideríteni a sajtórendőri hatósággal fel nem ruházott hatóságnak módjában nem áll, s igy a tárgyi tényálladék sem állapitható meg, elutasítandó volt a panasz azért is, mert a kamara tárgyalásai, tanácskozásai annyira a kamara belügyeit képezik, hogy az abban való minden netalán szükséges intézkedés csakis a kamara s ezeknek nevében és képviseletében eljáró téngezök hatáskörében foganatosítható. Ilyen illetékes beavatkozás hiányában a kamara autonómiájával ellenkeznék az, hogy a kamarán kivül álló tényezők bírálják el a hivatalos titoktartás kötelezettségét s ez alapon tőlük távol álló ügyekben fegyelmi vétségeket constatáljanak s azok elbírálásába beavatkozhassanak. Ez okokból a panasz elutasítandó volt. Kolozsvárt, 1908. június 3-án. Sz. 241—908. ut. A m. kir. Curia ügyvédi tanácsa ezen határozatot indokainál fogva helyben hagyta. = A bírósági bejelentések bélyegkötelezettsége. Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter a végrehajtási novella alapján teendő bírósági bejelentések bélyegkötelezettsége tárgyában valamennyi pénzügyigazgatóságnak a következő rendeletet adta ki; Az 1908. évi XLI. t.-c. 31. §-a alapján teendő bejelentések s az azokhoz csatolt értesítések bélyegilletéke tárgyában, ez évi szeptember hó 9-én, 100.017/1908. szám alatt kiadott körrendeletemmel kapcsolatban meghagyom a pénzügyigazgatóságnak: haladéktalanul utasítsa a kerületébe tartozó királyi adóhivatalokat, hogy a most emiitett értesítések bélyegtelensége miatt felvett leletek alapján csak az egyszeres illetéket szabják ki és szedjék be, a fölemelt illeték előírását jelen rendeletemre való hivatkozással mellőzzék. Olyan esetekben, melyekben az ilyen leletek • alapján már a felemelt illeték előiratott, azt a pénzügyigazgatóság I jelen rendeletem alapján a fél kérelmének bevárása nélkül híva, tálból töröltesse. Abban a kérdésben ugyanis, hogy a bejelentés mellé csatolt értesítések bélyegkötelesek-e vagy sem, eltérő nézetek merültek fel, a kérdéses irat bélyegkötelezettsége vitássá vált, igy az értesítések bélyegtelen beadása nem tekinthető oly mulasztásnak, amely a törvény szigorának alkalmazását indokoltá tenné. Jelen rendeletem maguknak a bejelentési beadványoknak bélyegtelensége miatt felvett leletekre nem nyer alkalmazást. = Az 1S>09, évi igazságügyi költségvetésről a miniszterelnök a költségvetés előterjesztése alkalmával a következőket mondotta: „2.893,000 K.-val emeljük az igazságügyi tárcának rendes szükségleteit. Ezek az összegek jobbára csak beváltását képezik azon ígéretnek és programúinak, amelyet az illetmények szabályozása, magasabb állások szervezése tekintetében tettünk. De magukban foglalnak egyes ujabb kiadásokat is: igy az ügyészségeknél 50,000 K. dotációt, a letartóztatási intézetekből kikerült bűnösök támogatásául alakult patronageegyesületek segélyezésére. Ezenkívül azon szokásos összegeken kivül, amelyeket törvényszékek, járásbíróságok épitésése, a letartóztatási intézetek fejlesztésére szoktunk felvenni, 193,000 K.-val dotáljuk jobban ezeket a célokat: az erdélyi birtokrendezés céljaira pedig a ma előirányzott összegnél 50.000 K.-val magasabb összeget veszünk ! fel." Az 1909. évi költségvetésben 25 VI. osztályú törvényszéki bírónak kir. táblai bírói címmel és jelleggel való felruházása lesz előirányozva. Ez bizony édeskevés. = A vasút felelőssége a kocsiban felejtett kézi podgyászért. Egy utas az általa használt gyorsvonat elhagyása alkalmával, a mint sietve kiszállott a kocsiból, ott felejtette kéziböröndjét. Erről rögtön jelentést tett az állomás tisztviselőjének, a ki megígérte, hogy az időközben elindult vonatot menetközben át fogja vizsgáltatni. Ez távirati uton meg is történt, a podgyászt az illető kocsiban megtalálták s azt a közbeneső állomáson a szolgálattevő tisztviselőnek adták át. A podgyász azonban ott ismeretlen módon elveszett. Miután tehát az utas azt nem kapta meg, a kocsiban hagyott, illetve elveszett podgyászért 8 ) K. kártérítés erejéig pert indított a vasút ellen. Az elsőfokú wieni biróság a kereset alapján a vasutat az elveszett podgyász értékének megfizetésére kötelezte. Az Ítélet megokolásábau kiemelte a biróság, hogy ámbár a vasút az utasok által, a vasúti kocsikban magukkal vitt podgyászért az üzletszabályzat ! 34. §. értelmében szavatossággal nem tartozik, mindazonáltal a jelen esetben kiderült, hogy az állomási tisztviselő a vonatszemélyzetet táviratilag utasította a nyomozás megejtésére és hogy a kalauzok a bőröndöt megtalálták s az egyik közbenesö állomáson a szolgálattevő tisztviselőnek adták át. Miután pedig a podgyász ottan elveszett, ennélfogva a vasút azért felelősséggel tartozik. Felebbezés folytán az ügy a kereskedelmi törvényszék és aztán a legfőbb törvényszék elé kerülvén, mindkét biróság elutasította a vasutigazgatóság felebbezéseit. A legfőbb törvényszék ítéletének indokolásában kimondta, hogy attól a pillanattól fogva, a melyben a bőröndöt megtalálták és egy állomási tiszt viselőnek átadták, a vasút annak megőrzője lett és attól kezdve annak gondos megőrzéséért a polg. törvényk. határozmányai értelmében felelősséggel tartozik. = Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet. Az 1908. évi XL. t.-cz. intézkedik az országos ügyvédi gyám- és nyugdilintézetről. Ezen törvény 16. §-a alapján alapszabályok készítendők, amelyek a törvényt kiegészítő szabályokat és inézkedéseket fogják tartalmazni. A budapesti ügyvédi kamara nyugdijbizottsága már napok óta dr. Szivák Imre kamarai elnök elnöklete alatt tárgyalja ezen alapszabályokat. Előreláthatólag a bizottság munkálataival e hét folyamán elkészül s akkora az igazságügyminiszternek be fogja mutatni. Amint értesülünk, az igazságügyminiszteriumban szintén azon vannak, hogy a nyugdíjintézet 1909. január 1-én működését megkezdhesse. Hirdetmény. A kolozsvári ügyvédi kamara közhírré teszt, hogy a. Aszlányi Andor ügyvédjelölt, mint, dr. Erdős Jenő nagyenyedi ügyvéd joggyakornokát a kamaránál vezetett ügyvédjelöltek névjegyzékébe felvette: b. Simon István, Gyenes Sándor és dr. Benedek Aladár ügyvédjelöltek a kamara területéről történt eltávozásuk következtében, a kamaránál vezetett ügyvédjelöltek névjegyzékéből töröltettek; c. Bányay Károlv ügyvédjelölt, dr. Papp Bogdán Szamosujvári ügyvéd, — dr. Elekes Károly ügyvédjelölt, dr. Szász Pál nagyenyedi — Bóné Zoltán ügyvédjelölt, dr. Bóca József dési ügyvéd irodájában és ifj. Tóvián> Jenű ügyvédjelölt a nagyenyedi kir. járásbíróságnál joggvakorlatát folvtatja.