Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 41. szám - Az ügyészség pénzkezeléséről

41. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 429 ennek méltóztatik, árverést kérni és akkor majd elsőbbséget I jelenthet. S ha a bérleti viszony tartama alatt e hitelező végre- I hajtást nem vezet, akkor mi lesz? E hitelező ugyanis lefoglalhatja a legszükségesebb asztalt (házi bulort) is annak vételáráért (Vhn. 5. §.) Ilyen esetleges jog nem lehet a törvényes zálogjog. 12 holdnál kisebb szántóból álló ingatlant bérbeadnak április elsején. A haszonbér november elsején válik esedékessé. Haszonbérlő nem fizet. Gazdasági felszerelésnél nincs egyebe. Ezt nem foglalhatják le. Ö, ha egy kissé ügyes, a termést el viheti s a bérbeadó mit sem kapna, ha a törvényt nem helyesen értelmezik és alkalmazzák. A kedvezményes bérkövetelésekért sem lehetne lefoglalni a Vhn. 2. §-ában irt ingókat, mondják némelyek és érvelnek azzal, hogy az uj törvény hatályon kivül helyezte a régi törvény 51. §-át egészen. Tehát e §-nak utolsó bekezdését is! Ez t. i. a mentességet az m) és e) pontban foglalt tárgyakra nézve lakvagy üzleth lyiségböl származó követeléseknél nem adta meg. Az uj törvény nem akarja tehát kivételes elbánásban részesíteni e követeléseket. Most már az egész mentesség kiterjed reájuk. Igaz, de különböztessünk! Ezek a bérkövetelések, nem a törvényes zálogjoggal biztosítottak, hanem azon kivül állók. így a mi tételünk az azokra vonatkozó intézkedéssel nem cáfolható. Még csak egyet: a Vhn. a haszonbér követelésekre vonatkozó kedvezményeket nem akarta megszüntetni, sőt kiterjeszteni. Mutatja ezt a 16. §. utolsó bekezdése, mely haszonbér követeléséért a gazdasági felszerelést az év március 15. és november 15-ike közti időben is elárverezni hagyja, holott a régi törvény ezt nem engedte meg. j>< 9z ügyészség pénzkezeléséről. Irta: B. J. Tudatában vagyok annak, hogy a bíróság és ügyészség kezelését illető mindennemű ujitás meglehetős ellenszenves. Ezen nem lehet csodálkozni, hisz a kezelés tekintetében a bíróságok szervezése óta már annyi kísérletezés történt, hogy nem szívesen hagyjuk el a megszokott régit, habár annak hiányairól e gyben-másban meg is győződtünk. Üe ha valakinek alkalma voít a kir. ügyészségek gazdászati, helyesebben pénzkezelését v égig élvezni, az bizonyára igazat fog adni jelen felszólalásomnak, mert a jelenlegi kezelési rendszer mellett, az ügyész napi tevékenykedésének legalább is egyharmad része pénzkezelés, elnaplózás, számadások, uti naplók felülvizsgálata és több hasonló, magasabb képzettséget épen nem igénylő munkára pazaroltatik el. Nem akarok a pénzkezeléssel járó mindenféle kellemetlenségekről beszélni. Aki valaha hivatalos pénzt kezelt, az tudja jól, hogy mennyi bajjal és gonddal jár ez, de felszólalásom indokolása czéljából, vegyük vizsgálat alá, hányféle pénzt kezel a kir. ügyész. Kezel bűnvádi-, iroda-, utazási- és szolgaruha-átalányt, kezeli a pénzbüntetést, a rab-munka keresményt — hogy a többi 1 apróságokról ne is beszéljek — kezel tehát hatféle pénzt, vezet hatféle számadást! Igaz ugyan, hogy ezen számadások vezetésénél segítségére van a fogház-felügyelő, esetleg az irnok, de a teljes erkölcsi és vagyoni felelősség mégis csak őt terheli. De vajon feltétlenül szükséges-e, hogy az, aki amúgy is rendkivül felelősséggel járó hivatást teljesít, idejét pénzkezelésre és számadások vezetésére pazarolja? Szerény nézetem szerint ezen igen könnyen lehetne segíteni s a mellett megszűnnék azon visszás állapot is, hogy az ügyész a maga sáfárkodásáról csak félévenként számol és hogy a netaláni tévedések és hiányok csak félév múlva vétetnek észre. Minden ügyészségnél van fogházfelügyelő, van irnok és altiszti ranggal biró őrmester. Ha tehát a külön ügyészségi számvevőség beállítása nehézségekbe ütköznék, bizassék meg a pénzkezeléssel a fogházfelügyelő s ellenőrként adassék melléje az altiszti ranggal biró őrmester, esetleg az írnokok egyike. Hogy pedig az ellenőrzés könnyebben keresztülvihető legyen, köteleztessenek a kezelők, a számadásaikról vezetett naplókat a vonatkozó okmányokkal együtt, az adóhivataloknak megfelelően, minden hónapban a miniszteri számvevőséghez felküldeni. Ezzel szemben tétessék az ügyész kötelességévé a felügyeleti; jog, nevezetesen a pénztárnak havonkénti rovancsolása, igy a pénzkezelés számbavehető megterheltetésével nem járna, amellett az erkölcsi és vagyoni felelősség csakis másodsorban felügyeleti jogának elmulasztásából kifolyólag terhelhetné, másrészt pedig i azon időt, melyet eddig a kezelésre pazarolt, hivatásának meg- I felelő munka végzésére fordíthatná. Ezen mód mellett a pénz- 1 I kezelés biztonsága sem lesz veszélyeztetve, sőt a havonként törI ténő számadás által, az esetleges hiányok és tévedések sokkal előbb megoldást nyernének. A felvetett eszme keresztül vezethetősége czéljából szükségesnek vélném, hogy a pénzkezelést eszközlő fogházfelügyelők és az ellenőri szerepet játszó altiszt fogházőrmesterek, esetleg írnokok, az adótiszteknek megfelelően, fizetésük kétharmadáig terjedő tiszti biztosítékot tegyenek, annak elérésére pedig, hogy minden tekintetben megbízható fogházfelügyelőkre tegyen szert az igazságszolgáltatás, alkalmas eszköznek látszik az, miszerint a fogházfelügyelők összlétszámának fele a X. fizetési osztályba soroztassék, az ellenőrködő őrmesterek pedig a megfelelő szolgálati pótlékban részesittessenek. Ezen ujitás az államnak oly csekély mérvű megterheltetésével járna, hogy az, az ügyészeknek nagyobb mérvű munkálkodásában bőségesen meghozná a maga kamatait. Ami az altiszteknek ellenőrként való alkalmaztatását illeti, ez sem képezne ujitást. Ugy a fogyasztási adóhivataloknál, mint az állami hidak jövedelmei kezelésénél mindennapos altiszteknek, nem ellenőr, de pénzkezelőkénti alkalmazása, pedig azok nagyobb összegeket kezelnek, mint amilyen az ügyészségnél megfordul, hol az átalányok csak részletekben vétetnek fel, egyéb pénzekre vonatkozólag pedig az adóhivatalba való beszállítás kötelezőleg el van rendelve. Lehetnek mindenesetre aggályok a terv keresztülvihetősége és a kellő ellenőrizés szempontjából, de véleményem szerint, ha az arra hivatott tényezők megfontolás tárgyává teszik az általam szőnyegre hozott tervet, ugy bizonyára módot fognak találni az esetleges aggályok eloszlatására is. KÜLÖNFÉLÉK. = Előfizetőink részére, kiknek előfizetésük lejárt, jelen számunkhoz postautalványt csatoltunk s kérjük őket, szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, nehogy a lap szétküldése akadályoztassék ez által, ami annál kevésbbé kívánatos, mert később az egyes hiányzó példányokat nehezen pótolhatnék. = A llomestead törvényjavaslattal foglalkozott a kolozsvári ügyvédi kamara tegnapi választmányi ülésében s ez alkalommal elhatározta, hogy az igazságügyminiszteriumba véleményes feliratot intéz, melyben kifejezést ad a törvényjavaslat tervezett intézkedései fölött érzett aggályainak. A választmány véleménye lényegében megegyezik a lapunk hasábjain e tárgyban megjelent cikkek conclusiojával. = Nemzetközi jogi konferencia. A nemzetközi jogi konferencia tárgyalásai múlt kedden vették kezdetüket Budapesten. Miután az előkészítő bizottság gondoskodott arról, hogy 1 a külföldiek Magyarország gazdasági és jogi viszonyairól kellő tájékoztatást nyerjenek s e célból érintkezésbe lépett a Jogállam szerkesztőségével és biztosította, hogy nevezett folyóirat a konferencia első napján angol nyelven megjelenjék és a magyar jogról ismertető czikkeket közöljön, a konferenczia sikere minden irányban már elve biztosítva volt. Sikerült különösen megnyerni a Jogállam szerkesztőségének gróf Apponyi Albertet, aki Ausztria és Magyarország viszonyairól bő tanulmányt irt. Ezenkívül Nagy Ferencznek a magyar jogról, dr. Magyary Gézának a polgári perrendtartás nemzetközi vonatkozásairól, dr. Baumgarten Nándornak külföldi társaságok jogi állásáról Magyarországon, dr. Wittmann Ernőnek a magyar magánjog nemzetközi intézkedéseiről szóló czikkeit tartalmazta a folyóirat. A konferencia napjai alatt egy-egy, a tárgyalások eredményét és Magyarország speciális intézményeit ismertető folyóirat jelent meg dr. Král Miklós és dr. Lengyel Aurél törvényszéki jegyző szerkesztésében. Gondoskodott továbbá az előkészítő bizottság arról, hogy a vitában a nagyszámú külföldieken kivül hazai jogtudományunk díszei is szerepeljenek. A vitában részt vettek: Tőry Gusztáv államtitkár, Schwarcz Gusztáv egyetemi tanár, Grecsák Károly és Márkus Dezső curiai bírák, Fodor Ármin kir! táblabíró, Lers Vilmos osztálytanácsos, Szladits Károly törvényszéki biró és dr. Ferenczi Árpád egyetemi tanár s többen. A konferencia ülései kedden kezdődtek meg, amely alkalommal Günther Antal igazságügyminiszter nagy beszédet mondott a nemzetközi békebiráskodásról. A kongresszus tagjait, akik a hétfői nap folyamán érkeztek Budapestre, a rendező bizottság fogadta Hétfőn este a Műcsarnokban nagy ismerkedő estét rendeztek