Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 41. szám - A végrehajtási novella 2-ik §-a és a végrehajtási törvény 72. §-a

Erdélyr^szi Jogi Közi©ny 41. szám. A felsorolt esetek mindannyian az u. n. nagy, vagyis vadászatra használható fegyverekre vonatkoznak s kimutathatólag csupán a vadászat szempontjából vétetnek törvényes figyelembe. Nyilvánvaló ez az 1883. évi XXIII. t.-c. 2. §-ából. amely szerint: „Fegyveradót fizet mindenki a birtokában levő, vadászatra használható lőfegyverek után, úgyszintén azon fegyverek után, melyek családtagjai vagy cselédjei birtokába vannak." Ugyanez tűnik ki az 1883. évi XXIII. t.-c. 14. §-ából is, amely szerint: „Aki fegyveradót fizet, köteles a birtokában levő, vadászatra használható fegyvereket szám szerint és annak megjelölése mellett vájjon egy, vagy kétcsövüek-e, bejelenteni." A vadászaton használható fegyvereken kivül — melyek fegyveradó alá esnek — még csak a családi ereklyéket képező, vagy gyűjteményben elhelyezett fegyverekről van szó a törvényben, de igazolvány esetén ezek nem jöhetnek kérdés alá s viszont vadászatra használásuk nincs megengedve. Fegyverengedélyről alig lehet beszélni is jelenleg, mert a fegyvertartás csupán az adó és a vadászat szempontjából esik némi megszorítás alá, mig annak vásárlása megtiltva nincs. Világosan bizonyítja ezt az 1883: XXIII. t.-c, mely nem is emlit fegyverengedélyt külön, hanem összeköttetésbe hozza ezt a vadászati engedéllyel, s csak azt határozza meg, hogy kik nem kaphatnak olyan igazolványt, amelyre az adóhivatalnál, a fegyveradó és vadászati adó lefizetése után a vadászati jegy és a fegyveradó igazolvány kiadható. Az ilyen közigazgatási tisztviselői igazolvány a fentebbi törvény 36. §-a értelmében megtagadandó azoktól: a) akik életkoruk 20-ik évét még nem érték el, kivévén, ha helyettük a bejelentést atyjuk, illetőleg gondnokuk adta be, b) kik elmebeli fogyatkozás miatt lőfegyverek biztos kezelésére képtelenek, d) kik fegyverrel elkövetett bűntettért vagy rablásért, zsarolásért jogérvényesen elmarasztaltattak", stb. A belügyminisztérium 1899. évi 5502. sz. a. hozott határozatában ide vonatkozólag azt is kimondotta, hogy az „időszaki őrjöngésben szenvedő a fegyvertartástól eltiltandó s fegyvere elkobzandó és értékesítendő." (Közigazgatási elvi jelentőségű határozatok II. kötet 316. lap.) A Kbtk. 215. §. 2. pontja a fegyvernek használatra vagy felügyeletre adását köti némi tilalomhoz, midőn kimondja, hogy 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: „aki lőfegyvert használatra, vagy töltött fegyvert felügyeletre olyan egyénnek enged át, aki erre a szükséges jártassággal, vagy értelmi tehetséggel nem bír." A fegyvertartás ellenőrzésére — de csupán az adó szempontjából — a községi elöljárók hivatvák, akikre vonatkozólag elrendelni az 1883. XXIII. t.-cz. 23. §-a: „A községi elöljárók felügyelni tartoznak arra, hogy a községben vadászfegyvert senki ne tartson, aki a fegyveradót le nem fizette-" Ugyenezen törvény 16. §-a szerint: „Azok, kik adómentes fegyverek birtokában vannak, kötelesek ezen fegyvereket az illető községnél bejelenteni s a községnek aziránti bizonyítványával magukat ellátni, hogy a bejelentett fegyverek adómentesek".... Tehát a lopás, fogolyszöktetés, koldulás alkalmával nagy veszedelemmel jár a fegyverviselés, nem szabad' fegyverrel megjelenni képviselőválasztásnál, nem szabad töltött fegyvert vinni a hajóra és vasúti kocsiba, nem szabad nagyobb mennyiségben fegyvert szerezni, nem szabad fegyvert tartani annak, ki bizonyos bűncselekmény miatt attól eltiltatott, az elkobzott fegyver értékesítésénél vigyázni kell arra, hogy azt vadorzás gyanújában álló egyén meg ne vehesse, nem szabad lövöldözni a községben, nem szabad vadászatra használható fegyvert tartani a hatóság engedélye nélkül és ilyen engedélyt nem lehet adni a 20 éven aluliaknak, a lőfegyverek biztos kezelésére képteleneknek, a fegyverrel elkövetett bűntettért elmarasztaltaknak, időszaki őrjöngésb3n szenvedőknek, végre büntetés alá esik, aki használatra lőfegyvert általában, vagy felügyeletre töltött fegyvert olyan egyénnek ad, aki az erre szükséges jártassággal, vagy értelmi tehetséggel nem bir és ennek daczára a sokkal veszedelmesebb, könnyen elrejthető és észrevétlenül használható forgópisztolyt szabadon lehet árulni, venni, tartani, hordozni, a nélkül, hogy bárkinek is eszébe jutna kor, elmebeli tehetség vagy előélet szempontjából figyelmet fordítani a forgópisztoly vásárlójára vagy birtokosára! Éretlen gyermekek, hibás elméjűek, kiszabadult rablók aggodalom nélkül vásárolhatják és tarthatják maguknál a forgópisztolyt. Csak a mezöröknek — akik pedig hivataluknál fogva nemcsak jogosítva, hanem kötelezve vannak a forgópisztoly tartására — tiltja meg azoknak magánügyben használatát az 1894. XII. t.-cz. végrehajtása tárgyában 48000/894. sz. a. kiadott rendelet D. mellékletének 4. §-a, hogy; „a forgópisztolynak a I mezőőr által szolgalaton kivül való viselése fegyelmi vétséI get képez." Alkossunk törvényt, amely megadályozza a forgópisztoly veszedelmes módon terjedését. Mert ezt a fontos kérdést a szűkebb területi s hatásköri korlátok között annyi szabályrendeletekkel elintézni nem lehet. Ha a vadászat megóvása célzatával a vadászfegyver tarthatása bizonyos feltételekhez van kötve: nem fontosabb-e, hogy törvénnyel védelmezzük a könnyelmű és éretlen embereket saját maguk ellen. Hogy törvénnyel védelmezzük az emberi életet, a közbiztonságot s álljunk ellent a forgópisztoly által elkövetett szerencsétlenségek, bűnök és öngyilkosságok kétségbeejtő szaporodásának. Alkossunk törvényt, mely engedélyhez kösse a forgópisztoly megszerezhetését és tartását, s ez az engedély csak olyanoknak adassék, akik azzal vissza nem élnek. Kiskorúak és gyenge elméjűek csak rosszra használják azt, ilyeneknek nincs szükségük fegyverre, s ha a kiskorúak részére az apa vagy gyám eszközli ki az engedélyt, ugy ez erkölcsi felelősséget is vállal értük. Azoknak pedig, kiknek személyi biztonságára szolgál a forgópisztoly, épen ugy kiadható az engedély, mint most a vadászfegyverre. Bármily kevésbe kerüljön is az engedély, mégis jövedelmez az államnak, vagy ha egészen díj nélkül adatik ki, úgyis megleend a társadalomra az erkölcsi haszon. Az ellenőrzést könnyen teljesíthetik azok a közegek, akik a vadászfegyver tartásánál erre hivatva vannak. A társadalmi betegségek, a szerencsétlenségek és bünők, az öngyilkosságok mindennapisága és emelkedő száma teszi kötelességünkké, hogy törvényt alkossunk a forgópisztolyra. il végrehajtási novella Z-ik §-a és a végrehajtási törvény 7Z. §-a. Irta: Dr. Farkas Mózes kolozsvári ügyvéd. Politikai és szaklapokban vitáznak a fölött, hogy bérhaszonbér követelésekért lefoglalhatók-e a Vhn. 2. §-ában felsorolt ingók vagy sem. Némelyek igenlőleg, mások nem-mel felelnek a kérdésre. Sőt van a kettő között álló nézet is. Helyesen, méltányosan és az élet követelményének megfelelően a felelet csak igenlő lehet. Ki kell mondjuk: a bérbeadó azon bérkövetelésért, a haszonbérbe adó azon haszonbérért, melyet a törvény 72. §-a törvényes zálogjoggal biztosit, lefoglalhatja a bérlemény területén levő azon ingókat is, melyeket a Vhn. 2. §-a a végrehajtás alól mentesít. A novella taxatíve felsorolja a régi törvény azon rendelkezéseit, melyeket hatályon kivül helyez, kiegészít vagy módosít. A régi törvény 72. §-a érintetlenül maradt. A novella kivételes törvény, kiterjesztően magyarázni nem szabad. Ha a törvény a bérbeadó, haszonbérbeadónak a bérlemény területén levő ingókra zálogjogot ad egy félévi illetve egy évi bér erejéig, akkor a jog gyakorlásától sem tiltja el. Ez pedig a zálogtárgyból való kielégithetést jelenti, mi végrehajtás utján történik. Lefoglalják az ingót, bírói árverésen eladják, stb. Hogy a törvényes zálogjog csakaVht. 112. és 119. §§-aiban foglaltak gyakorlására jogosítana, tehát csak elsőbbségi igény érvényesítésére s kielégítési jogot nem adna, az ellenkezik a zálogjog fogalmával. Az optkv. 447. §-a mondja: „a zálogjog azon dologbani jog, mely a hitelezőnek engedtetik a végre, hogy ha a kötelezettség a meghatározott időben nem teljesíttetik, valamely dologból kielégítést nyerhessen E zálogjog törvényen is alapulhat, (optkv. 449. §.) A kielégítés módja: az ingó végrehajtás alá vonása. Törvénymagyarázattal meg kell adnunk a Vhn-nak a fentiek szerinti értelmet, mert ez az élet követelménye. Elhunyt jeles bíránk: Hérics Tóth János mondotta: „A törvényt ugy kell csinálni, — és ugy is akarják csinálni, — ho?v azt mindenesetre erkölcsi igazsággal lehessen alkalmazni. Ez a törvényhozó akarata, ez a törvény rációja és ezt néha én tudom jobban, mint a hogyan az tudta, a ki a törvényt szavakba foglalta". Hol az erkölcsi igazság? Ha a bérbeadó azon ingókból ki nem elégítheti magát, melyeknek ő adott a saját költségén, fáradtságán menedéket. Megóvta az időjárás és más veszélyektől! Megőrizte bérlőjének hitelbe vett asztalát, hogy a hitelező lefoglalhassa, de neki ezt nem szabad tennie ?! Várnia kell, mig