Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 40. szám - A kis összegű polgári perek bíróságáról

40 szám. Erdély részi Jogi Közlöny 421. szigorú lelkiismeret hiányában drágán juttatnak igen sokakat az oly rég sóvárgott anyagi igazsághoz. Pedig az igazságszolgáltatás a szóbeliség, alaposság és gyorsaság mellett olcsó is kell legyen. És én ez alkalommal csak a kisebb perek olcsóságáról kívánok szólani. A modern élet és a gazdasági viszonyok a 2 filléres perektől elkezdve a milliós perekig a létezhető össze? gradusokat. kifejlesztették és most már az igazságszolgáltatást kezelő államra hárul az a feladat, hogy minden állampolgárnak megadja a lehetőséget, hogy igazát a megfelelő perjogi garantiák mellett kereshesse. Az állam e feladatát a különböző bíróságok szervezése által teljesiti, a mely bíróságok egyúttal a felebbezési forumok rendszerét is élőnkbe állítják. Eltekintve attól, hogy a felebbeze'sek rendszere az egyes államok alkotmányával is szoros elvi összefüggésben áll, szükségesnek mutatkozott és mutatkozik ma is, hogy a perek substratuma szerint a felebbezéseknek határ szabassék. Valamint szükségesnek mutatkozott és mutatkozik az is, hogy az egyszerűbb ügyek mozgékony egyes bíróságokra bízassanak, sőt az egészen kis összegű ügyek a községek hatáskörébe utaltassanak. De viszont a fontosabb ügyek már első fokulag is nagyobb biztosítékot nyújtó társas bíróságokhoz utaltassanak. A perek substruma szerinti elkülönítést az uj perrendtartás tervezete is fenntartja s általában helyesléssel fogadta a közvélemény a járásbíróságok és kir. törvényszékek hatáskörét körvonalozó intézkedéseket. Minduntalan kisért azonban az a kérdés, hogy mi történjék a filléres és koronás perekkel: szóval mi történjék a szegény emberekkel. E kérdés tárgyalását figyelemmel kísérve azt találtam, hogy az összes szaklapok foglalkoztak már e kérdéssel, sőt még a napilapok hasábjain is szóvá tétetett. Éhen Gyula országgyűlési képviselő a „Budapesti Napló" 1902. évi 302. számában „a magyar békebiró" czim alatt szól e kérdéshez. E kérdéssel kapcsolatos Hamar Gyula jb. czikke „az 1893. XVIII. és XIX. t.-czikkröl, valamint Horváth Ede győri jb. értekezése e czim alatt: egyszerűsítések az igazságügy terén. Szóval a legilletékesebb egyének tollából jelentek meg ama visszhangok, a melyek a nagyközönség ajakáról el-elrebbennek és a legilletékesebb egyének adtak kifejezést annak, hogy a kis összegért perlekedőket az őket megillető jogvédelemhez kell juttatni és a szükséges perek esetén az anyagi tönkretételtöl meg kell menteni. És erre ma csak egy mód van: a községi biróságok újjászervezése. Dr. Diószegi Győző erre vonatkozólag helyesen csoportosítva teszi föl a kérdéseket és igazságszolgáltatás politikai szempontból a való élet aranyigazságaival támogatja álláspontját és kimondja, hogy a mi igazságszolgáltatásunkban a községi biróságok nem nélkülözhetők. Hát dogmatikus szempontból — a mint ezt bölcsen tudjuk — Montesqieu óta alaptétel, hogy a bíráskodás a közigazgatástól elválasztandó és az 1869. IV. t.-cz. nálunk ez elvet meg is valósította, de sehol sem fog az elv a gyakorlatban theoriának megfelelően keresztül vihető lenni s annál kevésbbé a mi viszonyaink mellett szólunk. Elismerem, hogy az az eszmény, hogy minél kevésbbé vétessenek igénybe a nem bírósági hatóságok jogviták elintézésére, de azt az éles határvonalat megtalálni, a melyen az élet hullámai a különböző jogmezőkre át ne csapnának, megvonni nem lehet. Az állam további feladata az volna, hogy a bíróságokat a felekhez közelebb helyezze, de a járásbíróságokat még kisebb kerületekre osztani egyenesen lehetetlen. A jelenlegi beosztás szerint pedig egyes járásbirósági székhelyétől 60—80 km. távolságra vannak a községek. Ha ehez hozzávesszük, hogy az alföldön a tanyák szétszórtsága, hegyes vidékeken a havasi községek mind gyakoribb létesítése és létesülése minő égbekiáltó igazságtalanságok létrehozói : a gyakorlati élet embere lelkiismeretén erőszakot kell elkövessen, hogy a formai igazságszolgáltatást teljesíthesse. A járásbíróságoknak a felekhez való közelebb helyezése ki lévén zárva, önkénytelenül arra gondol az ember, hogy az államban létező adminisztratív kerületek lépcsőzetén lefelé haladva keresse azt a pontot, a melyen nyugodtan megállhat. A törvényszékek területe a vármegyék területével, a járásbíróságok területe a politikai járások területeivel esik össze. A járások további felosztása a „kör". így a „körjegyzőség", „kör"-orvos" és más hasonló beosztások természetszerű felosztáson alapulnak. Ezek mintájára a bíráskodás részére is megtalálnák azt az alapot, a melyen a csekélyebb követelések érvényesítése czéljából úgynevezett: népbíróság szereztetnének. A járásbíróságok területe tehát annyi körre osztatnék, a hány kör, illetve községi jegyzőség van a területen. Minden körjegyzőség (és községi jegyzőség) területére a körjegyzőség székhelyén szervezve lenne a már említett népbíróság. A bíróság elnöke volna a jegyző. Minden község képviselötestestülete a bíróság 2—5 évre választhatná 2 tagot, a kik közül az elnök (jegyző) mindig két bírót hivna meg a tárgyalásra és pedig legalább egyet azon községből, a melyből alperes idézve volna. Az ily módon megválasztandó 3-as tanács Ítélkeznék a hozzá utalandó ügyekben. Ez a népbiróság a helyi ismeretek, a népben fejlődő jogérzék és egyéni tudás által a köznek nagy hasznára és a jogszolgáltatás föltétlen előnyére szolgálna. A népbiróság felettes hatósága volna: a járásbiró, a ki a népbiróság megválasztandó tagjaitól az esküt bevenné és a népbiróság ténykedését időszaki vizsgálatok alkalmával ellenőrizné. Ez ellenőrzés legalább két évenként egyszer föltétlenül foganatosítandó volna. Az ellenőrzés gyakorlása költségkímélés szempontjából részben a járásbirósági helyszíni tárgyalásokkal is össze volna kapcsolható. A járásbíróságnak mint felettes hatóságnak az 1893. XVIII. t.-cz. 115. §-ában meghatározott bírságolási jog adatnék, a melyet a járásbíróság eljáró birája gyakorolna. Ily keretben az állam az igazságszolgáltatás teljesítésére a természetes és önként kínálkozó erőket használná fel és ez által az állam hatalma igazságszolgáltatási ügyekben a nép közvetlen közelébe tolatnék ki. Ez irányban haladva, a 10.000 vagy ennél több lakossal biró városok részére bírói vizsgával ellátott „népbiró" volna kinevezendő, a ki ugyanazon hatáskörben járna el, mint a „népbiróság" falukon és ennek is a járásbiró lenne a felettes hatósága. Ez volna az Éhen Gyula országgyűlési képviselő által is javasolt békebiró, a kit az állam fizetne s a kit Ö felsége nevezne ki és a ki rendes bírói létszámban foglalna helyet. A 10.000-nél kevesebb lakóju helyiségekre a községekre vonatkozó intézkedések nyernének alkalmazást. Kétséget nem szenvedhet, hogy ily rendszer mellett a népbiróság rendes bíróságként járna el, a honnan felebbezés folytán az ügy az illetékes járásbírósághoz kerülne. A további kérdés volna, a hatáskör megállapításának kérdése. Ily szervezet mellett a népbiróság hatáskörét ki lehetne ! terjeszteni 50 K-ig minden pénzkövetelésre, vagy ily összeggel helyettesíthető ingóságokra. De legszívesebben terjeszteném ki az ily népbiróság hatáskörét e mellett az 1/i holdat meg nem haladó birtokháboritás eseteire, mert ezek az egyszerű s helyi ismeretet igénylő ügyek azok, a melyek családokat és községeket tesznek tönkre. És ily összeg erejéig a népbiróság kizárólagos hatáskörrel bírna, ugy hogy ezekben fizetési meghagyás kibocsátásának sem volna helye. Ez által a fizetési meghagyások is inkább közelednének az eszményi czélhoz, mert jelenleg igazában a községi bíróságokhoz tartozó ügyek képezik a legnagyobb %-ot s perré alakulás esetén a biróságok idejét nagy mérvben rabolják el. A bélyegilletékben pedig az a változtatás volna teendő, hogy a népbiróság jegyzőkönyveire 25 fillér bélyeg és az ítéletekre 50 fillér bélyeg volna ragasztandó. Felebbvitel esetén 50 fillér jegyzőkönyvi bélyeg és 2 korona Ítéleti bélyeg járna, a mibe a népbiróságnál lerótt bélyeg nem volna beszámítható. A felebbezésre magára 1 korona bélyegilleték járna. Ez által elérhető volna az is, hogy a városok részére kinevezendő népbiró és a népbiróság tagjai részére fizetendő átalány legalább részben fedezetet találna. Az 50 koronát meghaladó ügyekben a járásbíróságnál 50 fillér jegyzőkönyvi és 2 korona ítéleti illeték s felebbvitel esetén a további szabályszerű bélyegilleték járna. E kérdés fontosságát nagyban emeli az a körülmény, hogy a kir. járásbíróságok nagy mérvben kiterjesztett hatáskörébe ugy is annyi apró-cseprő ügy van utalva, hogy a biróság igazi hivatása belevész a manipulátióba. A biróságok munkája nagyban apasztatnék e rendszer szerint és pedig a nélkül, hogy a bíráskodás lényegén csorba ejtetnék. Ismételem, hogy a legideálisabb igazságszolgáltatás az volna, ha az 1 filléres ügyet is szakképzett biró intézné el már első fokban, de a tervezett ambuláns járásbirói intézmény sem felelne meg a czélnak annyira, mint a fennebb vázolt intézmény. Az 1901. évi XIJ24. 25. 26-ik napjain tartott országos ügyvéd-gyülésen elmondott vélemények alapján szintén az nyerhet